19.rész Hajóút part 6.

Minnie elpirulva ült le mellém az ágyra,Castiel az egyetlen szobában fellelhető székre ült én pedig a fölsőm szélét babráltam.Azon gondolkoztunk,hogyan magyarázhatnánk el Minnienek ezt az egészet.Többször is bele akartunk kezdeni,de végül inkább befogtuk a szánkat.Végül Min törte meg a csendet.
-Ti mióta....hogy is mondjam....?
-Semióta!Csak...kicsit elvesztettük a fejünket....Vagy legalább is felőlem nincs benne érzelem.-mondtam teljesen elvörösödve és a fiúra néztem.
-Megnyugodhatsz,felőlem se.-felelte,de hangjában felfedeztem valamit,csak még nem tudom mit.Valami fájdalmasat.
-Egyébként...-tereltem a témát-Miért jöttél?
-Csak gondoltam megkérdezem,hogy jössz-e a nyárnyitó bálra amit a tanárok szerveztek.
-Nem tudom.Majd meglátom.
Egy darabig csöndben ültünk,majd Castiel elment.Kár.Szeretem a társaságát,még akkor is ha csak csöndben ül.
Végül Min addig-addig győzködött amíg belementem,hogy elmegyek és hogy ő választhatja ki a ruhát.Egy kicsit talán meg is bántam.

-Nem Minnie!Én nem megyek emberek közé ebben a ruhában!-közöltem vele határozottan,miközben a fedélzetre tuszkolt.
-Miért is?-kérdezte a kék ruhát viselő barátnőm.
-Mert....mert ez túl..hogy is mondjam?Csak nézz rám,na!
-Majd meglátod,hogy a fiúknak tetszeni fogsz!Castielnek biztos!-kacsintott rám-Nyugi,nem mondom meg senkinek mit csináltok!-tette mutatóujját a szájához nevetve.Én csak szememet forgatva néztem rá,majd kilökött a többiek közé.

A többiek körbeálltak és páran elégedetten mosolyogtak.Irulva-pirulva álltam ott,mint egy hülye,majd megpördültem,hogy odamenjek a barátnőimhez.Elismerő füttyszavak hallatszottak a hátam mögül.Leültem egy asztalhoz és beszélgettem a lányokkal.

*Castiel*
Candy most lenyűgözött.Eddig is el lehetett ájulni tőle,de most...Wow!Hosszú,aranyszőke haja fel volt kötve és az azonos színű ruha szinte ráömlött vékony testére,kiemelve "szebbik" testrészeit.Az ezüst- és gyöngyláncok úgy ragyogtak,mint két szeme.Édesen pirongott amikor Minnie kilökte a tömegbe és amikor megpördült megcsapott kellemes illata.Ironikusan olyan illata volt mint egy gyümölcsös cukorkának.
A srácokkal leültünk és ők csak beszéltek,míg én a pultnál nevetgélő lányokat figyeltem.
-Hé!Castiel!-lökött oldalba Lysander-Mi van veled?
-Ja,semmi.Csak elbambultam.
-Azt látjuk!-vágott hátba Dake-Fogadni mernék,hogy nő van a dologban!Jól gondolom?
-Hát nem!Nagyot tévedtél!
-De azért be kell vallani,akár ez is lehetne!Ilyen lányok nincsenek minden osztályban!-mosolygott idétlenül.

*Candy*
A lányok unalmas bájcseveje engem hamar eluntatott,inkább a többieket figyeltem.Aztán a szívem egyre hevesebben kezdett verni.A másik osztályban volt egy lány,akit nem láttunk egészen idáig (ha belegondolok ezt a 2 napot nagyon jól kibírtuk nélküle).Látszólag nagyon jóban volt Castiellel,aki egyre pirosabb lett.Láthatólag tetszett neki a kis ribi.Mert,hogy az volt.Legszívesebben megtéptem volna,de nem tehettem.Van így is bajom elég.De tényleg nagyon zavart,hogy ott csapja a szelet Castielnek,aki ugyan úgy cselekszik.Túl kéne lépned rajta Candy!Ha annak a csajnak Casanova kell,akkor had kapja meg!Addig se a te szíved törik össze.Fájdalmasan felsóhajtottam.
-Neked meg mi bajod?-kérdezte Rosa.

-Semmi különös!-legyintettem-Csak idegesít,hogy ez a ruha ilyen hosszú!Min valamiért nem elégedett meg azzal a kékkel,amit mutattam.
-Miért,milyen volt?
-Olyan,mint ami azon a csajon van,aki Castiel körül legyeskedik,csak nem dekoltált,hanem félvállas és kék.-mondtam enyhe keserűséggel a hangomban,oda se nézve az említett személyek felé.Ők azonban rögtön odanéztek.
-Jaa,Deborára gondolsz!Észre sem vettem,hogy visszajött!Hogy-hogy csak most mászik rá arra az idiótára?-jegyezte meg Kim.
-Szerinted bedől neki megint?-hallottam Jessie hangját,aki mini uncsitesója volt,a tanárnő lánya.
-Nézz rá!Tuti biztos!-kortyolta italát a barna lány,aki sötét,éj kék ruhát viselt.
-Miről maradtunk le?-kérdeztem.
-Debbyke régen zenélt pár sráccal a suliból.Persze Castiel,az akkor még pasija is játszott és azt mondták,ők ketten majd koncerteket adnak és híresek lesznek.Nos,amikor ez majdnem bekövetkezett,Debora szakított Casttal,aki tiszta depi lett és e miatt nem tudott játszani többé színpadon.Szerintem erre azóta sem lenne képes.
-Szegény....-szóltam kissé szomorúan.Amint ránéztem Castra összetalálkozott a tekintetünk.

*Castiel*
Megráztam a fejem.Nem akartam,hogy azt higgye,újra akarom kezdeni ezzel a fruskával.Ő azonban rosszul értelmezte,mert keserű mosollyal bólintott,elfordította fejét és beletúrt szép szöszi hajába.Jobb lesz,ha beszélek vele.Csak ez a pióca szállna le rólam!Ő nem olyan mint Cany.Cany..olyan..különleges és utánozhatatlan..olyan...Candys.És épp ezért volt olyan bájos és csodálatos.Bármelyik lányt megkaphatnám a suliból,de nekem ő kell.A karom közt akarom tartani,ölelni,csókolni,őrizni,simogatni,hosszú fürtjei közt végig húzni a kezem,érezni az illatát,ahogy hozzám bújik....érezni akarom,hogy ott van mellettem és számíthatok rá,ahogy ő is rám.De nem lehet.Ha megtudja a titkomat,akkor meg főleg.Az élet egyszer büntetett,de akkor hülye voltam,meg is érdemeltem.De most...most,csak most ne legyen kegyetlen velem,engedje meg,hogy szerethessem őt!Őt,akit még a széltől is óvnék,őt,akit valamiért annyira imádok.Csak tudnám miért....

*Candy*
Elfordítottam a fejem,de csak azért,hogy meg ne lássa a fájdalmat az arcomon.Igen,fájt,hogy nem mellettem van.Hogy nem vigyáz rám,nem érezhetem illatát,nem bújhatok hozzá...nem szerethetem.Ez fáj.A sors eddig is kegyetlen volt velem,most az egyszer engedne engem szabadjára és élhetném a magam életét!Ugyan a fejem elfordítottam,de még éreztem magamon azoknak a gyönyörű,köd szürke szempár tekintetét.
A mély gondolataimba valószínűleg enyhén belepirulhattam,mert a lányok mind rám szegezték tekintetüket.
-Szerintem bekísérem a szobájába!Mostanában zárkózottabb,lehet jobb lenne neki ott!-hallottam barátnőm hangját,majd elindultunk a kabinom felé.
-Ki vele!Mi bajod van!-csukta be az ajtót.
-Semmi.-rogytam le az ágyra.
-Látom!Figyel,arról hallottam mi történt veled,amit te nem meséltél el nekem.Erről van szó?
Megráztam a fejem.
-Hát akkor?Castiel az oka?
Nem feleltem,csak rá néztem.Egyenesen bele az őszinte fekete szemekbe.Szó nélkül megöleltem.
-Nem tudom.-suttogtam-De remélem egyszer kiábrándulok belőle.
-Magadban szeretnéd lefolytatni ezt a vitát vagy maradjak?
-Inkább az előbbi.
-Renden.Vigyázz magadra!-mosolygott rám,majd amikor kiment bezártam az ajtót és lefeküdtem aludni.
Elalvás előtt még megnéztem azt a képet,ami régen rólam és Minnieről készült,még kiskorunkban.Örülök,hogy egy ilyen jó barátnőm van.