30. rész Margaréta effektus...

-Hé!Mi van veled?-huppant mellém Rosa.
-Hagyjál!Szégyenlem magam!-fúrtam a párnába a fejem.Ekkor toppantak be a fiúk is.
-Castiel?-kérdezte ezüstös hajú barátnőm.
-Elment.
-Hova?-kaptam föl  fejem.
-Nem tudom.-vont vállat a fekete hajú kocka-Azt mondta,hogy valami ismerőséhez.
-Hol a telefonom?-ültem föl.
-Itt,de minek kell?-nyújtotta felém a srác.
Hiába próbáltam hívni,Castiel nem vette fel.Ez teljesen elkeserített.Fájdalmasan zuhantam vissza az ágyra.A lányok itt maradtak nekem estére és velem együtt várták a vörös fiú válaszát.Hiába hívtam ezerszer,kicsöngött de nem vette fel.
-Candy,egész hétvégén itt ültél,valahova menjünk már el!-szólt Min vasárnap este.
-Nem akarok!-durcáskodtam,majd ismét rányomtam a hívás gombra.
Hatalmas mosollyal tettem a fülemhez a telefont,mire a lányok közelebb jöttek hozzám.Ám a mosoly lefagyott az arcomról,amikor kinyomta a telefont.Szomorúan néztem a lányokra.
Egy hétig semmi nem volt,még Castiel sem.Csak egy új diák,Jessica.

Már az elején mindenki megkedvelte,de szerintem valami nincs rendben vele.
Világoskék haja és lila kontaklencsés szeme volt.Túlságosan mosolygós és vidám volt az én hangulatomhoz.A legjobb barátnőm is,megunva rosszmájúságomat az új csajhoz csapódott.Legalább Lysander és Armin mellettem volt,Ők is meg akarták találni Castielt,mert most hétvégén megint koncertjük lesz és gitáros nélkül nem sokra mennek,hiába van még egy.Egy nem elég,kettő kell én punktum!
A lányok engem is elcibáltak a koncertre,mert a vöröske előkerült és szerintük jót tett volna nekem,ha látom őt.Tényleg ott volt és mint mindig,fantasztikusan játszott,ám szünetekbe került engem.Csak ültem és néztem őt.Nem hiába kerül engem-talán elege van belőlem?Mi van velem?Félek odamenni,megölelni,hozzábújni,egyáltalán hozzászólni.Csak kussban ültem és távolról figyeltem a koncertet.Amint láttam,Jessica nagyon is jóban van a vörös lovagommal.Pedig ő is csak olyan rajongó,mint én!Úgy a harmadik szünetben jött oda hozzám a vörös fiú.
Még jobban összehúztam magam,mint eddig.A lányok órákon át cipeltek a bevásárlóközpontban,mire megtalálták,azt a rövid fehér ruhát,ami szerintük kiemeli kislányos kinézetemet.

Belenéztem a szürke szemekbe.Mosolyogva nézett rám,majd magához húzott és megpuszilt.
-Majd beszélünk még,cica!-suttogta sejtelmesen,mosolyogva a fülembe.
Csodálkozva néztem rá,majd még egy szájra puszi után visszament a színpadra.A kék hajú Jessica szúrós szemekkel mért végig,de akkor azzal nem foglalkoztam.
Hazafele Lysander vezetett,mellette Rosa ült,mi meg többiek hátul.Fáradtan dőltem el,fejemet az ablaknak támasztva.A házunk előtt vöröskével kiszálltunk,majd barátnőm lehúzta az ablakot,rám kacsintott,azzal elhajtottak.Leültem az ágyamra,majd a mellém lehuppanó fiú vállára hajtottam a fejem.Lefektetett az ágyra és mellém heveredett.
-Nem vagyok cica!-szólaltam meg,hogy megtörjem a csendet.
-Most miért?Szerintem jól áll neked ez a becenév!
-És ezt miért is kaptam?-fordultam felé.
-Nem tudom.Csak jól áll neked.-mosolygott.
-Jó tudni.Akkor számítsak a "Ti jártok?" kérdésekre?
-Miért kéne erre számítanod?
-Csak mert a párocskák becézgetik így egymást.
-És?Mi nem lehetünk párocskák?
-T-Tessék?
-Nem vagy süket,ne aggódj!-nevetett,majd ismét megpuszilta a számat.
A második ilyen puszit már mindketten elnyújtottuk hosszú csókká.Testem beleremegett,szívem majd kiugrott a helyéről.
-Ezzel...nincs minden megoldva!-toltam el finoman magamtól.
-Akkor szerintem vedd át a piszidet és majd mesélek!
-Remélem jó vagy magyarázkodásban!
-Különben?-nézett huncutul csillogó szemekkel rám,majd megsimogatta a combom.
Mutatóujjammal nevetve megfenyegettem,majd ő is hazament néhány cuccáért,ami még nincs nálam.
-Na,mesélj csak!Addig úgy sem hagylak!
-Ezt úgy mondod,mintha a legnagyobb rémálmom lenne,hogy te zaklatsz!
Nyelvet öltöttem rá,majd lefeküdt mellém és belekezdett mondandójába.
-Amikor elmentem,csak gondolkodni vonultam vissza.Tudni akartam,hogy igaz-e amit mondtál,de előbb tudni akartam,hogy én mit érzek irántad.Egy kicsit úgy éreztem,mint amikor a virágok szirmait tépik a filmekben.Szeret,nem szeret...Hosszú történet és röviden csak annyi a vége,hogy megfogadtam,sose leszek szerelmes.De te legyőzted az elveimet.Remélem most már érted.-bólintottam-Akkor,benne vagy?Leszel a..a barátnőm?-kérdezte elpirulva.
Aranyos volt,ahogy így zavarba jött.Ujjaimat összefontam az övével és finoman megcsókoltam.

*Castiel*
Meglepődtem.Finom ajkai szorosan tapadtak az enyémhez.Amikor arca eltávolodott az enyémtől csillogó szemekkel,mosolyogva nézett rám.
-Ez jó válasz volt?
-Tökéletes!-csókoltam meg ismént.Meg fordítottam és most ő került alulra.Vékony kis teste remegett.
-Csak nem félsz tőlem?
-Nem,csak megijesztettél.Trevor óta azért óvatos vagyok.Még veled is...ha nem vesztem el éppen a fejem.-sütötte le sötétkék szemeit.
-Olyan kis aranyos tudsz lenni!
Mosolygott és kikászálódott alólam.Szöszi fejét a mellkasomra fektette.Beletúrtam a hosszú fürtökbe és élveztem,ahogy a tincsek szétfolynak az ujjaim között.Tényleg,mint egy kiscica úgy bújt hozzám.Megigazítottam a takarót és magamhoz szorítottam.

*Candy*

Most végre boldog voltam.Mostantól a vörös lovagom csak is az enyém!Nem hagyom,hogy bárki is elvegye tőlem!

Boldogan,hatalmas mosollyal a számon bújtam oda a védelmező karokkal ölelő fiúhoz.Arca piros volt,mintha még mindig zavarban lenne.Feljebb kúsztam a mellkasán és csókokkal borítottam be az arcát és nyakát.

-Mi van cica,vadmacskává változtál?
-Csak unatkoztam.Nem tudok aludni.
-Hmmm...remélem még sok ilyen álmatlan éjszakád lesz!
-Ha rajtad múlik biztos így lesz!-kuncogtam.
Egy kicsit még beszélgettünk,simogattuk egymást,majd lassan elszunnyadtam.