28.rész Fájdalom a szerelemért

Castiel kiment az előszobába én pedig félve lépkedtem mögötte.Hamar el is küldött onnan,hogy bújjak el,mert Trevor állt a nyitott bejárati ajtóban.Felsiettem és jobb híjján a könyves szekrényem polcain fölkapaszkodva (ég áldja a beépített szekrények feltalálóját) meghúztam magam a ruhásszekrényem tetején a dobozok és ezer éve elhalt virágok mögött.Már nem hallottam a dulakodást lentről.Valaki szinte belökte a szobám ajtaját.
-Candy,gyere elő!-kiáltotta éles hangon.
Abban a percben nem féltem,hanem inkább aggódtam.Mi történt Castiellel?Elintézte volna?Vagy segítségért ment?Remélem nem lett komoly baja....
Hamarosan a fiú eltűnt és a bejárati ajtó csapódása jelentette be távozását.Lemásztam és lesiettem a vörös fiúhoz.Ájultan feküdt a kanapé mellett,mellette törött vázadarabok.Odamentem és próbáltam felkelteni.Hátán a póló véres volt,nyilván megsebezte a váza.Lassan úgy-ahogy négykézlábra tápászkodott és rám nézett.Arcán fájdalom tükröződött.Szegény.
-Sajnálom...-mondtam lesütött szemmel.
-Ugyan!Én mondtam,hogy vigyázok rád-itt nyögött és nagy nehezen térdére ült-és meg is teszem,bármi az ára!
-Nagyon köszönöm!-mosolyogtam és finoman megpusziltam az arcát.
Mosolygott,majd ismét felnyögött.
-Hol fáj?
-A hátam.Az egész.Az a barom eltörte a vázát a hátamon!
-Vedd le a pólód,bekötöm!Ennyivel minimum tartozok!
Engedelmesen felült a kanapéra én pedig elsősegély felszerelést szerezve elláttam a sebeket.Nagyok és csúnyák voltak,erősen véreztek.A fertőtlenítő csípte a bőrét,de fogát összeszorítva tűrte.Miután bekötöttem még finoman megsimogattam.Magához ölelt.
Cast korán lefeküdt aludni,én pedig még beszéltem apával,a zsarukkal,majd összetakarítottam.Amikor bementem a szobába Castiel a hasán feküdve aludt az ágyamon félig betakarózva.Leültem mellé az ágyra,megsimogattam az arcát és finoman megpusziltam a száját,majd megigazítottam rajta a takarót.Ő behunyt szemmel húzott be magam mellé és a nyakamig húzta a takarót.Mosolyogva bújtam hozzá és megint puszit nyomtam az ajkára.Lassan simogattam az arcát,amíg el nem aludt.
Békés álmunkból üvegcsörömpölés zaja riasztott fel minket.A riasztó már megszólalt a rendőrségen.
-Bújj az ágy alá!Gyorsan!-siettetett Castiel.
Engedelmesen meghúztam magam,majd Trevor betörte az ajtót.Sosem adja fel?Mivel az ágy az ajtóval szemben volt,így láttam mindent.Láttam,ahogy Castielt valamivel pofon vágja és ő ettől megtántorodik,s elesik.Pont elém.Szájából folyt a vér,majd lövést hallottam és a fiú fájdalmasan felnyögött és lehunyta a szemeit.Egy igen nagy vértócsa keletkezett körülötte.Megijedtem,de lapultam.Fél óra keresgélés után megtalált és kiráncigált az ágy alól.Addigra a rendőrök is odaértek.
-Ha közelebb jönnek lelövöm!-kiáltotta fejemhez szorítva a fegyvert.
De nem érdekelt.Az érdekelt,hogy Cast jól van-e.Nem mozdult.Aggódtam érte.Csak maradjon életben!Ekkor hallottam,ahogy a szorosan tartó fiú kibiztosítja a fegyvert.A rendőrök feszülten álltak.Gúnyos mosollyal nézte őket.Ekkor egy kockázatos,de ugyanakkor taktikailag remek ötletem támadt.
Lehunytam a szemem és enyhén ellöktem magamtól a fiút.Mintha elájultam volna.Oldalammal a vértócsába estem,Cast mellé.Ekkor a zsaruk elfogták Trevort én pedig félig véresen föltápászkodtam és megsimogattam a földön fekvő fiút.Végigsimítottam a hátán.Teste még meleg volt,szíve lassan,de még dobogott.Segítettek felültetni és amíg a mentő kiérkezett betakartam egy pokrócba és öleltem.Öleltem,simogattam.Folyamatosan a fülébe súgtam,hogy tartson ki.Már könnyeztem,amikor résnyire ugyan,de kinyitotta a szemét.Addigra apa is odaért,sietett haza a munkából.Még pont nem szállt fel a géppel.Leguggolt mellém és megsimogatta a hajam.Nem törődtem vele.Csak bőgve öleltem magamhoz Castielt.Halkan,erőtlen hangon megszólalt.
-Ne sírj!Semmi baj!Minden rendben lesz!-mondta.Megérintette az arcom,halványan mosolygott,majd ismét lehunyta a szemét.
A mentősök elvitték,én pedig lemostam magamról a vért.Felszedtem a véres szőnyeget és a mosógépbe tettem.Persze mindezt azután,hogy a rendőrök kihallgattak.Hajnal 5 volt,amikor a kórházban beengedtek Castielhez.Nem sokkal a szíve fölött érte a lövést,meg kellett műteni.Még nem ébredt föl az altatásból.Megfogtam a kezét és kérdően apára néztem.
-Apuci,ugye jobban lesz?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Biztosan.Nem lesz semmi baj,hidd el!-puszilta meg a homlokom.
Lassan ismét felnyitotta a szemeit.A szép,köd szürke szemeit.Mosolygott.Apa már 2 perce elment dolgozni.
-Hogy tudsz ilyenkor mosolyogni?
-Mert tudom,hogy ez megnyugtat.Mondtam,hogy nem lesz semmi baj!
-Semmi baj?Kis híján meghaltál!
-De te is látod,hogy semmi bajom.És ez a lényeg,nem?-szorította meg a kezem.
-De...
-Na látod!Na,mosolyogj már egy kicsit!A kedvemért!
Mosolyogtam,kicsit talán nevettem is.
-Szeretem a mosolyod!-szólt nevetve-Ilyenkor úgy érzem semmi baj nincs!
Elpirultam.Csak szorítottam a kezét.
-Szerintem menj haza és pihenj le!Biztos megviselt ami történt!
-Egy kicsit,de még mindig félek egyedül!
-Ne félj!Hamarosan én is hazamehetek!-mosolygott.
Így is lett.Boldogan ugrottam a nyakába,amikor belépett a bejárati ajtón.Szorosa öleltem a nyakát és mélyen beszívtam az illatát.
-Ennyire hiányoztam?-nevetett.
-Valaki nagyon jó hangulatban van!Még szép,hogy hiányoztál te barom!Az egyik legjobb haverom vagy!
-Ezt jó tudni!-szorított magához.
Én már lefeküdtem aludni,amikor felrángatott.Kezében egy tekercs géz volt.
-Mi az?
-Csak kicsit ledörzsöltem a vállamon a sebeket és kicsit véreznek.Bekötnéd?-kérdezte és mintha kicsit el is pirult volna.
Mosolyogva elvettem a textiltekercset és bekötöttem az egész hátát beborító sebeket.Ezek után bedőltünk az ágyba.Mielőtt elaludtam volna,Cast lágyan megcsókolt.Kezével átölelt,én pedig odabújtam hozzá.A macska a lábunknál aludt,az ágy végében.Kezével a hátamat simogatta.Nagyon szeretem őt.

-Nagyon aggódtál miattam?-kérdezte reggel,amikor még csak félálomban nyitottam ki a szemem.
-Igen,eléggé...
-És miért?
-Már tegnap mondtam,a haverom vagy.De most maradj,még aludni akarok!-morogtam és mellkasába rejtettem az arcom.
-Én meg éhes vagyok!Engedj el!
-Még mit nem!Nagyon jó párna vagy!
Felnevetett,de nyugton maradt,így pihenhettem még egy kicsit.Szívverése megnyugtatott,illatától álomba merültem.Szundikálásomat a macska zavarta meg,aki az arcomon sétálgatott.

*Castiel*
Kinyitotta kék szemeit és kómásan nézett rám.Leszedtem róla a macskát,majd föltápászkodtam.Morogva kelt fel ős is.Haja össze-vissza állt,de aranyos volt.Nem igazán volt magánál,így a reggeli ma az én feladatom volt.Alig mentem ki a szobából visszafeküdt.
-Hé,pocok!Ébresztő!-rángattam a vállát sikertelenül-Reggeli!
-Reggeli?Hol?-nézett körbe-Hazudsz!Itt nincs is reggeli!
-Persze,mert lent van!
-Nem hozod fel?-kérte könyörgős hangon.
-Feleségül ne vegyelek?-tréfálkoztam,majd felkaptam és levittem.
Örvendezve ugrált,amikor meglátta a palacsintát.Egy kicsit gyerekes volt,de hihetetlenül jól állt a kis szöszinek.Szeretem,amikor ilyen.Kis cuki.Reggeli után leült a kanapéra Tom és Jerryt nézni.
-Ma gyereknapot tartasz?
-Aha.A nyár utolsó előtti előtti napja van,ki kell használnom!Van baj?
-Nem,csak még nem láttalak ilyennek.Vicces vagy így!
-Kösz.Általában Minnivel közösen csináljuk ezt,de most elutaztak.Csak szeptemberben jönnek haza.
-Akkor nem kell félnem,hogy féltékenységében halálra ver engem egy tűsarkúval!-nevettem.
-Hát ha nem tudja meg,hogy az egész nyarat mellettem töltötted,akkor nincs is baj!
Egy darabig nézte a rajzfilmet,fel-fel kacagott a jeleneteken,majd egyszer csak szó nélkül odabújt hozzám.Ezt a napot én pihenéssel,ő pedig evéssel és TV nézéssel töltötte.Természetesen-mint mostanában mindent-ezt együtt csináltuk.Ölelkezve.Összebújva.És néha-néha egy-egy puszi is megengedett volt.