37.rész

-Tessék,hoztam neked forrócsokit!-nyújtotta felém a műanyag poharat Richi.
-Kösz,már pont elkezdtem fázni!
-Látom,tiszta kék a szád!-nevetett és leült mellém.
Csak ücsörögtünk és szemmel kerestük a többieket.Már majdnem egy órája eltűntek a szemünk elől a nagy tömegben.A hidegben (a forró ital ellenére) is elkezdtem remegni.
-Hol lehetnek már a többiek?
-Nem tudom,de már igazán jöhetnének már!Kezdek én is idefagyni!
-Detto.Lehet az óriáskeréknél vannak.Minnie mindig is azt szerette a legjobban!
-Akkor menjünk,nézzük meg őket!
Elindultunk lassacskán a vidámpark közepén álló kerékhez.Valóban óriási volt,az egész várost be lehet látni a tetejéről.Sem a sorban sem a tömegben nem láttuk sem az alacsony barátnőm,sem Armint.
-Na,akkor most mi lesz?-kérdeztem kissé csalódott arccal.
-Nem tudom....N-Nem ülünk fel addig?Talán fentről meglátjuk őket.
-Jó,menjünk!-mosolyogtam rá.Megfogtam a karjánál és magammal húztam a sorba.
10 percig vártunk mire beülhettünk.Egy kicsit féltem a magasban,ezért megszorítottam a fiú karját.Mosolyogva megfogta a kezem és magához ölelt.Megnyugtatott a jelenléte.A vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem.
-Félsz?
-Egy kicsit...
-Itt vagyok melletted,jó?
-Köszönöm...-bújtam hozzá.
A hidegben jól esett a teste melege.Puszit nyomott a hajamba és felemelte az arcom.A hó lassan szállingózott,de ezt szinte észre se vettem mellette.Kellemes volt a társasága.
-Nézd,ott vannak!-mutatott a forgatagra.
Lenéztem,de nem mertem nagyon kihajolni,mert féltem.Megfogta a derekam és szorosan magához,szinte az ölébe húzott.Tényleg ott voltak,az egyik játékos bódé előtt.De mást is láttam.
-Mi az,nem látod őket?
-D-De...csak mást is látok...-egyenesedtem vissza.
Arca vészesen közel volt az enyémhez,de ő visszább húzódott.Paprika piros arccal kérdezte.
-É-És mit láttál?
-Semmit...vagy is inkább senkiket...-fordultam el szomorú arccal és tovább figyeltem a vörös-neonkék párocskát.

Végre leszállhattunk a kerékről.Én egyből a barátaink felé vettem az irányt,de elkeveredtem a tömegben.A szemem sarkából végig Castieléket néztem.Ő is rám pillantott,de visszafordult Jessicához.Leg szívesebben képen töröltem volna,amiért szó nélkül otthagyott,aztán megcsókolni,mert (bármennyire is szemét volt velem) SZERETEM ŐT.

-Candy!Hol voltatok?
-Ezt kérdezhetnénk mi is!Úgy előrementetek!Még jó,hogy megláttunk titeket!
-Lényeg,hogy mindenki megvan,nem?-szólt Lysander a vitánk közepébe.
Egy kicsit pufogtam még,de aztán rájöttem igaza van,és jelenleg ez a legkisebb problémám.
Hazaérve első dolgom volt hogy lezuhanyozzak.20 percig álltam a zuhany alatt és csak folyattam vizet.Utána (mivel nem találtam a pizsomám) felvettem Castiel elnyűtt,megnyújtott,Cast-illatú szürke pólóját.Ha ez a póló mesélni tudna....

Bebújtam a takaró alá,de hiába forgolódtam,nem tudtam aludni.De még az ágyat is hidegebbnek éreztem.Végső elkeseredésemben megdpbtam egy "Hívj fel!" sms-sel a többieket,de csak Richi hívott fel.Álmos hangon,kicsit morogva szólt a telefonba.
-Mi az Candy?Valami baj van?
-Csak nem tudok aludni.
-És mit szeretnél?Olvassak mesét?-szinte hallottam,ahogy belemosolyog a telefonba.
-Akár...Csak olyan egyedül éreztem magam...Örülök,hogy te felhívtál!
-Tudod,először megijedtem,hogy valami bajod van...Aggódtam érted!
-Köszi!Rendes tőled!
Még egy darabig beszélgettünk,amíg bealudtam.Én már javában szundítottam amikor letette.Jól esett a törődése,egy kicsit talán Cast vigyázott rám ennyire.A párnába beleivódott az a finom édeskés illat,ami volt kedvesemet jelentette.Belefúrtam az arcom,magamra húztam a takarót és fejem mellé helyeztem a telefont.

36.rész Szilveszter...

Másnap hiába hívogattam Castielt.Nem volt mellettem akkor sem ,amikor felkeltem.Lebotorkáltam a konyhába,hátha ott van,de csak apát találtam ott.

-Apa,Castiel hol van?-kérdeztem,mire ő csak szótlanul felém nyújtotta az aznapi újságot.

-10. oldal.-szólt halkan,majd belekortyolt a kávéjába.

Először nem értettem,majd gyors át futottam a cikket.Kiejtettem a kezemből az újságot,megremegtem és térdre rogytam.A cikkben Castiel volt,Jessica mellett.Járnak.Szó nélkül ment el…

Apa felkapott és a kanapéra ültetett.Magához ölelt és engedte,hogy kisírjam magam a vállán.

-Bármennyire is szeretnék melletted maradni,mennem kell,de már szóltam a lányoknak,átjönnek.Jó?Sietek!

Elment.Ő is.De róla legalább tudom,hogy visszajön.Egész testemben remegtem.Kitöröltem a könnyeket a szememből és csak néztem a kezemen a karkötőmet.Azt,amit tőle kaptam.Nem is voltolyan rég.Megsimogattam a cicát magam mellett,aki hálásan dorombolt.

20 perc múlva valóban befutottak a többiek:Rosa és Lysander,Armin Minnievel és még Richi is jött.A lányok levágódta mellém és a karomat simogatták.Ekkor ismét elbőgtem magam.Végigdőltem a kanapén és arcomat a párnába fúrtam.Egy kicsit felemeltem a fejem,hogy levegőt kapjak,amikor észrevettem Richit,aki egy rongydarabbal törölte meg az arcom.Felültem és magamhoz öleltem az idegen fiút.Némán engedte,hogy eláztassam vállán az inget,s közben finoman simogatta a hátam.Most mellkasába fúrtam az arcom és meg sem mozdultam.Egész délelőtt csak ültem,miközben a többiek próbáltak nyugtatni  és felvidítani,de én még csak az arcomat sem emeltem fel.

-Felesleges,hagyjátok.Most ki kell ezt neki heverni.-szólt Richi.

Igaza van,de nem hiszem,hogy ezt hamar ki lehetne heverni.Amikor kicsit sikerült lenyugodnom félve,remegve felemeltem a fejem.Mintha attól féltem volna,hogy szörnyeket fogok látni.Akkor láttam csak mivel törölgették meg az arcom a többiek:Cast egyik pólójával,amit itt felejtett.Magamhoz öleltem a szürke pamutdarabot,amiben aludni szokott.A mellettem ülő fiú mosolyogva megsimogatta a hajam.

-Jobb,Candy?

-Egy kicsit.Köszönöm.

-Meg se kérdezed honnan tudom a neved?

-Nem és nem is érdekel.Nekem az a legfontosabb,hogy te is mellettem állsz.A többiek?

-Elmentek venni neked valamit,amitől jobb kedved lesz.Hiába,nem fog hatni.Jól gondolom?

-Ühüm.-bólogattam szomorúan.

-Hé!Ne szomorkodj!Túl leszel rajta,majd meglátod!-szorította meg a kezem-Majd én segítek!

Halványan elmosolyodtam.Jól esett a törődés.

-Köszönöm.-bújtam hozzá megint.

-Candyy!-futott be a szobába Minnie-Készülődj!

-Még is hova?

-Vidámparkba!Na,mit szólsz?-kérdezte izgatottan a lány.

-Nincs sok kedvem…ne nézz kiskutyaszemekkel,kedvem akkor sincs…Oké,elmegyek veletek!

-Kösziii!-ölelgetett meg.

Kint-hiába öltöztem föl melegen-csontig hatoló hideg volt.Busszal mentünk a vidámparkig.Sóhajtozva szálltam le a járműről és menet közben a talajt néztem.Richi látva,hogy lemaradtam megállt,bevárt és megfogta a kezem.Csodálkozva néztem a kék szempárba,de nem szóltam semmit…

Így sétálgattunk,kézen fogva.A többieket már rég nem láttuk,túl gyorsan mentek hozzánk képest.

-Neked mindig ilyen hideg a kezed?

-Nem…Vagy is nem hiszem.Eddig még senki sem mondta,hogy hideg lenne.Hogy-hogy nem mentél a többiekkel?Nem kérte senki,hogy velem legyél.

-Ezt értsem úgy,hogy zavar,ha veled vagyok?

-N-Nem,én nem bánom,hogy itt vagy velem,sőt!Örülök neki.Csak megkérdeztem.

-Nem tudom pontosan.Talán azért,mert segíteni akarok neked.Meg a többieket már jól ismerem,téged még annyira nem.Csak azt tudom,hogy te is olyan szoktál lenni,mint Min és Rosa.

-Általában.De nem akkor,amikor másodszor kell csalódnom abban,akit szeretek.

-Másodszor?Szerencsés.Tudnád hányszor csalódtam én már!

-Azért szerencsés én sem vagyok.Te még nem ismersz sem engem,sem a múltam…

Csöndben bólogatott.Halkan nézelődve sétáltunk a hóban.A sötét éjszakában a vidámpark fényei gyönyörűek voltak.

35.rész

Reggel a macska keltett fel,ahogy puha kis tappancsaival végigsétált a hátamon egészen az arcomig,ahol kis pofiját hozzám dörgölte.Megsimogattam buksi fejét,aztán át ment a mellettem békésen alvó Castiel arcához és orrát az övéhez nyomta.Kinyitotta a szemeit,de még kicsit hunyorognia kellett.Aztán a macskát él kézzel megfogta,a padlóra helyezte és visszadőlt aludni.Hagytam,hisz' biztos fáradt.

Egy fél óra múlva azonban eluntam magam és elkezdtem az egyik vörös tincsével játszadozni.Csavargattam és néha-néha végigsimítottam az arcán,mire megmozdult,de durmolt is tovább.
-Szivi,ezt hagyd abba,légyszíves!-kapta el a csuklóm egy ilyen "akcióban".
-Rendben,bocsi.Csak kicsit unatkozom.
-Miért nem mész le?Apukád a végén azt hiszi fogva tartalak.-mosolygott.
-Mert én veled akarok lenni!
-Akkor gyere,bújj ide!-nyújtotta ki a karját.
-De én nem vagyok már fáradt!
-De én igen.Naa,gyere ide piciim!
A kiskutya szemeknek nem tudtam ellenállni.
-Amúgy meg...Boldog karácsonyt,kis ördögöm!-suttogtam a fülébe.
-Neked is!-mosolygott-De látom nem hagysz,szóval csak neked fölkelek!
-Akkor,odaadhatom az ajándékod?
-Rendben,de előbb én!-nyújtott felém egy kis dobozt.
Kinyitottam a kis dobozkát.Egy ékszerszett (gyűrű,karkötő,nyaklánc) volt,benne kis fekete kövekkel.Mindegyiken kis,szív alakú medál volt,plusz a gyűrűbe még kér C betű is volt vésve.Egy-két könnycsepp lecsordult az arcomon,de mire észbe kaptam Cast már föl is csatolta rám az ékszereket.
-Na,tetszik?
-Igen,gyönyörűek!De..én nem vettem neked ilyen drága ajándékot...
-Nem is kell!Örülök,hogy ez tetszik!-nyomott csókot a számra.
Elővettem az ő ajándékát és szemlesütve adtam oda neki.
-Köszönöm!-ölelt magához.
-Tényleg örülsz neki?
-Még szép!Így nem kell attól félnem,hogy miközben alszol valami idegen bejön.Megnyugtat,hogy így biztonságban vagy..és..hogy bízol bennem...még a történtek után is...-sütötte le a szemét.
Ajkunk megint forró csókban forrt össze.
-Gyere,menjünk le enni!Legalább megmutatom apának az ékszereket!-nevettem és magammal húztam.
Lesiettünk és én apa nyakába ugrottam.
-Na,micsoda lelkesedés!Nahát,de csinos valaki?Eddig is megvolt ez az ékszer-szetted?
-Nem,most kaptam!-mosolyogtam és megfogtam szerelmem kezét.
-Gondoltam,mert én biztos nem vettem neked ilyen drága ékszereket!-nevetett.Úgy látom ma jó kedve van.
-Tegnap rendben hazaértél?-fordult vöröske felé.
-Igen,csak a nagy hó miatt elakadtunk.
-Akkor jó.
Az egész napot lustálkodással töltöttük.

Szilveszter.Castiel koncertezik,így mi azt nézzük a többiekkel,s közben várjuk az éjfélt.
Már hajnal 3 és a koncertnek is vége lett 1 óra felé.Most már lassan vissza kell érniük...

34.rész

A függöny ki volt húzva és a nyitott ablakon finom hűvös szellő jött be.Magamra húztam a vastag paplant és magam mögé pillantottam.Csodálkoztam,hogy Castiel hamarabb kelt fel,mint én,ugyanis nem volt ott.Halkan feltüsszentettem.Magamra csavartam a takarót és becsuktam az ablakot.Lebotorkáltam a földszintre,néha rá-rálépve a takaróra.
A barátom a konyhában főzte le a kávét,amikor megpillantott.Ő már felöltözött,de kicsit még fáradtnak tűnt.
-Csak nem fázol?
-Egy kicsit.Hűvös van.Ráadásul neked ki kellett nyitnod azt a rohadt ablakot!-csaptam meg a takaró szélével.
-Ha nem ilyen vékony pisziben aludnál,nem fáznál!-húzta meg játékosan a fölsőmet-S különben is,kell a friss levegő!
-Ez igaz,de nem akkor amikor szundizom.
Mosoly kíséretében közelebb lépett hozzám,fél kézzel átölelte a derekam és a fülemhez hajolt.
-Apukád itthon van.A nappaliban találod!
Csókot lehelt a számra,majd elővett egy csészét,mert lefőtt a kávé.
Átmentem a másik szobába.Épp a hírek mentek és egy üres tányér jelezte a kis asztalon,hogy a reggeli pirítós volt.Leültem a kanapéra apa mellé és összehúztam magam.Odabújtam hozzá,ő pedig kedvesen átkarolt és homlokon puszilt.

Áhh,végre téli szünet!Bár ezzel az is jár,hogy el kell kísérnem Minniet ajándékokat venni,annak ellenére,hogy én már megvettem őket.Nekem könnyű dolgom volt,mert már jó előre kiterveltem kinek mit veszek,de a barátnőm nem ilyen.
-És te mit vettél apukádnak?-kezdte a beszélgetést,amikor megvolt 1-2 ajándék.
-Régen véletlenül eladta anya egyik nyakláncát.Azt vettem,megtaláltam egy ékszerboltban.Ez nekem is különleges.
Mosolyogva bólintott és beleszürcsölt a forrócsokijába.
-És Castnak?Gondolom valami különlegeset!
-Hát,mondhatjuk annak.Bár az övé olcsóbb volt.Annyira talán nem is különleges,de biztos örülni fog neki.
-Muti,muti,mutii!
-Jól van na!-kotorásztam ki a táskámból egy kis dobozt.Majd otthon becsomagolom.
Min izgatottan vette le a dobozka tetejét.
-Egy kulcs?Minek a kulcsa?
-A bejárati ajtónké.Így ha hazajön nem kell mindig nyitva hagynom az ajtót,ő is be tud jönni.Nekem is sokkal biztonságosabb érzésem van.Meg,végül is nálunk lakik,neki is elkél a lakáskulcs!
-Hmm..ez igaz.Látod,neked könnyen megy az ajándék keresés!
-Ha nem az utolsó pillanatban jutna eszedbe,akkor neked is könnyebb lenne!
-Karácsonyig még 4 nap van,szóval ez még nem az utolsó pillanat!
Felnevettem,majd beráncigált egy másik üzletbe.Amíg ő vásárolt én megtaláltam számára az ajit.Egy kis üvegecske volt,benne pedig annyi kis műanyag vagy plüss macskával,hogy az üveg falához préselődtek.Sima dísznek árulták,nem is drágán.Tökéletes.
Estefelé hazakecmeregtem.Apa már biztos alszik.Már jó ideje szabin van,de nem is baj.Castielék pedig készülnek a karácsonyi koncertjükre.Szerintem nem igazság,hogy ünnepnapon is koncertezzen,de sajna,ebbe nem szólhatok bele.
A barátaimnak és apának is odaadtam az ajándékát,csak Castnak nem.Pedig már rég vége a koncertnek.Hol marad már?
Hajnal 2.Még mindig nincs itthon,a telefonja meg ki van kapcsolva.Talán elakadtak a hóban?Csúszósak az utak és messzire mentek,lehet csak lassan jönnek.
Már aludni készülődtem,amikor valaki benyitott a bejárati ajtón.Még a havat se topogta le a havat bakancsáról már is a vöröském nyakába ugrottam.Kabátján és haján fehér hópelyhek voltak,de a melegben el is olvadtak.Szorosan magához ölelt és egyszer megpörgetett a levegőben.Amikor hideg ajka az enyémhez ért végig futott rajtam a bizsergés.
-Ennyire hideg van kint?
-Még jó hogy!Főleg,hogy engem legalább 4 házzal arrébb tettek ki!
-Szegénykém!-cirógattam meg az arcát-Vedd le a kabátod,addig melegítek neked a vacsiból!
A mikrónál vártam,hogy megmelegedjen a kaja,amikor hirtelen valami hideget éreztem a nyakamban.
-Fel ne sikíts cica!Az arcodba is nyomhattam volna!-nevetett halkan mögöttem a szürke vastagpulcsis barátom.
-Mégis miért?
-A lányokat az első hóban meg kell fürdetni,hogy szépek legyenek!-ölelte át a derekam-Te csak még szebb lehetsz!
Nem volt időm válaszolni,mert a mikró hangos sípolással jelezte,hogy tessék,itt a rohadt forró tányérod a hideg kajáddal,ahogy szereted.Vagy legalább is ezt szokta.De most volt oly kegyes és karácsonykor nem csinálta ezt.
Látszott a fiún,hogy éhes volt.Haja egy kicsit vizes volt az olvadt hó miatt,arca még kicsit piroskás volt.Főleg az orra.Mint Rudolf,a rénszarvas.A nagyon későre nyúlt vacsora után egyszerűen csak bedőlt az ágyba.Hason feküdt,amit sose szokott és arcát párnába fúrta.
-Valami baj van édes?-feküdtem mellé.
-Csak fáradt vagyok.-ásítozott-Megharagudnál,ha holnap kapod meg az ajándékod?
-Nem,de ez azt jelenti,hogy te is holnap kapod csak meg!Hol voltál ilyen sokáig?
-Csúszós volt az út.És még szilveszterkor is lesz egy fellépés!-nyögte és megint párnába fúrta arcát.
Elvettem a párnát arca alól és megpuszilgattam.Most a mellkasomra hajtotta fejét és csak engem nézett.
-Ne bámulj,inkább aludj!Előbb is majdnem elaludtál evés közben!
-Csak várom mikor öltözöl pizsibe!
-Te még fáradtan is erre gondolsz?
-Ilyen vagyok.-vonta meg a vállát ártatlan arccal,de végül lehunyta a szemét és elaludt.
Valami még is aggaszt...

33.rész Kezdődik...

-Hé,várj már!-sietett utánam Castiel,amikor kiléptem a bejárati ajtón.
-Akkor gyere!Lekéssük a buszt!-mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.Erősen megszorította.
Minnie kicsit mérgesen nézett a vörös barátomra,amikor az iskola aulájában összefutottunk vele.Egy kicsit le is harapta a fejét.
-Hogy képzeled,hogy elszomorítod az én Candymet?Hol voltál?Miért voltál vele ilyen szemét?Ha,haaa?-kérdezte mérges tekintettel.
-Nyugi Min!-nyugtattam-Már megbeszéltük,higgadj le!
A nálam egy fejjel kisebb lány mérges tekintettel mérte végig a pasimat,majd elment.
-Majd lenyugszik!Ő már csak ilyen!-nevettem és puszit nyomtam a döbbent fiú arcára.
Az egyik szünetben épp reggeliztünk a csajokkal a fiúk társaságában,amikor bevágódik mellénk Jessica.Castiel ösztönösen magához szorított,én pedig nyomtam egy puszit a szájára.A lány vidám csevejbe elegyedett Arminnal a játékokról.Ha szemmel ölni lehetett volna,a lány már rég halott lett volna,nem csak Minnie,hanem az egész bandánk jóvoltából.
A lány mintha csak a fiú kedvéért öltözött volna ki.Fölsőjén játékok nevei és logóik voltak,nadrágján a Mario-ból a sárkány és Peache hercegnő virított.Kifejezetten idegesítő volt a vihogása,szürreálisan vékony hangjával.Szinte a hideg kirázott tőle.És ahogy a fiúkra nézett!

"Sajnos" a becsengetés megszakította a két kocka beszélgetését (már ha a kék hajú banyát lehet kockának nevezni).Visszamentünk az osztályba.Ott már javában zsongott a diáksereg,ökörködtek,leckét másoltak.Matekóra előtt ez nem is volt furcsa,inkább megszokott.Ennek a tanár megjelenése vetett véget.Az óra közepén,mikor Mr.Freeze a többiekkel üvöltött kicsit előrehajoltam és odasúgtam a barátnőmnek.
-Hé Min!Még mindig durcizol?
-Igen,de most amiatt a picsa miatt van!-súgta vissza-Megölöm!
-Segítek!-kacsintottam,majd visszaültem.
Amint visszaültem meleg kezek simogatták a combom.
-Én is beszállhatok?-súgta nekem Cast.
-Ha akarsz!De mi végezzük a piszkos munkát!
Perverz mosoly jelent meg az arcán és ezzel együtt kis gödröcskék is.Kicsengettek.
-Perverz!-boxoltam bele nevetve a karjába.
Ártatlan arccal megvonta a vállát.Nem volt sok időnk,mert át is kellett öltözni tesire.A fiúk már a teremben szórakoztak,amikor mi is befutottunk.A barátaink akaratunk ellenére a nyakukba vettek minket.Dajan odapasszolta nekem a labdát és a fiúk nyakában ülve kosaraztunk a lányokkal.Vicces volt,de aztán a tanárnő szólt,hogy tegyenek le minket,mert ez veszélyes.Ünneprontó...
Hazafele a lányokkal mentünk egy cukrászdába.A fiúk megint próbálni mentek.Még búcsú előtt odasuttogtam a vöröskémnek.
-Aztán ne hagyd magad!
-Majd csak neked,cica!-nevetett és elindultak.

-Én örülök,hogy a fiúk sikeresek,de egy kicsit aggódom!-jegyezte meg két falat krémes között Rosa.
-Ezt úgy mondod,mintha mi nem így lennénk!-jegyeztem meg.
-Főleg az a kék hajú...luvnya!-mérgelődött fekete hajú barátnőm.
-Tudod-szólt teli szájjal ezüsthajú barátnőm-Min olyan,mint egy kisgyerek,aki próbál káromkodni!
-Hé!-nézett rá is gonoszan a lány.

Ekkor megcsörrent a telefonom.
-A fiúk ma hamarabb végeztek,úgyhogy én megyek!Sziasztok!-köszöntem el a csajoktól,majd siettem is hazafele.
Kint sötét volt és a szél is rettenetesen fújt.Kicsit féltem,pedig már semmi félnivalóm nem volt.Ekkor lépteket hallottam magam mögül.Kirázott a hideg.Elkapta a karom és magához húzott.Ismerős illat csapta meg az orrom.
-Hülye!Ijesztegetsz itt engem!-néztem szúrósan a csillogó szürke szempárba.
-Sajnálom,csak gondoltam megleplek!
-Te is tudod,hogy mennyire félek egyedül az utcán!-indultunk el.
-Tudom.-nézett rám bűnbánó arccal.
Megálltam előtte és két kezembe fogtam az arcát.Szomorú tekintetének nem tudtam ellenállni.Az eső lassan elkezdett szemeregni,minket viszont ez nem zavart.Ajkaink forró csókban forrtak össze és erősen tartottuk egymást.Megremegtem,szerencsére a kedvesem erősen tartott.Amikor elengedtük egymást rám mosolygott és tovább mentünk.Kérdezgettem a próbáról,ő pedig vidáman,nevetve mesélt.
-Szombaton nem megyünk valahova?Most úgy is jöttek ki új filmek!
-Miért is ne?Remélem nem lesz valami zenekari izé!Jessica mindig kitalál valamit!
-Vettem észre!-duzzogtam.-Nagyon idegesítő!
-Ne aggódj!Majd megoldom,hogy legyen időnk egymásra!-kacsintott és kinyitotta a bejárati ajtót.
-Nem akarom tudni,hogy mire gondolsz!-feleltem elég rosszkedvűen.
-Előbb még jó kedved volt.Mi van veled cica?
-Semmi.Csak rossz nélküled!Annyira szoktál hiányozni!-bújtam hozzá és dzsekijébe rejtettem az arcom.
Megölelgetett és megpuszilgatott.Csöndben álltunk az előszoba ajtóban.Végül a barátom felvett és bevitt a szobámba.Ne engedtem el a nyakát,magammal húztam és puszit nyomtam a szájára.Mosolygott,de egy kicsit elhúzódott tőlem.Lehunyta a szemét én pedig elkezdtem cirógatni az arcát.
-Kicsim,ezt fejezd be..Így nem tudok aludni..
-Mer'?
-Mert elvonod a gondolataim az alvásról..-fordult oldalra és úgy próbált szundítani.
Attól még odabújtam hozzá és betakargattam.
-Szeretlek én kis zenészem!-súgtam még oda elalvás előtt.
-Én is cica!-mosolygott csukott szemmel.

Megbeszéltük,hogy hétvégén moziba megyünk,de ez meghiúsult.Megint koncert,egy másik városban.Így a csajokkal unatkozva ücsörögtünk a tv előtt,a fiúkat nézve.Beszélgettünk,eszegettünk,unatkoztunk,amikor csengettek.
-Armin?Nem a koncerten kéne lenned?
-Egy erősítő kicsikét ráesett a kezemre,ezért most Richi helyettesít.
-Richi?-kérdeztük egyszerre.

-A narancsos hajú srác.
-Rajtad kívül mindenki festi a haját?
-Ja,kb.Gondoltam unatkoztok,ezért átugrottam.Ja,és Candy!Emlékeztesd Castielt,hogy ne felejtse már el visszaadni a köcsön kért pénzt!Hajlamos erre!
-Persze,de minek neki pénz?Én is tudtam volna neki adni...
Csak a vállát vonogatta,majd az ölébe húzta Minniet és szeretgette.Nekem is ez kellene...
Hosszú óráknak tűnő fél óra telte el,amikor Rosalia vadul rángatni kezdte a karom.
-Mi van?
-Nem tudom,jó ötlet-e ezt megmutatnom...
Kivettem a kezéből a telefont,de azzal a lendülettel majdnem a földhöz is vágtam.A kép homályos volt,de így is láttam Castot és Jessicát.
-Csak jöjjön haza!-morgott mellettem barátnőm is.
-Majd elintézem,nyugi.

-Wow!Gyorsan terjednek a pletykák!-nyomkodta tovább a telefont a barátnőm.
Hamarosan nevetgélve haza is értek a srácok.Richi nem volt velük.
-Castiel,szívem!Gyere csak,beszélnünk kell!-húztam magam után,kabátostul.
-Ajjaj!Mit tettem?-kérdezte ártatlanul.
-Csak gyere!-húztam a konyhába.
-Ez mi?-nyomtam az orra alá a képet.
Szomorúan nézett rám.Egyik lábáról a másikra állt,ideges volt.Megfogtam az arcát és kényszerítettem,hogy a szemembe nézzen.Istenem,az a szomorú tekintet!
-Tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz édes!-cirógattam az arcát.
Sóhajtott és bár szóra nyitotta a száját,nem mondott semmit.Nem tudta mit mondjon.Idegesen még aranyosabb.
-Na?Hallgatlak.Te csókoltad meg őt vagy ő téged?Mondd nyugodtan,tudod,hogy nem eszlek meg!
10 perce állhattunk a konyhában,homlokunkat egymásnak támasztva,amikor halkan megszólalt.
-Utóbbi...-suttogta.
-Kis buta!Miért nem ezzel kezdted?Hát tudhatnád hogy ezért sosem haragudnék rád!
Mélyen a szemembe nézett.Könnyek csillogtak a köd szürke szemekben.
-Sajnálom...
-Nem is haragudtam rád!-nevettem,de ő korántsem volt boldog-Na,ne légy ilyen!Hallottam milyen voltál,ezért vagyok egy kicsit bizonytalan!
-Tudom...
Végül nem bírtam nézni szomorú pofikáját,ezért lassan megcsókoltam.Furcsa volt,mert Ő remegett bele,szinte összeesett.Ajkammal elkezdtem becézgetni az ő száját.Szorosan ölelt.Egymás szemébe néztünk.Végre mosolygott és kimentünk a barátainkhoz.Természetesen kézen fogva.

-Látom sikerült megbeszélnetek!-fogadott minket örömmel Lysander.
Mosolyogva bólogattunk.Cast beült a fotelbe én pedig az ölébe ültem,átkarolva a nyakát.Szorosan ölelgettük egymást.
-Tudod Castiel,egészen megváltoztál,amióta Candy ideköltözött!Ha nem ismernélek,azt mondanám,hogy papucs lettél!-jegyezte meg felemás szemű barátunk.
-Kösz haver!
-Nem azért mondom..
-Én szeretem ezt a szelídebb énedet!-puszilgattam meg.
-Te mit nem szeretsz rajtam?

Nevetve nyelvet öltöttem neki.
-Vigyázz,mert leharapom!-nevetett és homlokát az enyémhez támasztotta.
-Szerintem menjünk,ne zavarjuk őket!-mosolyogtak meg minket a többiek és hamarosan el is hagyták a lakást.
Egy kicsit még néztük a tv-t,majd félig-meddig bealudtam szerelmem mellkasán.Lekapcsolta a készüléket,megcsókolta a homlokom és felvitt.Odabújt mellém,gondosan betakargatott és megfogta a kezem.
-Jut eszembe...Armin megkért hogy majd add meg neki a pénzt...
-Majd megadom neki...-suttogta a nyakamba.
-Miért nem kértél?Én is tudtam volna adni.
-Mert a te ajándékodra kell!-kuncogott-A karácsonyi ajándékodat nem a te pénzedből szeretném megvenni.
-Így is-úgy is az enyém lesz,nem?
-Végül is,de,de akkor is!Meg akarom mutatni,hogy tényleg szeretlek!
-Már bizonyítottad ezerszer,ki butusom!
Finoman megpuszilta a nyakam és szerelmes szavakat duruzsolt a fülembe.Kezével lassan simogatta a derekam és a hátam végül heves csókcsatába kezdtünk.Kezével elkezdte felfedezni a testem,simogatott,cirógatott.Kacér mosollyal az arcomon simogattam izmos mellkasát a pólója alatt.
-Most már elég,jó?
-Most miért?Olyan jól elvagyunk!-nyomta halántékát az enyémnek.
-Most nem édes,jó?Most..most nem...-néztem a szemébe és lassan elfordultam tőle.
Megértette a célzást és derekamat átkarolva ölelt magához.Hátam mellkasához simult és éreztem,ahogy mélyen sóhajt.Megfogtam a kezét,tekintetemet felé fordítottam és belesúgtam a sötét estébe.
-Szeretlek!
Mosolyogva tarkón csókolt.
-Én is!-duruzsolta a fülembe,majd pár perc múlva csak a szuszogását hallottam.

32.rész

-Nyem akarok felkelni!-húztam fejemre a takarót hétfő reggel.
-Muszáj,elkésünk!-szedte rólam a takarót Castiel.
Végül csak kirángatott az ágyból és elindulhattunk.Gyalog.Az esőben.Nem értünk időben a buszhoz.A fiú fogta az esernyőt és pedig szorosan odabújtam hozzá,hogy ne ázzak el teljesen.Hideg volt,vastagpulcsit és bélelt bőrdzsekit vettem fel.
-Mondtam,hogy vegyél föl egy pulcsit.-mondtam a remegő fiúnak az iskolaudvaron.
-Máskor majd hallgatok rád!-mosolygott.
-Ne feledd,mindig hallgass a nőre!Persze,csak ha az a nő én vagyok!-tekertem meg az orrát.
Jó hangulatban érkeztünk be a termünkbe.Kész káosz volt.Hátul 2 pad is fel volt borítva,a zene hangosan üvöltött.És egy tanár sem figyelt fel rá!Én csak leültem és figyeltem hogyan játszik Armin és Minnie a fiú videó játékán.Vagy fene tudja min.Valami játék.Csak csöndben néztem őket.A tanár késett,de úgy az óra vége előtt 10 perccel rendbe zavart mindenkit.Mondanom sem kell,nem sokat tudtunk meg arról a novelláról amit olvastatni akart velünk.És ez a második órában sem volt másképp.Persze nem is zavart,hisz mi Casttal nevetve húztuk egymás agyát.Szünetben ő elment valahova a fiúkkal én pedig magamra maradtam Rosaval,Kimmel,Violával, a három gráciával és Jessicával,aki a 3 pláza cicához csapódott.Elásta magát a szememben.Valami nem stimmel ezzel a csajjal.Meg túl szép.Jobb lesz,ha figyelek rá.Csak eszegettem a briósomat és kortyolta a forrócsokim,amikor Kentin bevágódott az ajtón.Valami vicces történhetett,mert valamin nagyon röhögött.Nemsokára a többiek is bejöttek a terembe,majd őket a kémiatanárnő követte őket,kékes színezetű hajkoronával.A rövidre és féloldalasra vágott haja,így egészen érdekes volt.A fiúk próbálták visszatartani a röhögést.A tanerő nem vágott túl boldog arcot.
-Na,halljam ki tett kék festéket a kémiaszertár ajtaja fölé?-csapott dühösen az asztalra az igazgatónő.
Mindenki az első padsorban ülő Dakere nézett.Az meg persze elárulta magát azzal,hogy behúzta a nyakát.A tanárok elráncigálták az igazgatóiba,majd elkezdődött a kémia egy helyettes tanárral,aki egy kicsit se konyított a kémiához,de legalább vicces kísérleteket végezhettünk.Felvettük a védőfelszerelést és némi magyarázás után elkezdhettük a kísérletezést.
Mi Lyssel és Casttal valamennyire inkább csak ökörködtünk.A tanárt úgy se érdekli mi van velünk.Jessica biztos jeles volt kémiából,mert valami savat úgy öntött össze valami más cuccal,hogy hatalmas füst keletkezett és ki kellett menni az udvarra.

-A pára tönkreteszi a hajamat!-sopánkodott Amber.
-Annyi bajod legyen!-morogtam az orrom alatt két köhintés között.
-Minden oké?-hajolt hozzám a vöröském.
-Persze.Csak szerintem allergiás vagyok valami vegyszerre.De semmi komoly.-kócoltam össze a haját,mire felnevetett.
-Már aggódtam miattad!Mindig bajba kerülsz!
-Én már csak ilyen vagyok!Ez van,ezt kell szeretni!-fogtam meg a kezét.
-És ezt is szeretem!-nyomott puszit az arcomra,majd mehettünk vissza a terembe.
A nap további részében rengeteget esett az eső.Sehova se tudtunk menni,pedig jó lett volna,hogy ne mindig csak otthon üljünk.De ez ma így volt és ha az időjárás jelentéseknek hinni lehet ez a héten így is marad.
Mr.Mindnight dorombolva dörgölőzött a lábunkhoz amint hazaértünk.Felvettem és magamhoz ölelgettem.Olyan kis esetlenül néz ki,pedig valójában nagyon is 3 talpra esett macsek.Kicsit öregecske volt ugyan,de legalább nem sok vizet zavart.Castiel levágódott a kanapéra és engem is az ölébe húzott.Elengedtem az állatott,aki az ablakpárkányon foglalta el a helyét.Épp hogy csak elkezdtünk egymással foglalkozni megcsörrent a fiú telefonja.Morogva,szentségelve vette fel.
-Mi van,Lysander?
-Próba!Elfelejtetted?
-Aha.Tudod van más dolgom is!
-Elhiszem,hogy jobb a cukorkádat falni,de számítunk rád!Siess,mert Jessica lenyakaz!
-Jóvan!-morgott,majd felállt mellőlem.
-Miért akarna Jessica lenyakazni?
-Ő a menedzser lánya,őt bízták meg,hogy felügyeljen minket,úgymond.Elég idegesítő.
Egy gyors puszi után elviharzott.Egyedül maradtam.Végül felhívtam a csajokat,hogy ugorjanak át,mert gondolom ők is elunják magukat a pasijuk nélkül.Bár az eső esett,de így is átjöttek.Minnie piros fekete pöttyökkel tarkított esernyővel,Rosa egy lilás-átlátszó esőkabáttal.Csináltam mindenkinek forrócsokit és elkezdtünk beszélgetni.Valahogy szóba került Jessica is.
-Szerintem idegesítő.Valami nincs rendben vele!
-Candy,mindig is utáltad az embereket!Szerintem rendes!-kelt a lány védelmére Min.-Szerinted Rosalia?
-Nem tudom,nem beszéltem vele.Bár tényleg nem viselkedik túl normálisan.Túl sokat legyeskedik a fiúk körül.

-Mivel neki kell egyengeti őket.
-Te kicsit sem félsz,hogy rámászik Arminra?
-Nem,nem igazán.Ha meg így lesz,kikaparom a szemét és kész!
-Jaj,a kis pszichopata Minniem!-ölelgettem meg a lányt-Az én nevelésem!-nevettem.
Egy idő után elmentek,amikor a fiúk hívták őket,hogy vége a próbának.Castiel nem sokára be is toppant,amikor a lányok már elmentek.Boldogan ugrottam a nyakába és megpusziltam az arcát.Ő azonban egyáltalán nem tűnt boldognak.Összeráncolta a homlokát,majd szó nélkül bement a konyhába.Csodálkozva néztem rá,majd utána mentem.Egy pohárba töltött vizet.
-Minden rendben,Cast?Valami történt a próbán?
-Nem,semmi.Csak fáradt vagyok.-mondta morcosan.Tudtam,hogy komolyabb baja van,de inkább nem erőltetem.Nem akarok vele összeveszni.
Miután megitta a vizet fölment a szobába.Kicsit furcsa volt,hogy a vendégszobában feküdt le és nem az enyémben.Talán valami bántja vele kapcsolatban?
Bementem hozzá és megpusziltam,de elfordult.Ez kicsit bántott.Végül kimentem,magára hagytam és lefeküdtem aludni.Rossz volt,hogy nem bújhatok hozzá,alig tudtam elaludni.De mit tegyek,ha egyszer morcos és nem akarok vele összeveszni?
Reggel a konyhában volt egy cetli,hogy ő már elment korábban suliba.Szomorkásan készültem el,majd buszra szálltam és elindultam.Az osztályban a fiúk egy nagy csapatban beszélgettek,nevetgéltek.De Cast nem volt ott.
-Szia Lys!Castielt nem láttad?Azt mondta korábban jön be suliba.
-Nem nem láttam.Egy kicsit aggaszt a viselkedése.Próbán is morcos volt.Remélem nem azért,mert el hívta mellőled.
-Nem,amikor hazaért sem volt jó kedve.Este is külön aludtunk.Engem is aggaszt a viselkedése,hisz amikor elment még normálisan viselkedett.
Az első órában,amikor jelentették a hiányzókat nem csak az én vörös lovagom nem volt,hanem a kék hajú smiley sem.Az osztályon végigfutott a moraj.
-Vigyázz Candy!El ne vigyék a pasidat!-nevetett Dake.Ettől a kijelentéstől elbizonytalanodtam.
Hazafele próbáltam hívni,de nem vette fel.A házunk előtt szomorúan és kissé dühösen rugdostam a köveket.Végül csak bementem.
-Furcsa..-gondoltam magamban-Bezártam az ajtót.
Meglepetésemre Castiel ült a kanapén,látszólag nagyon elgondolkodva.Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Minden rendben szívem?-suttogtam.
-Nem.Semmi sincs rendben!-szólt először halkan,majd ingerülten.Azt hittem fel borítja az asztalt dühében.
-Mi a baj?Talán tudok segíteni!
Rám nézett,megrázta a fejét.
-Nekem ez nem megy!-ki akarta menni,de nem engedtem el.
Magamhoz húztam és megöleltem.
-Beszéljük meg!-kértem sírva-Ha velem baj van,mondd el kérlek,megváltozom,ha az kell!-szorítottam magamhoz szipogva.

Lassan,remegve átölelt.Szorosan.Arcát a hajamba fúrta és beleszagolt.
-Veled nincs baj!Velem...
Megijedtem.
-Nem érdekel mit csináltál,csak maradj velem!Tekintsd semmisnek az egészet!
-Nem tudom.-remegett meg-Túl nagy a bűntudatom.Azért sem tudok már a szemedbe nézni.
-Mi történt?Biztos meg tudjuk beszélni.
-Nem akarom.Nem merem.
Castiel félt?Valami komolyabb történhetett,ha fél elmondani.Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.Lesütötte a köd szürke szemeit.Letöröltem a könnycseppeket és megsimogattam az arcát.
-Hát akkor?Mi lesz?
-Nem tudom.
Megfogtam a kezét,megpusziltam,majd a kanapéhoz húztam.Leült én pedig az ölébe ültem és felhívtam Jessicát.Az életbe nem tettem volna meg ezt,de most szükségét éreztem.Biztos ez a nőszemély tett valamit az én drága Castielemmel.
-Szia Candy!Miért hívtál?
-Castielről lenne szó.Nem tudod mi van vele?-kérdeztem,amikor a fiú már elment zuhanyozni.
-Ja,ő!Nem tudom,de abban bizonyos vagyok,hogy a pletykák igazak!
-Milyen pletykák?
-Hát hogy tényleg jó a tudod...-kacagott a telefonba.
Ledermedtem.Castiel lefeküdt azzal a lánnyal?Pedig még csak a kapcsolatunk elején járunk...
-Bár egy kicsit szerény...Sokat kellett noszogatni és borral kínálgatni,mire belement!De ne aggódj,nem mondom el senkinek,hogy lefeküdtünk!
Ezzel letette.Arcom sápadt volt,remegtem.
-Sajnálom...nem akartam...-suttogta a fülembe a párom-Most biztos dühös vagy rám...
-Rád nem..Csak arra a luvnyára!Meg tudnám ölni!Te meg nem tehetsz arról!Csak kicsit elgyengültél.Nem haragszom rád!Szeretlek,még így is!-öleltem át a nyakát.Mellkasa a hátamnak feszült.
Lassan elindultunk lefeküdni.Szorosan hozzábújtam és a fejét simogattam.Ő csak azt hajtogatta,hogy mennyire sajnálja.Megesett rajta a szívem.Olyan kis aranyos volt,hogy szomorú kis arcával bújt hozzám.Pici puszikat nyomtam a homlokára és lassan elaludtam.

31.rész

Reggel én már korábban fent voltam,mint Castiel.Megsimogattam az arcát és finoman elkezdtem rágcsálni a fülcimpáját.
-Hagyj most cica!Majd később!-morgolódott.
-Szerintem már ideje lenne felkelned!
-Tegnap sokáig voltunk el,nem?Had aludjak még legalább egy kicsit!
-Oké,addig megyek reggelit csinálni!
-Ne,maradj!
-Most jól állunk!Én éhen halok de az uraság még aludni akar!-néztem a félszemű macskámra,aki akkor lépett be az ajtón.
-Csak egy kicsit!-nézett rám két szép szemével.
-De csak,hogy lásd kivel van dolgod!-mosolyogtam és visszabújtam mellé.
Mosolyogva szorított magához.Magunkra húztam a takarót.Úgy fél óra múlva Rosa és a többiek jöttek be,míg mi a szobában aludtunk.
-Hé,lusta tubicák!Ébresztőőő!-rikkantott a barátosném.
-Én már fent vagyok!A vöröske nem akar felkelni!
-Pontosan,vöröske nem akar felkelni!-húzta fejére a takarót.
-Most komolyan le vöröskézted magad?-nézett rá értetlenül ezüstös hajú haverja.
-Szerintem hagyjuk!Nincs magánál!
-Candy,milyen bájitalt vetettél be?-néztek rám a srácok.
-Neki semmi féle bájitalt nem kell használnia!Ő így is levesz a lábáról minden fiút!
-Tanúsíthatom!-emelte föl mutatóujját Cast a paplan alól.
Végül ott hagytuk a mormogó mormotát és lementem kávét csinálni.
-Nem megyünk el csapatostól valahova?Biztos lesz valahol valami Haloweeni party!-tért a lényegre törpe barátnőm.
Armin láthatóan nem lelkesedett az ötletért.Mindig is az az otthonülős-kocka gyerek volt.Szerette Minniet,de szerintem kezdi unni,hogy folyton menni akar valahova.
-Minnie,kisegerem,szerintem nem kell minden áldott nap mennünk valahova!-sóhajtott a fekete hajú fiú.
-Most miért?

-Már nem azért,de Armin enyhén antiszoc,te meg folyton szociális életet élsz.Szerintem jobb lenne,ha egy kicsit megpróbálnátok kettesben lenni!Valami olyat kipróbálni,ami mindkettőtöknek tetszik!
-Igen,például a hálószobát!-hallottam Castiel hangját.
-Nem erre gondoltam.-szólt Lys,de látszott,hogy ő is jót szórakozott ezen.
Min kissé elszontyolodott,de miután barátja finoman megpuszilta az arcát felvidult.Aranyosak voltak,majd a lány be is vallotta,hogy Lysandernek igaza van.Végül a filmnézés mellett maradtunk.Persze,enyhén össze vesztünk,hogy mit nézzünk.Végül horrorban maradtunk.Persze,nem egyet,rögtön egész maratont néztünk meg.Ez végül is jó ok volt arra,hogy odabújhassak a kedvesemhez.Az egész szobát sötétség borította be,a tv pedig hangosan üvöltött.
-Mi van cica?Félsz?-szorongatott meg Cast.
-Igen,egy kicsit.
Erre még jobban megszorított és a nyakamat kezdte puszilgatni.Keze a derekamról lecsúszott és a combomat kezdte simogatni.A kellemes kis beszélgetésünket egy jump scare szakította félre,amitől mi lányok hangosan felsikoltottunk.Szorosan öleltem szerelmem nyakát.Úgy 3-4 film után a többiek hazamentek és én is elindultam zuhanyozni.
-Te hova jössz?-néztem vissza a fürdő ajtajából.
-Zuhanyozni.
-Akkor várj amíg én végzek!
-Nem mehetünk együtt?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem.-szögeztem le,majd résnyire kinyitottam az ajtót és kidugtam rajta a fejem-És ne less!
-Naa,cicus!Légyszii!-nézett rám tettetett szomorúsággal.
Egy kicsit hezitáltam,de végül beleegyeztem.Szégyenlősen vettem le a hosszított pólómat és a rövidnadrágom.A fiú mosolyogva,láthatóan hatalmas elismeréssel mért végig.
-Mi van?Bikiniben is láttál már!
-De fehérneműben más vagy!Mit szégyenlősködsz?Talán a volt pasiddal nem zuhanyoztatok együtt?
-Nem.-ráztam meg a fejem-Minden egyes alkalmunk is úgy kezdődött,hogy leitatott vagy valami drogot adott be nekem.Azóta szégyenlősebb vagyok,főleg a testemmel kapcsolatban.-sütöttem le a szememet.

*Castiel*
Szegényke.Lassan átöleltem a derekát és homlokomat az övéhez nyomtam.Csak fejét lehajtva,szemlesütve állt előttem fehér,csipkés fehérneműben.Hosszú,szőke haja a vállára omlott elrejtve piros kis arcocskáját.Lassan kikapcsoltam a melltartóját és lesegítettem róla.Egy törülközőt tekert magára és megszabadult az utolsó ruhadarabjától.
-Ne szégyelld magad,cica!Előttem nem kell!-simítottam végig a karján.
Megremegett,de engedte,hogy lehámozzam róla a rózsaszín rózsás törülközőt.Fehér bőre gyönyörűen illet szőke hajához és sötétkék szemeivel.Finom csókot leheltem az ajkaira,mire kicsit felbátorodott.Megfogtam a kezét és a kád felé hátráltam,majd átemeltem a kád peremén és megengedtem a vizet.Kezét a vállamra tette és szorosan hozzám bújt.Kicsi szíve gyorsan vert.
-Minden oké?
-Igen.Csak kicsit ideges vagyok...
-Most miért?Gyönyörű vagy és imádlak!
-Nem azért...Te vagy az első fiú akit szeretek és....
-És így vagy együtt vele?
Bólintott és mélyet sóhajtott.Egy kicsit még álltunk,majd letusoltunk és felöltöztünk.Az ágyban csillogó szemmel nézett rám.
-Kell még valami?
-Megkívántam a kakaót.
-Csináljak?-cirógattam meg az arcát.
-Légysziii!-kérte kislányos hangon.

*Candy*
-Finom?-kérdezte,miután letettem a bögrét az éjjeli szekrényre.
-Volt.-mosolyogtam rá.
-Még mindig ki vagy pirulva édes!
Arcomhoz kaptam,majd rá néztem.Látszott rajta,hogy ő is kicsit zavarban van.Megpusziltam az arcát,majd lefeküdtünk aludni.Kint viharfelhők gyülekeztek.

Kint hatalmas vihar tombolt,az eső és a fa ága kopogott az ablakon .A szobában síri csönd uralkodott,csak néha-néha hallatszódott Castiel szuszogása .Kint villámok cikáztak jobbra-balra,mennydörgés hangja töltötte be az eget.A szél hangosan zúgott, vágtatott a fák ágain át.Az esti horrorfilmek nagy nyomot hagytakbennem, alig bírtam elaludni.Éjfél körül járhatott az idő, amikor felriadtam egy rémálomból Felkapcsoltam a lámpát, hogy kicsit megnyugodhassak, amikor ....

Felsikítottam.Sikításom megrázta az egész házat.A mellettem eddig nyugalomban alvó fiú felkelt.

-Mi a baj?Miért sikítottál?

-A lámpánál ott volt valami!- mondtam lihegve.

- Csak rosszat álmodtál cicám! Semmi nincs ott! Biztos a horror filmek hatása!- simogatta a karom - Aludj vissza szépen, jó?

Bólintottam és visszafeküdtem.Cast lekapcsolta a lámpát és magához húzott. A félelemtől még mindig remegtem és a vihar hangjai csak tovább fokozták idegességemet. Hiába bújtam hozzá szorosan, még mindig féltem. A padló recsegése hamarosan felkeltett.

-Mi volt ez?

-Csak megreccsent a padló. Semmi különös nincs,ne aggódj már!

-De…..de úgy félek!-szorítottam meg a kezét.

-Figyelj,menjünk le körülnézni,jó?Akkor megnyugszol?-kérdezte szelíden.Még jó,hogy van valaki aki elviseli a hülyeségeimet.

-Egy kicsit…

-Na,akkor gyere,menjünk!-szorította meg a kezem és puszit nyomott a szám szélére.

Elindultunk.A házban sötétség volt és akárhogy próbáltuk felkapcsolni a lámpákat,azok nem működtek.

-Pech!Áramszünet!-mondta Castiel morogva,majd felkattintotta az elemlámpát.

-És pont Halloweenkor…..-suttogtam-Ez elég ijesztő,nem gondolod?

-Ugyan!Legfeljebb csak a te kis butuska fantáziádban!-csókolta meg a homlokom.

Elmosolyodtam,majd lementünk a lépcsőn.A lépcsőfokok recsegtek a lábunk alatt,az ablakon kopogtak a rózsabokrok ágai.A virágok meg voltak tépve a nagy szél miatt.A konyhában bukóra nyitva lévő ablak függönye lebegett,mint valami szellem.Becsuktam az ablakot.A hideg szellő végigjárta a testem,megborzongtam.Casiel oda állt mögém és gyengéden megölelt.A nappaliban a tévé megreccsent,majd zajos lett.Mint valami horrorban.

-Hogy-hogy a TV működik?

-Biztos visszajött az áram.-nyúlt a fiú a villanykapocsoló után.És valóban.-Látod!Mondtam!Semmi szokatlan nincs itt!

-Igazad van!Sajnálom,hogy felkeltettelek ezért!-hajtottam le a fejem.

-Hé,semmi gond!-hajolt le hozzám,majd két tenyerébe fogta az arcom és felemelte-Semmi gond azzal,ha félsz!Azért vagyok,hogy vigyázzak rád!Nemde?

-Meg azért,hogy szeretgess!-nevettem-De,igazad van!Menjünk aludni!

Visszafeküdtünk teljesen egymásba gabalyodva.Lábaink összefonódtak,kezeinkkel átöleltük egymást.Ő a derekamat én pedig a nyakát.Állát a fejem búbjára helyezte én pedig mellkasába fúrtam a buksimat.Hajnal 1:30.Pár perccel később hideg kezek simogatták a tarkómat.Csak Castiel volt.

-Megijesztettél!-néztem szúrósan a szemébe.

-Nem akartam.Csak kicsit simogatni akartalak.

-Azt lehet!-mosolyogtam és én is elkezdtem simogatni a hátát.

A hideg kezek a tarkómról az arcomra,majd a hasamra,végül a hátamra csúsztak.A pánt nélküli felsőm lassan lecsúszott és amikor próbáltam megigazítani,Cast elkapta a kezem,majd tovább simogatott.Az imént említett ruhadarab néhány perc múlva már a földön hevert,mellette Castiel szintén ujjatlan,szakad fölsőjével együtt.Végigsimított a melleim közt és lágyan megcsókolt.Két kezembe fogtam arcát és mohón visszacsókoltam.

-Szeretem,amikor így bevadulsz,cica!-mosolygott perverzül.

Elkezdte a nyakamat csókolgatni,én pedig hátravetettem a fejem,hogy jobban hozzáférjen.Beletúrtam a hajába,pont úgy ahogy ő is az enyémbe.Ahogy bőre enyémhez ért,szinte perzselt a forróságtól.Hamarosan ajkaink mohón falták egymást.Észre sem vettem,hogy közben a sok mocorgástól a vékony anyagból készülő,laza rövidnadrágom egyre lejjebb és lejjebb kerül rólam.Castiel lefejtette kezeimet a nyakáról , a fejem fölé tette és leszorította.Sóhajtottam és próbáltam kiszabadítani a kezemet,hogy átölelhessem a nyakát.Addig-addig mocorogtam,amíg elengedte,s a csípőmet kicsit megemelte az egyik kezével,a másikkal támaszkodott,hogy rám ne essen.Légzésünk gyors volt,sőt kicsit bele is szédültem a nagy hevességben.De nem hagytuk abba egy percre sem.A kiszabadult kezeimmel szorosan átöleltem a nyakát és hatalmas erővel szorítottam magamhoz. Félpucéran feküdtünk az ágyon,vadul csókolózva.Olyan jó érzés volt,hogy a karjaiban tartott.Sóhajtozva simogattam és csókoltam.Arcunk egyre pirosabb volt,bőrünk egyre forróbb,vágyaink egyre feltörekvőbbek.Már a puszta érintéstől is teljesen megbolondultam,de most….

-Biztos akarod?-lihegte Castiel a fülembe.

-Igen-suttogtam vissza,miközben kapkodtam a levegőt-Csak,kérlek,vigyázz!

-Vigyázni fogok!-mosolyodott el.

Néhány másodperccel később már gyűrtük a lepedőt.Lábaimat  körülfontam a derekán,körmeimet belemélyesztettem a hátába.Szinte észre sem vette. A csókok már nem finomak voltak,hanem tüzesek és vadítóak.Csókok közben gyakran egyikünk vagy másikunk halkan felnyögött.Egy-két helyen megszívta a nyakam,mint valami vámpír és helyén piros foltok jelentek meg.Egyik kezemmel őt öleltem a másikkal pedig a lepedőt markolásztam.Ujjaim elfehéredtek,annyira görcsösen szorítottam a hatalmas textildarabot.Castiel megfogta a derekam és kicsit még magasabbra emelte.

-Lassan….lassan már….lassan már…-lihegtem egyfolytában.Ennél többet nem is bírtam kinyögni.

-Ott vagyok?-kérdezte Castiel hasonló lihegéssel egybekötve.

Csak bólintottam.A lepedő már félig lent volt az ágyról és a kis szekrényemen a vekker is eldőlt a bögrével együtt,amikor kiszabadítottam a kezem Cast kezének szorításából.Néhány perc múlva már a mennyekben éreztem magam és Castiel is fáradtan dőlt le mellém.Megnéztem az órát:2:15.Rámosolyogtam a vörös hajú kedvesemre,aki finoman megsimogatta az arcomat.Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.