A víz alatt úszkáltam,jó mélyen a felszín alatt.Szerencsére nagy tüdőm van,sokáig lent tudok maradni a víz alatt.Hirtelen valaki megragadta a derekam és magához húzott.Anélkül is tudtam, ki az hogy látnom kellett volna az arcát.Castiel volt az.Már megismertem az érintéséből,onnan,hogy a szívem majd kiugrott a helyéről,csak mert magához ölelt.Arcom vörössé változott és kezemet a karjára tettem.Észre sem vettem,hogy kezd fogyni a levegőm,de végül az ösztön győzött az akarat felett és felúsztam a felszínre levegőért.Eközben Cast elúszott.Egy kicsit sajnáltam,mert jól esett az ölelése.Tovább úszkáltam és igyekeztem kikerülni a többiek lábait.Épp a medence szélénél emelkedtem volna föl levegőért,amikor valaki befogta a szám.Megijedtem és próbáltam szabadulni.A számból nagy buborékokban szökött ki a maradék levegőm.Már félig-meddig kiszabadultam Trevor kezei közül,amikor felbukkant Castiel és a karomnál fogva a felszínre húzott.Belekapaszkodtam a vállába és igyekeztem kiköpni a lenyelt vizet.Felemeltem a fejem és hálás tekintettel ránéztem.Szorosan átölelte a derekamat.
-Jól vagy?Nem lett semmi bajod?
-Nem,kösz.Csak egy kis vizet nyeltem.Castiel?
Castiel a vállamra hajtotta a fejét és magához ölelt.Egyik kezével a medence szélébe kapaszkodott,a másikkal tartott.Én is a vállára hajtottam a fejem és mélyet sóhajtottam.Csak fogtam a vállát,lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot.
-Biztos jól vagy?-suttogta.
-Persze,semmi bajom.-néztem bele szigorú tekintetű szemébe.
Elengedett és elúszott a medence másik felébe.Felültem Rosa mellé a matracra és úgy beszélgettünk a többiekkel.Hirtelen az egyik lány felsikoltott és a medence túlsó végébe mutatott.Látszólag senki nem volt ott,de a víz vérvörös volt.Néhány fiú a vízbe ugrott és kihúzták az ájult,vértől vöröses hajú Castielt.A többiek elállták az utam,így csak a napozóágyra állva láthattam,mi történt szegénnyel.Még úgy is alig-alig láttam.A mellettem ugra-bugráló Minnie pedig talán még annál is kevesebbet.
A fiú szája fel volt repedve,arca és haja véres volt.A fején egy kisebb repedés volt,de nem komoly,azt mondták.Eszméletlenül feküdt a sötét színű padlón.Nyakán piros kéznyomok díszelegtek.Végül a többiek elcipelték az orvosira.Mindenki erről beszélt,de én nem tudtam tovább ott maradni.Bementem a szobámba,átöltöztem és leültem az orvosi elé.Néhány perc múlva Lysander és Debora is felbukkant.A barna hajú lány egy távolabbi széket foglalt el,míg Lys közvetlen mellém ült.
-Aggódsz érte,igaz?
-De még mennyire!Sajnálom őt!
A nővér fél óra múlva kijött,nyomában Castiel.Debora a nyakába ugrott,de a fiú leállította.A szobájába ment és meghagyta,hogy hagyják egyedül.
A vacsora eseménytelenül,némán telt.Ugyan mindenki beszélt,de én észre sem vettem.Aznap este nem láttam Trevort az étkezdében.Tudtam,hogy ő volt.
Egy kis ételt csomagoltam össze és megindultam vele a 56-os szoba felé,ahol Castiel volt.Bekopogtam,mire a morcos hang jelezte,hogy bemehetek.Amikor bementem lehervadt az arcomról az a mosoly,ami az örömtől volt,mert láthattam.Arca sápadt volt,rossz kedvű.Meg sem mozdult.
-Izé...hoztam neked egy kis vacsorát..-tettem le az éjjeli szekrényre,majd odaguggoltam mellé-Minden rendben?Kérsz valamit?
-Minden rendben,semmi sem kell,kösz.-hadarta egy szuszra.Hangja álmos volt és fájdalmas-Csak ezért jöttél?
-Nem,tudni akartam,hogy jobban vagy-e?
-Nem nagyon...egy kicsit szédülök...
-Ne hívjam a nővért?
-Nem,kösz...-mondta,majd halvány mosoly jelent meg az arcán.
Visszamosolyogtam,megsimogattam az arcát,majd magára hagytam.
Azt hittem,aznap este utoljára látom őt.Pedig nem.Hajnal háromkor morgolódva,szitkozódva nyúltam a rezgő telefonomért.Amikor meghallottam az ismerős hangot,egyből szelídebb lett az arcom,ugyanakkor aggódtam is érte.
-Szia Cast!Mi a baj?Rosszul vagy,vagy mi van?
-Csak gyere át,kérlek....-szólt,majd letette a telefont.
Egyből bebújtam a papucsomba és átrobogtam hozzá.Amikor benyitottam,az ágyán feküdt,félig nyitott szemekkel.A takaró félig a földön.Odamentem,felvettem a paplant és gondosan betakartam.Rám mosolygott és felém fordult.
-Mi baj van Castiel?Miért kérted,hogy idejöjjek?
-Csak nem tudtam aludni...Szerettem volna,ha itt vagy mellettem,hisz te vagy a legbiztosabb támaszpont számomra!-simogatta meg mosolyogva a hajam.
Hoztam neki egy kis vizet.Felült,de a poharat letette a szekrénykére.Kérte,hogy üljek a másik oldalára és amikor leültem testének súlyával lenyomott az ágyra.
-M-Mit csinálsz?-kérdeztem elpirulva.
-Csak egy kicsit had bújjak hozzád!-kérte-Te megnyugtatsz!
-Hát,ha ennyire szeretnéd!-mosolyogtam és végigsimítottam fekete tincsein.
Mellkasomra hajtotta a fejét és átölelte a derekam.Lassan simogattam fejét és arcát.Néha-néha felszisszent,mert sebeihez hozzáértem,de azon kívül csöndben feküdtünk.
-Úgy ver a szíved....-suttogta.
-Tessék?
-A szíved...-szorított meg jobban-..olyan hevesen ver....Megnyugtató a ritmusa...Ez kicsit betegen hangzott,ugye?
-Egy kicsit..-mosolyogtam-Azt hittem már alszol.
-Még nem,de már fáradt vagyok.De,azért maradsz még ugye?-nézett fel rám.Mint valami kisfiú,aki édesanyjához bújik oda,mert nem tud aludni.Édes.
-Persze,amíg nem alszol el,jó?-bólintott és visszatette fejét a mellkasomra.
Amikor elaludt,lassan felkeltem,ügyelve arra,hogy ne ébresszem fel.A szobámba visszatérve azonban én nem tudtam aludni.Csak feküdtem az ágyon és rajta gondolkoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése