-Mi a baj Candy?-hallottam a fiú hangját.
-Semmi,csak...a tegnap történtek..meg az arcod is..nagyon csúnya..
-Ugye nem fogsz róla senkinek beszélni?Mármint,arról amit nálunk láttál...
-Castiel,egyszer te mondtad nekem,hogy ha nem szólok rosszabb lesz...
-És így is lett,nem?
-Had fejezzem be!Ha te sem szólsz és én sem szólok,neked csak rosszabb lesz.
-Mintha nem próbáltam volna meg évekkel ezelőtt!De senki nem hitt nekem.Egy lány hitt nekem,de vele sem tudtam beszélni.Pedig nagyon rendes és szép volt...Szerettem őt.
-Elhiszem.Akkor,nem mesélnél inkább róla?Ha neked az jobban esik...
-Nem tudok róla sokat.Hosszú,gesztenye barna haja volt és zöldeskék szeme.Alacsony volt és mindig körülvették a barátai.Ezért nem tudtam vele soha négyszemközt beszélni.Pedig mindig el akartam neki mondani,hogy tetszik és szeretem.Cuki lány volt.Imádtam.
-És te milyen voltál régen?
-Mi ez a nagy érdeklődés?-fordult felém.Most már az oldalunkon feküdtünk.
-Csak úgy.Soha nem mesélsz semmit magadról!
-Régen sem voltam sokkal másabb.Apa itt kapott állást,ezért költöztünk ide.Akkor festettem vörösre a hajam.Azelőtt fekete volt.
-Gondolom már akkor is nőcsábász voltál!-böktem meg a hasát.
-Nem,csak az az egy lány érdekelt.Valami C betűs volt,azt hiszem.
-Vicces.Az én első szerelmem neve is C betűs volt.Pont olyan volt a haja,mint neked,csak fek...Most esett le!-csaptam nevetve a homlokomra.
-Nekem még nem.Mond már el!
-Régen beléd voltam esve!-nevettem.-És van az a sejtésem,hogy te is belém voltál zúgva!
-Én?Beléd?Az ki van zárva!
-Tudod,régen én festettem ám a hajam!Még hozzá barnára!
-Az nem jelent semmit!-duzzogott.
-Az én nevem is és a te neved is C betűvel kezdődik,neked fekete hajad volt,ahogy az én régi szerelmemnek,nekem pedig barna,mint a tiédnek.Még most sem hiszed el.
-Talán igazad van.És mit csinálunk ma?Csak mert nincs jobb dolgom,mint hogy vigyázzak rád.
-Rendes vagy,de én ma itthon döglést szerveztem.Csatlakozol?
-Miért is ne?Jobb,mint otthon lenni....
Végül inkább a szobámba mentünk,mert ott jobban elfértünk az ágyon.A macska az ablakban aludt,Castiel teljesen nyugodtan nézett én pedig félig lelógva aludtam.Cast lassan visszahúzott az ágyra és a felkarjára tette a fejem.Fejemet lassan a mellkasához dörgöltem,lábamat keresztbe tettem az övén.Elcsodálkozott,majd közelebb húzta a derekamat az övéhez.Csak csukott szemmel feküdtem mellette.Finoman félresöpörte a hajam és meleg,puha ajkaival elkezdte csókolgatni a nyakam.Az ingemet lassan kigombolta és lecsúsztatta a vállamról,de csak az ujját.Szája a nyakamról a vállamra vándorolt,de a vállamat már nem csókolgatta,hanem már harapdálta.Kinyitottam a szemem,de ő ezt nem látta.Hideg kezei a fölsőm alatt a hátamat simogatták.Némán felsikoltottam.Szívem hevesen vert,légzésem egyre gyorsult.A fölsőm egyre lejjebb csúszott.Le kéne állítanom.De olyan jó.Ahogy a bőre az enyémhez ér,ahogy a forróság elönti a testünket.Libabőrös lettem.Szájával már erősebben harapott.Valami a vállamról indulva végigcsöpögött a mellkasomon.Egyszerre akartam,hogy folytassa és hogy leálljon.Kezemmel megfogtam a pólóját.Ujjaim elfehéredtek,arcom teljesen elvörösödött.Castiel visszatért a nyakamra.
-Castiel....kérlek...hagyd...hagyd abba...kérlek!Castiel...-suttogtam,de nem hallotta.-Castiel!Fejezd be!-könyörögtem.El akartam lökni magamtól,de nem tudtam.Lassan az oldalamról a hátamra fordított és felém emelkedett.De száját el sem vette a nyakamról.Megnéztem a vállam:vér csordogált róla.
-Sajnálom-suttogta-de már nem bírok magammal.
-Castiel...kérlek...fejezd be!-könyörögtem neki tovább.Teste az enyémhez simult.Már sírtam.A szoknyám felcsúszott,az ingem teljesen ki volt gombolva és pár csepp vér is volt rajta.-Castiel!-kiabáltam,de utána nyugodt hangon folytattam.-Fejezd be,kérlek!Nem akarom!Hagyj,kérlek!
Ekkor felszállt rólam és sajnáló tekintettel nézett rám.Elindult az ajtó felé.
-Hova mész?-ültem föl a vállamat fogva.Csak sajnálkozó tekintetett vetett felém és becsukta maga mögött az ajtót.Nem akarom,hogy elmenjen.
Tegyen bármit,csak ne menjen el.A tenyerembe temettem az arcom,majd az ablakhoz sétáltam.Castiel hazament.Amint belépett a bejárati ajtón csörömpölés,kiabálás hallatszódott.Istenem,szegény!
Visszazökkentem az ágyra és bőgtem.Castiel...inkább ne szóltam volna!Inkább tűrtem volna!Akkor mellettem lenne!Már csak szipogtam a hálóingemben,amikor Cast benyitott.Kezében kötszer volt.Szó nélkül odajött hozzám és bekötötte a vállam.Fejét lehajtotta.
-Sajnálom.Tényleg,nagyon sajnálom.
-S-Semmi baj.Mutasd az arcod.Hallottam kiabálás volt nálatok,tudni akarom,hogy nem esett-e bajod.
Mosolyogva felemelte fejét.Homlokát egy nagy seb díszítette.Végig simítottam az arcán,majd közelebb hajolva megcsókoltam.Kicsit csodálkozott,de hagyta magát.
Nyelve simogatta az enyémet.Bizseregtem,mikor a szánk összeért.Magamhoz öleltem és nemcsak szánk,hanem testünk is szorosan összetapadt.Castiel hátraesett és vele együtt lezuhantam az ágyról,de nem engedtük el egymást.Kezemet a vállára tettem,ő pedig egy hirtelen mozdulattal megfordított.Most ő van fölül.
-Most miért nem ellenkezel?-kérdezte mosolyogva két fullasztó csók között.
-Hülye lennék,nem gondolod?-mosolyogtam rá,majd karommal közel húztam magamhoz és folytattuk félbemaradt tevékenységünket.Egész testemben remegtem.Nyelvével körbejárta,simogatta a számat,majd körülfonódott az enyémen.Amikor elengedte,így szólt:
-Abba kéne hagynunk?
-Miért?-kérdeztem-Hisz' olyan jól szórakozunk,nem?
-Végül is...-mosolygott sejtelmesen.
-Na látod...-mondtam és résnyire kinyitottam a szám.Amikor "elgyengült" én fordítottam és én kerültem felülre.
Egymáshoz szorosan simulva,egymást falva fetrengtünk a szobám padlóján....Amikor a szánk elfáradt felkapaszkodtunk az ágyamra és egymást simogatva aludtunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése