24.rész

Másnap már mindketten elfelejtettük az egészet.Már csak azért is,mert ez az őrült hajnal 4-kor nekiállt csengetni az ajtón.
-Máskor az ablakot használod!-morogtam.
-Igen,de most ajándékom van neked és ezt az ablakon át nem lehet bevinni.
-A szülinapom egy hét múlva lesz.
-Addig se kell majd ajándékot vennem akkor!-nevetett hatalmas mosollyal az arcán.
Elém tett egy nagy kartondobozt.Kíváncsian csomagoltam ki.Egy idősebb cica nézett rám,fél szemmel.Elmosolyodtam és kivettem a dobozból.Egyik mellső mancsa hiányzott,de azon a 3 lábán kis fehér zoknicskák voltak.Pofiján is fehér volt,az amúgy fekete szőre.Persze korából adódóan kicsit ősz volt már.Hatalmas mosolyra húzódott a szám,a karomba vettem a macskát és simogatni kezdtem,majd lehuppantam a kanapéra.Ő hálásan dörgölte hozzám a pofikáját.
-Látom Mr.Mindnighttal jól összebarátkoztatok!Tetszik?-ült le mellém vörös haverom.
-Igen!Valami iszonyat aranyos!Még így is,hogy kicsit szerencsétlenül néz ki!Így még cukibb!
-Mindig olyan egyedül vagy,gondoltam hozok neked egy társat!Mindnightot már korábban kinéztem a menhelyen,azt mondták,hogy szerető gazdi kell neki.Mondtam,hogy neked tökéletes lesz!
Belenéztem a szemeibe.Barátságosan csillogtak és mosolygott.Most más volt.Nem az a Castiel,akit megismertem,de ez nem zavart.Beletúrt a hajába és mosolyogva nézett.Iszonyat helyes volt.Kint esett az eső,haja vizes volt.A macska az ő kezét orrocskájával finoman az enyém felé lökdöste,egészen addig,amíg össze nem értek.Most mások voltunk.Csendben élveztük egymás társaságát.Észre sem vettük,hogy egyre jobban szorítjuk a másik kezét.Közel ültünk egymáshoz és elvesztünk egymás tekintetében.De a cica ennél is tovább ment.A lehető legnagyobb erővel meglökte a fiút,úgy hogy az ölemben landolt,majd a hátára fordult.Csak most vettük észre magunkat: elvörösödve,egymás kezét fogva ültünk a kanapén.Még Cast arca is piros volt,szinte egybeolvadt a hajával.Felébredve abból a megelepettségből,amit a helyzet okozott felült az ölemből és tarkóját vakarva nézte a földet.Zavarban volt.Aranyos.
-Kösz a cicát Castiel!-szólaltam meg halkan-Aranyos volt tőled!-öleltem át a nyakát.
Szorosan hozzábújtam és lehunytam a szemem.Kicsit csodálkozva nézett rám,majd félénken kezét a derekamra tette és magához szorított.Lehunytam a szemem és ő is így cselekedett.Lassan eldőlt a kanapén és lábainkat összefonva feküdtünk,a karfán pedig Mindnight szundított.

Reggel jó volt a karjaiban ébredni.Finoman a karomat simogatta és lágyan megpuszilta az arcom.Sóhajtottam.
-Castiel...miért csináljuk ezt?Hisz nem is szeretjük egymást...vagy te?

*Castiel*
Nagy döntés állt előttem.Elmondhatom neki,de...azt mondta nem is szeretJÜK egymást,vagy is az ő részéről úgy tűnik nincs semmi.Végül nemet intettem a fejemmel.
-Lehet csak a hormonok miatt...-próbáltam egy ész érvvel megválaszolni előbbi kérdését,de szívem hevesen dobogott.Csak meg ne hallja!Torkom hirtelen kiszáradt,melegem volt.Jó volt vele lenni.ilyen közel hozzá.Megnyugtatott.Illata bódító volt.Lassan oldaláról a hasára fektettem és lapockájára helyeztem a fejem.Előtte kicsit lejjebb húztam a fölsőjét,de nem nagyon.Csak hogy egy kicsit közelebb legyek hozzá.Bőrének illata megcsapta az orrom.Puha,selymes bőre épphogy csak hozzáért az arcomhoz,bizsergés fogott el.Simogató érzés volt,ahogy testünk egy része összeért.Haját oldalra söpörtem,ő pedig mozdulatlanul tűrte tevékenységemet.Gondolom félt.Vagy csak szokatlan volt neki.Mesélt róla és sejtem is,hogy Trevor nem bánt vele gyengéden és megértően.Amikor lapockájára fektettem a fejem hallottam a szívverését.Gyors volt,heves.Finoman megsimítottam a karját.Megborzongott.Remélem nem zavarja.Csak mert nem akarok eltávolodni tőle.Olyan kellemes,jó itt.Kezeimet lassan a dereka alá csúsztattam és finoman elkezdtem simogatni a hasát.Néhány perc után leszálltam róla.Mellé feküdtem.
-Ugye nem volt kényelmetlen?
-Nem.Nem is zavart.Csak kicsit megijedtem,amikor lejjebb húztad a felsőm.
Elmosolyodtam és megsimogattam a haját.Odabújt hozzám és csak lehunyt szemmel feküdt.Elvörösödtem.Jó volt a társasága,szerettem mellette lenni.Még ha csak csöndben feküdtünk egymás mellett akkor is.Sőt!Ilyenkor volt a legjobb.Csak kettőnk lélegzése és a halk szívdobogás hallatszott ilyenkor.Megnyugtató volt.Nem úgy,mint otthon.Végül az éhség csak győzött a veled se de nélküled se pihengetésünkön.Candy megetette a macskát én pedig hazamentem.Pedig még szívesen maradtam volna vele.

*Candy*
Sajnáltam,hogy Cast hazament.De azt mondjuk még jobban,hogy azt mondta nem szeret.Lerogytam az asztalhoz,de csak kavargattam a müzlimet.Nem volt kedvem semmihez,csak hogy továbbra is Castielhez bújhassak.Szorosan hozzábújni.Csak ezt akartam.Már most hiányzott.Mivel az én szobámba belátott ezért a vendégszobába mentem és ott kisírtam magam.Hangosan zokogtam.Mr.Mindnight odajött mellém és vigasztalásul dorombolni kezdett.Csak simogattam,de továbbra is sírni akartam.Reménytelenül szerelmes vagyok Castielbe....