23.rész

Castiel hazament én pedig átvettem a pizsim és a kanapén eldőlve filmet néztem.A Ha igaz volna... c. film ment.A reklámnál kopogtak.Minnie ugrott be az ajtón.
-Minden oké?
-Fogjuk rá!-feleltem morcosan.
-Most mi bajod?
-Semmi!-morogtam tovább-Csak elegem van abból,hogy állandóan ezzel izélsz!
-Nem is állandóan és különben is!Látszik,hogy egymásba vagytok bolondulva!
-Ez nem igaz!-pirultam el (azt hogy méregtől vagy mástól azt a mai napig nem tudom).
-Jó,akkor nem igaz!-morgott a törpe lány-Mi csak segíteni akarunk nektek és ti nem hagyjátok!Kár is volt idejönnöm!-mondta és dühösen becsapta az ajtót.
Mérgesen nyomtam ki a TV-t és ledőltem az ágyra.Csak feküdtem az oldalamon,amikor ismerős illat csapta meg az orrom.
-Castiel,mit csinálsz itt?
-Otthon vita volt,máshova nem mehetek ilyenkor...ugye nem bánod?-kérdezte és leült mellém az ágyra.Én háttal feküdtem neki.
-Felőlem..-vontam vállat.Kezével átölelte a derekam,a másik karját pedig kinyújtotta.A felkarjára tettem a fejem,ő pedig simogatta a karom.
Csönd telepedett a szobára.Csak az hallatszott,hogy Castiel keze az al-és felkaromat simogatja.Bizseregtem egész testemben.Mellkasomban forróságot éreztem,Ez így nem lesz jó..ha már ettől is forróságot érzek,hamar lebukhatok.De olyan kellemes így feküdni mellette.Lehunytam a szemem és sóhajtottam..Eszembe jutott,amit barátnőm mondott..majd elszomorodtam.
-Valami baj  van?-kérdezte halkan.

*Castiel*
-Csak összevesztünk Minnel.
-Igaza volt?
-Részben...
-Akkor miért nem kérsz bocsánatot?-könyököltem föl,mire elvette fejét a karomról és a simogatást is befejeztem.Utóbbit észre sem vettem.Ösztönből tettem.
-Nem tudom...tényleg azt kéne tennem...-vakarta meg a tarkóját.Végül kiment és felhívta a lányt.
Csak feküdtem az ágyon és néztem a plafont.Lassan betakaróztam.Kellemes illat csapta meg az orrom:Candy sajátos,édeskés illata.Az ágynemű árasztotta magából a bódító kellemes illatot.Belemarkoltam a takaróba és mélyet sóhajtottam.Szeretem Candyt és nem úgy mint Deborát szerettem régen...Candyt TÉNYLEG SZERETEM!Míg Deborában csak a külsejét szerettem,Candyben többet:

1. A mosolyát
2. A nevetését
3. A kedvességét
4. Az eszét
5. A báját
6. Az anyáskodását (aranyos olyankor)
7. Azt,hogy nem fél segítséget és védelmet kérni
8. A bátorságát
9. A bújósságát (mint egy aranyos kiscica,olyan olyankor)
10. A pozitivitását 
11. Hogy hozzá odamehetek,bármilyen gondom van,meghallgat és próbál segíteni.Ha más nem megölel és odabújhatok hozzá.Ez is több,mint a semmi!

És még lehetne sorolni...

*Candy*
Amikor beléptem Cast lehunyt szemmel aludt.Vagy is azt hittem alszik,de amikor befeküdtem mellé,felnyitotta a szemeit.Valamiért szomorkásan csillogtak.
-Kibékültetek?
-Igen,de..veled..minden rendben?
-Persze,semmi baj.Csak elgondolkodtam.
Bólintottam és odabújtam hozzá.Ő hamar elszundított.így én csak nyitott szemmel hallgattam a szívverését.Kezével erősen tartott,mintha le tudnék esni.Szeretem Castielt.Nagyon.Kár,hogy ő nem szeret...
A sötétben gondolkoztam,rájöttem mennyi mindent is szeretek benne,miért is fontos nekem.

1. Kedves.És nem úgy,mint a többi fiú.Olyan "Kiutállak-a-világból-de-mi-a-baj-na-gyere-bújj-ide-és-mond-ki-volt-majd-megölöm-neked!"
2. Ha komoly baj van,csapot-papot otthagy,hogy segítsen.
3. Nem fél segítséget kérni,ha baja van,nem érzi jól magát,vagy valami bántja a lelkét.
4. Féltő.Vigyáz rám.Mintha a bátyám lenne.
5. Mindig mellettem van és ez jól esik nekem.
6. Bújós.Nem bánja,ha odabújok hozzá és én sem lököm el magamtól,ha így közeledik hozzám.
7. Erős és ezt az erőt (tudtommal) semmi rosszra nem használja,nem használja ki mások gyengeségét.
8. Elrejtve tud kedveset is mondani.Csak nem az ember szemébe.Én ebből azt vettem le,hogy azért kicsit szégyenlős.
9. Vicces.Ezt szerintem nem is kell tovább ragoznom.
10. Elfogad.Bevallom,hisztis és gyáva vagyok,meg még sorolhatnám,de ő így is elfogad.

És még tudnám sorolni....
Reggel,amikor kinyitottam a szemem rémes kép tárult a szemem elé.Castiel arcán lila-kék-vörös véraláfutások voltak és egy rettenetesen nagy monokli az egyik szemén.Mi történhetett vele?Finoman megsimogattam a feldagadt arcot,mire felriadt.Gondolom fájt neki.
-Mi történt?-suttogtam felé.
-Csak a tesómmal összevesztünk..és nem volt túlságosan józan.Szerintem így már világos.
-Igen,de akkor is!Biztos fájt!
-Egy kicsit..
-Hozzak rá borogatást?
-Légyszi...
Kimentem a fürdőbe és bevizeztem egy törülközőt.Az arcára terítettem.Fél arcát betakarta a mentaszínű textildarab.Csak ültem mellette és a karját simogattam.Ő csak ült és elmélyült a gondolataiban.Felálltam és az ajtó felé indultam.
-Hova mész?-kérdezte riadtan.
-Csak reggelit csinálnék.Ha akarsz,lejöhetsz te is!
-Megyek!-tápászkodott fel és utánam jött.
Leült az asztalhoz és rádőlt.Felnevettem.Kómás fejével,zöld törülközővel az arcán végignyúlt az asztalon.Aranyos volt.
-Meddig maradhatok?-kérdezte a textilrongy mögül.
-Ha nem akarsz jönni a tengerpartra velem,akkor nem sokáig.Ugyan is én azt terveztem mára.
-Végül is,jobb dolgom nincs!-vonta meg a vállát.
Reggeli után átugrott a cuccaiért és egy bérelt motorral lehajtottunk a partra.Fél óra lett VOLNA ha nem ragadtunk volna dugóba.Mindenki a partra ment,hisz dög meleg volt.Persze,ez nekem nem is volt olyan rossz,hisz végig Castiel mellett lehettem és ha sikerült megindulnunk szorosan átöleltem a derekát.
Végre,másfél óra után leértünk a partra és találtunk is egy árnyékos helyet,közel néhány díszbokorhoz.Ott hűvös volt legalább.Persze,néhány öregasszony furcsán nézett ránk.Egészen jól hülyéskedtünk a vízben:víz alá nyomtuk egymást,versenyt úsztunk.A pléden épp a hátam bekenésével szenvedtem,amikor Cast kivette a kezemből a naptejet és szó nélkül bekente a hátam.Keze finoman simogatta a hátam és néha úgy érezte,mintha a vállamat masszírozná.Kellemes volt,bele is pirultam.Utána odadobta nekem a tubust és egy féloldalas mosolyt küldött felém.
-Kell valami kaja?Én fizetem!
-Hozol nekem hamburgert?
-Ha az kell!-mondta és pénztárcájával elindult.
A büfénél nagyon jól elbeszélgetett egy csapat lánnyal.Láthatólag nagyon bejött nekik.Egy kicsit féltékeny is lettem.Majd a fejével felém bökött a lányokra nézve,mire ők szinte megöltek a szemükkel.
-Látom csajoztál!-mosolyogtam rá.
-Nem mondhatnám.Üres fejű libák mind!
A déli erős napsütéstől a bokrok mögé húzódtunk.Akinek nem volt napernyője az ezt tette.Elnyúltam a törülközőmön és csak néztem ki a fejemből.Castiel lassan kezét a hasamra,onnan pedig a derekamra csúsztatta,fejét a vállamra tette.Szívverésem gyorsabb lett,légzésem szaporább.Utóbbi persze inkább a forróságtól.Meleg volt,38 fok.Végül a fiú elunta a pihengetést és felült.Igazából 4 után sem nagyon mozdultunk ki.Nem volt meleg,csak a víz és emiatt eléggé elfáradtunk.Hazafele pakolásztunk,amikor a fiú elkapta a derekam és az ölébe ültetett.Egy kicsit csodálkoztam,de (természetesen) nem álltam ellen a kellemes csóknak,ami ez után következett.Elmosolyodtam,az ő keze pedig a derekamról lejjebb,a fenekemig csúszott.

Gondoltam,próba szerencse,most én csókolom meg.Izgatott voltam,de amikor keze elkezdett simogatni és visszacsókolt.Testem egyre forróbb volt,s hevesen csókolóztunk.Szédültem és a fiú fejét a nyakánál átölelt kezemmel húztam egyre közelebb magamhoz.Amikor lassan elengedtem,már 9 óra fele járhatott,mert nagyon sötét volt.Sóhajtottam és kezemet kacéran végighúztam a mellkasán.Egyik kezemmel még mindig az arcát fogtam.Szerintem már nem is érezte,hogy a sebeit simogatom.Csillogó szemmel nézett rám,majd kikászálódtam az öléből és elindultam a motor felé.

-Jössz,vagy vezessek én?-kacsintottam rá,mire nevetve feltápászkodott és a derekamat ölelve kísért a járműig.
-Tetszik,hogy ilyen vagy!Debora sosem volt ilyen bevállalós!
-Te is ezt csináltad,most én is ezt csinálom!-nevettem és még egyszer finoman megcsókoltam.Tetszett neki,hogy vadmacskává változtam.
Már bennem volt,hogy bevallom neki,hogy szeretem,de ezt már nem mertem...