-Castiel,hagyj már!-morogtam felé fordulva,azonban ő aludt.
Megijedtem,Ha nem ő volt,akkor ki?Felnéztem és ismerős arc nézett vissza rám.
-Szerencséd,hogy itt van ez a barom!-mosolygott sejtelmesen,majd kiment.
Ránéztem a mellettem éledező fiúra.A szürke szemek kérdően néztek rám.
-Minek keltél fel?
-Azt hittem te érintetted meg az arcom...
-Nyugi,nem nyúlkálok hozzád!-nevetett-Ha csak nem akarod!
-Hülye.
-Én?Miért?Te álmodozol erről!
-Én nem!Tényleg megérintette valaki az arcom!Attól ijedtem meg,hogy nem te voltál az!
-Ki?
-Trevor.Azt mondta,hogy szerencsém az ittléted.Úgy félek!
-Nem lenne jobb,ha szólnánk a tanárnak?
-Az kéne még!Csak rosszabb lenne!
-Figyelj rám!-mondta komolyan.Most sehol sem volt a poénkodó Cast...iel.-Akkor lesz rosszabb ha nem szólunk senkinek!Akkor tudni fogja,hogy félsz tőle és ő ezt akarja!Neki az az öröm,ha félsz,viszont ha a sarkadra állsz és segítséget kérsz,akkor azzal megmutatod,hogy erős vagy!Nem mutathatod ki a félelmet,bátornak kell lenned!Érted?-szorította meg a kezem.
-Igen...de ha szólunk valakinek,ugye utána mellettem leszel?Ugye vigyázol rám majd?
-Persze!-bólintott és hozzá édesen mosolygott.
Egy kicsit volt a barátom,egy kicsit a testvérem és egy kicsit az a fiú aki néha kikerget a világból a sok hülyeségével,de....mégsem tudok nélküle lenni.Megszorítottam a kezét és kicsit közelebb kúsztam hozzá.Arcát közelebb helyezte az enyémhez,majd gyöngéden megsimogatta.Elpirultam és én is megérintettem az arcát.Mosolygott és megcsókolta a homlokom.Átölelte a derekam és még közelebb húzott magához.Mélyen a szemébe néztem,s hamar rájöttem:most levett a lábamról.
A nagy csöndet egy műanyagos kattanás zavarta meg,majd a melltartóm kapcsa helyén egy hideg kezet éreztem.Egyre szaporábban vettem a levegőt és a vérnyomásom is az egekbe emelkedett.Hagytam,hogy finoman csókolgassa,harapdálja a nyakam.Hangosan nyelt és nyelvével szaporán ízlelgette a nyakam legérzékenyebb részét.Belekapaszkodtam a vállába és lehunytam a szemem.Ő egyre hevesebb volt,én pedig egyre erősebben szorítottam a pamutpólót.Halkan,mintha morogna úgy nyögött,miközben a nyakamat szívta.Reggel majd valahogy el kell tüntetnem azt a piros foltot.Lassacskán nem csak a nyakamat,hanem a vállamat is harapdálta,s egyik kezével a combomat simogatta.
Már épp a pólóm alatt matatott a másik kezével,amikor szóltam neki,hogy álljon le.Kezét előhalászta a fölsőm alól,kicsit eltávolodott tőlem és lefeküdt mellém.
-Miért nem állítottál le rögtön?
Nem értettem.Mit akart ezzel?
-Mert...mert egy kicsit megijedtem tőled....
-Miért?Én sosem bántottalak még!
-Tudom,de megszoktam,hogy ha ilyen helyzetekben szólok,akkor ütést kapok és....hirtelen megijedtem.
-Látod,ez a baj!Meg kellett volna próbálnod,hogy az elején leállítasz!Ha ilyen esetben megütnek,akkor is próbálkozz!Ígérd meg nekem!
-Megígérem.....Te az egészet ezért csináltad?-kérdeztem paradicsom vörös arccal.
-Persze!Engedély nélkül nem szoktam megfektetni senkit!Miért?
-Csak úgy....
-Tetszett neked,mi?Látom az arcodon!
Elfordultam tőle és úgy akartam aludni.Nem ment.Oda akartam bújni hozzá,érezni az illatát,látni gyönyörű szürke szemeit....egyáltalán....érezni őt.
Castiel megérintette a vállam és a hátamra fordított.Rám nézett.Megszorította a kezem a takaró alatt.Csak most láttam,hogy ő is elpirult.Lassan odabújtam hozzá,ő pedig szorosan ölelve elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése