31.rész

Reggel én már korábban fent voltam,mint Castiel.Megsimogattam az arcát és finoman elkezdtem rágcsálni a fülcimpáját.
-Hagyj most cica!Majd később!-morgolódott.
-Szerintem már ideje lenne felkelned!
-Tegnap sokáig voltunk el,nem?Had aludjak még legalább egy kicsit!
-Oké,addig megyek reggelit csinálni!
-Ne,maradj!
-Most jól állunk!Én éhen halok de az uraság még aludni akar!-néztem a félszemű macskámra,aki akkor lépett be az ajtón.
-Csak egy kicsit!-nézett rám két szép szemével.
-De csak,hogy lásd kivel van dolgod!-mosolyogtam és visszabújtam mellé.
Mosolyogva szorított magához.Magunkra húztam a takarót.Úgy fél óra múlva Rosa és a többiek jöttek be,míg mi a szobában aludtunk.
-Hé,lusta tubicák!Ébresztőőő!-rikkantott a barátosném.
-Én már fent vagyok!A vöröske nem akar felkelni!
-Pontosan,vöröske nem akar felkelni!-húzta fejére a takarót.
-Most komolyan le vöröskézted magad?-nézett rá értetlenül ezüstös hajú haverja.
-Szerintem hagyjuk!Nincs magánál!
-Candy,milyen bájitalt vetettél be?-néztek rám a srácok.
-Neki semmi féle bájitalt nem kell használnia!Ő így is levesz a lábáról minden fiút!
-Tanúsíthatom!-emelte föl mutatóujját Cast a paplan alól.
Végül ott hagytuk a mormogó mormotát és lementem kávét csinálni.
-Nem megyünk el csapatostól valahova?Biztos lesz valahol valami Haloweeni party!-tért a lényegre törpe barátnőm.
Armin láthatóan nem lelkesedett az ötletért.Mindig is az az otthonülős-kocka gyerek volt.Szerette Minniet,de szerintem kezdi unni,hogy folyton menni akar valahova.
-Minnie,kisegerem,szerintem nem kell minden áldott nap mennünk valahova!-sóhajtott a fekete hajú fiú.
-Most miért?

-Már nem azért,de Armin enyhén antiszoc,te meg folyton szociális életet élsz.Szerintem jobb lenne,ha egy kicsit megpróbálnátok kettesben lenni!Valami olyat kipróbálni,ami mindkettőtöknek tetszik!
-Igen,például a hálószobát!-hallottam Castiel hangját.
-Nem erre gondoltam.-szólt Lys,de látszott,hogy ő is jót szórakozott ezen.
Min kissé elszontyolodott,de miután barátja finoman megpuszilta az arcát felvidult.Aranyosak voltak,majd a lány be is vallotta,hogy Lysandernek igaza van.Végül a filmnézés mellett maradtunk.Persze,enyhén össze vesztünk,hogy mit nézzünk.Végül horrorban maradtunk.Persze,nem egyet,rögtön egész maratont néztünk meg.Ez végül is jó ok volt arra,hogy odabújhassak a kedvesemhez.Az egész szobát sötétség borította be,a tv pedig hangosan üvöltött.
-Mi van cica?Félsz?-szorongatott meg Cast.
-Igen,egy kicsit.
Erre még jobban megszorított és a nyakamat kezdte puszilgatni.Keze a derekamról lecsúszott és a combomat kezdte simogatni.A kellemes kis beszélgetésünket egy jump scare szakította félre,amitől mi lányok hangosan felsikoltottunk.Szorosan öleltem szerelmem nyakát.Úgy 3-4 film után a többiek hazamentek és én is elindultam zuhanyozni.
-Te hova jössz?-néztem vissza a fürdő ajtajából.
-Zuhanyozni.
-Akkor várj amíg én végzek!
-Nem mehetünk együtt?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem.-szögeztem le,majd résnyire kinyitottam az ajtót és kidugtam rajta a fejem-És ne less!
-Naa,cicus!Légyszii!-nézett rám tettetett szomorúsággal.
Egy kicsit hezitáltam,de végül beleegyeztem.Szégyenlősen vettem le a hosszított pólómat és a rövidnadrágom.A fiú mosolyogva,láthatóan hatalmas elismeréssel mért végig.
-Mi van?Bikiniben is láttál már!
-De fehérneműben más vagy!Mit szégyenlősködsz?Talán a volt pasiddal nem zuhanyoztatok együtt?
-Nem.-ráztam meg a fejem-Minden egyes alkalmunk is úgy kezdődött,hogy leitatott vagy valami drogot adott be nekem.Azóta szégyenlősebb vagyok,főleg a testemmel kapcsolatban.-sütöttem le a szememet.

*Castiel*
Szegényke.Lassan átöleltem a derekát és homlokomat az övéhez nyomtam.Csak fejét lehajtva,szemlesütve állt előttem fehér,csipkés fehérneműben.Hosszú,szőke haja a vállára omlott elrejtve piros kis arcocskáját.Lassan kikapcsoltam a melltartóját és lesegítettem róla.Egy törülközőt tekert magára és megszabadult az utolsó ruhadarabjától.
-Ne szégyelld magad,cica!Előttem nem kell!-simítottam végig a karján.
Megremegett,de engedte,hogy lehámozzam róla a rózsaszín rózsás törülközőt.Fehér bőre gyönyörűen illet szőke hajához és sötétkék szemeivel.Finom csókot leheltem az ajkaira,mire kicsit felbátorodott.Megfogtam a kezét és a kád felé hátráltam,majd átemeltem a kád peremén és megengedtem a vizet.Kezét a vállamra tette és szorosan hozzám bújt.Kicsi szíve gyorsan vert.
-Minden oké?
-Igen.Csak kicsit ideges vagyok...
-Most miért?Gyönyörű vagy és imádlak!
-Nem azért...Te vagy az első fiú akit szeretek és....
-És így vagy együtt vele?
Bólintott és mélyet sóhajtott.Egy kicsit még álltunk,majd letusoltunk és felöltöztünk.Az ágyban csillogó szemmel nézett rám.
-Kell még valami?
-Megkívántam a kakaót.
-Csináljak?-cirógattam meg az arcát.
-Légysziii!-kérte kislányos hangon.

*Candy*
-Finom?-kérdezte,miután letettem a bögrét az éjjeli szekrényre.
-Volt.-mosolyogtam rá.
-Még mindig ki vagy pirulva édes!
Arcomhoz kaptam,majd rá néztem.Látszott rajta,hogy ő is kicsit zavarban van.Megpusziltam az arcát,majd lefeküdtünk aludni.Kint viharfelhők gyülekeztek.

Kint hatalmas vihar tombolt,az eső és a fa ága kopogott az ablakon .A szobában síri csönd uralkodott,csak néha-néha hallatszódott Castiel szuszogása .Kint villámok cikáztak jobbra-balra,mennydörgés hangja töltötte be az eget.A szél hangosan zúgott, vágtatott a fák ágain át.Az esti horrorfilmek nagy nyomot hagytakbennem, alig bírtam elaludni.Éjfél körül járhatott az idő, amikor felriadtam egy rémálomból Felkapcsoltam a lámpát, hogy kicsit megnyugodhassak, amikor ....

Felsikítottam.Sikításom megrázta az egész házat.A mellettem eddig nyugalomban alvó fiú felkelt.

-Mi a baj?Miért sikítottál?

-A lámpánál ott volt valami!- mondtam lihegve.

- Csak rosszat álmodtál cicám! Semmi nincs ott! Biztos a horror filmek hatása!- simogatta a karom - Aludj vissza szépen, jó?

Bólintottam és visszafeküdtem.Cast lekapcsolta a lámpát és magához húzott. A félelemtől még mindig remegtem és a vihar hangjai csak tovább fokozták idegességemet. Hiába bújtam hozzá szorosan, még mindig féltem. A padló recsegése hamarosan felkeltett.

-Mi volt ez?

-Csak megreccsent a padló. Semmi különös nincs,ne aggódj már!

-De…..de úgy félek!-szorítottam meg a kezét.

-Figyelj,menjünk le körülnézni,jó?Akkor megnyugszol?-kérdezte szelíden.Még jó,hogy van valaki aki elviseli a hülyeségeimet.

-Egy kicsit…

-Na,akkor gyere,menjünk!-szorította meg a kezem és puszit nyomott a szám szélére.

Elindultunk.A házban sötétség volt és akárhogy próbáltuk felkapcsolni a lámpákat,azok nem működtek.

-Pech!Áramszünet!-mondta Castiel morogva,majd felkattintotta az elemlámpát.

-És pont Halloweenkor…..-suttogtam-Ez elég ijesztő,nem gondolod?

-Ugyan!Legfeljebb csak a te kis butuska fantáziádban!-csókolta meg a homlokom.

Elmosolyodtam,majd lementünk a lépcsőn.A lépcsőfokok recsegtek a lábunk alatt,az ablakon kopogtak a rózsabokrok ágai.A virágok meg voltak tépve a nagy szél miatt.A konyhában bukóra nyitva lévő ablak függönye lebegett,mint valami szellem.Becsuktam az ablakot.A hideg szellő végigjárta a testem,megborzongtam.Casiel oda állt mögém és gyengéden megölelt.A nappaliban a tévé megreccsent,majd zajos lett.Mint valami horrorban.

-Hogy-hogy a TV működik?

-Biztos visszajött az áram.-nyúlt a fiú a villanykapocsoló után.És valóban.-Látod!Mondtam!Semmi szokatlan nincs itt!

-Igazad van!Sajnálom,hogy felkeltettelek ezért!-hajtottam le a fejem.

-Hé,semmi gond!-hajolt le hozzám,majd két tenyerébe fogta az arcom és felemelte-Semmi gond azzal,ha félsz!Azért vagyok,hogy vigyázzak rád!Nemde?

-Meg azért,hogy szeretgess!-nevettem-De,igazad van!Menjünk aludni!

Visszafeküdtünk teljesen egymásba gabalyodva.Lábaink összefonódtak,kezeinkkel átöleltük egymást.Ő a derekamat én pedig a nyakát.Állát a fejem búbjára helyezte én pedig mellkasába fúrtam a buksimat.Hajnal 1:30.Pár perccel később hideg kezek simogatták a tarkómat.Csak Castiel volt.

-Megijesztettél!-néztem szúrósan a szemébe.

-Nem akartam.Csak kicsit simogatni akartalak.

-Azt lehet!-mosolyogtam és én is elkezdtem simogatni a hátát.

A hideg kezek a tarkómról az arcomra,majd a hasamra,végül a hátamra csúsztak.A pánt nélküli felsőm lassan lecsúszott és amikor próbáltam megigazítani,Cast elkapta a kezem,majd tovább simogatott.Az imént említett ruhadarab néhány perc múlva már a földön hevert,mellette Castiel szintén ujjatlan,szakad fölsőjével együtt.Végigsimított a melleim közt és lágyan megcsókolt.Két kezembe fogtam arcát és mohón visszacsókoltam.

-Szeretem,amikor így bevadulsz,cica!-mosolygott perverzül.

Elkezdte a nyakamat csókolgatni,én pedig hátravetettem a fejem,hogy jobban hozzáférjen.Beletúrtam a hajába,pont úgy ahogy ő is az enyémbe.Ahogy bőre enyémhez ért,szinte perzselt a forróságtól.Hamarosan ajkaink mohón falták egymást.Észre sem vettem,hogy közben a sok mocorgástól a vékony anyagból készülő,laza rövidnadrágom egyre lejjebb és lejjebb kerül rólam.Castiel lefejtette kezeimet a nyakáról , a fejem fölé tette és leszorította.Sóhajtottam és próbáltam kiszabadítani a kezemet,hogy átölelhessem a nyakát.Addig-addig mocorogtam,amíg elengedte,s a csípőmet kicsit megemelte az egyik kezével,a másikkal támaszkodott,hogy rám ne essen.Légzésünk gyors volt,sőt kicsit bele is szédültem a nagy hevességben.De nem hagytuk abba egy percre sem.A kiszabadult kezeimmel szorosan átöleltem a nyakát és hatalmas erővel szorítottam magamhoz. Félpucéran feküdtünk az ágyon,vadul csókolózva.Olyan jó érzés volt,hogy a karjaiban tartott.Sóhajtozva simogattam és csókoltam.Arcunk egyre pirosabb volt,bőrünk egyre forróbb,vágyaink egyre feltörekvőbbek.Már a puszta érintéstől is teljesen megbolondultam,de most….

-Biztos akarod?-lihegte Castiel a fülembe.

-Igen-suttogtam vissza,miközben kapkodtam a levegőt-Csak,kérlek,vigyázz!

-Vigyázni fogok!-mosolyodott el.

Néhány másodperccel később már gyűrtük a lepedőt.Lábaimat  körülfontam a derekán,körmeimet belemélyesztettem a hátába.Szinte észre sem vette. A csókok már nem finomak voltak,hanem tüzesek és vadítóak.Csókok közben gyakran egyikünk vagy másikunk halkan felnyögött.Egy-két helyen megszívta a nyakam,mint valami vámpír és helyén piros foltok jelentek meg.Egyik kezemmel őt öleltem a másikkal pedig a lepedőt markolásztam.Ujjaim elfehéredtek,annyira görcsösen szorítottam a hatalmas textildarabot.Castiel megfogta a derekam és kicsit még magasabbra emelte.

-Lassan….lassan már….lassan már…-lihegtem egyfolytában.Ennél többet nem is bírtam kinyögni.

-Ott vagyok?-kérdezte Castiel hasonló lihegéssel egybekötve.

Csak bólintottam.A lepedő már félig lent volt az ágyról és a kis szekrényemen a vekker is eldőlt a bögrével együtt,amikor kiszabadítottam a kezem Cast kezének szorításából.Néhány perc múlva már a mennyekben éreztem magam és Castiel is fáradtan dőlt le mellém.Megnéztem az órát:2:15.Rámosolyogtam a vörös hajú kedvesemre,aki finoman megsimogatta az arcomat.Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.