2015. június 14., vasárnap

34.rész

A függöny ki volt húzva és a nyitott ablakon finom hűvös szellő jött be.Magamra húztam a vastag paplant és magam mögé pillantottam.Csodálkoztam,hogy Castiel hamarabb kelt fel,mint én,ugyanis nem volt ott.Halkan feltüsszentettem.Magamra csavartam a takarót és becsuktam az ablakot.Lebotorkáltam a földszintre,néha rá-rálépve a takaróra.
A barátom a konyhában főzte le a kávét,amikor megpillantott.Ő már felöltözött,de kicsit még fáradtnak tűnt.
-Csak nem fázol?
-Egy kicsit.Hűvös van.Ráadásul neked ki kellett nyitnod azt a rohadt ablakot!-csaptam meg a takaró szélével.
-Ha nem ilyen vékony pisziben aludnál,nem fáznál!-húzta meg játékosan a fölsőmet-S különben is,kell a friss levegő!
-Ez igaz,de nem akkor amikor szundizom.
Mosoly kíséretében közelebb lépett hozzám,fél kézzel átölelte a derekam és a fülemhez hajolt.
-Apukád itthon van.A nappaliban találod!
Csókot lehelt a számra,majd elővett egy csészét,mert lefőtt a kávé.
Átmentem a másik szobába.Épp a hírek mentek és egy üres tányér jelezte a kis asztalon,hogy a reggeli pirítós volt.Leültem a kanapéra apa mellé és összehúztam magam.Odabújtam hozzá,ő pedig kedvesen átkarolt és homlokon puszilt.

Áhh,végre téli szünet!Bár ezzel az is jár,hogy el kell kísérnem Minniet ajándékokat venni,annak ellenére,hogy én már megvettem őket.Nekem könnyű dolgom volt,mert már jó előre kiterveltem kinek mit veszek,de a barátnőm nem ilyen.
-És te mit vettél apukádnak?-kezdte a beszélgetést,amikor megvolt 1-2 ajándék.
-Régen véletlenül eladta anya egyik nyakláncát.Azt vettem,megtaláltam egy ékszerboltban.Ez nekem is különleges.
Mosolyogva bólintott és beleszürcsölt a forrócsokijába.
-És Castnak?Gondolom valami különlegeset!
-Hát,mondhatjuk annak.Bár az övé olcsóbb volt.Annyira talán nem is különleges,de biztos örülni fog neki.
-Muti,muti,mutii!
-Jól van na!-kotorásztam ki a táskámból egy kis dobozt.Majd otthon becsomagolom.
Min izgatottan vette le a dobozka tetejét.
-Egy kulcs?Minek a kulcsa?
-A bejárati ajtónké.Így ha hazajön nem kell mindig nyitva hagynom az ajtót,ő is be tud jönni.Nekem is sokkal biztonságosabb érzésem van.Meg,végül is nálunk lakik,neki is elkél a lakáskulcs!
-Hmm..ez igaz.Látod,neked könnyen megy az ajándék keresés!
-Ha nem az utolsó pillanatban jutna eszedbe,akkor neked is könnyebb lenne!
-Karácsonyig még 4 nap van,szóval ez még nem az utolsó pillanat!
Felnevettem,majd beráncigált egy másik üzletbe.Amíg ő vásárolt én megtaláltam számára az ajit.Egy kis üvegecske volt,benne pedig annyi kis műanyag vagy plüss macskával,hogy az üveg falához préselődtek.Sima dísznek árulták,nem is drágán.Tökéletes.
Estefelé hazakecmeregtem.Apa már biztos alszik.Már jó ideje szabin van,de nem is baj.Castielék pedig készülnek a karácsonyi koncertjükre.Szerintem nem igazság,hogy ünnepnapon is koncertezzen,de sajna,ebbe nem szólhatok bele.
A barátaimnak és apának is odaadtam az ajándékát,csak Castnak nem.Pedig már rég vége a koncertnek.Hol marad már?
Hajnal 2.Még mindig nincs itthon,a telefonja meg ki van kapcsolva.Talán elakadtak a hóban?Csúszósak az utak és messzire mentek,lehet csak lassan jönnek.
Már aludni készülődtem,amikor valaki benyitott a bejárati ajtón.Még a havat se topogta le a havat bakancsáról már is a vöröském nyakába ugrottam.Kabátján és haján fehér hópelyhek voltak,de a melegben el is olvadtak.Szorosan magához ölelt és egyszer megpörgetett a levegőben.Amikor hideg ajka az enyémhez ért végig futott rajtam a bizsergés.
-Ennyire hideg van kint?
-Még jó hogy!Főleg,hogy engem legalább 4 házzal arrébb tettek ki!
-Szegénykém!-cirógattam meg az arcát-Vedd le a kabátod,addig melegítek neked a vacsiból!
A mikrónál vártam,hogy megmelegedjen a kaja,amikor hirtelen valami hideget éreztem a nyakamban.
-Fel ne sikíts cica!Az arcodba is nyomhattam volna!-nevetett halkan mögöttem a szürke vastagpulcsis barátom.
-Mégis miért?
-A lányokat az első hóban meg kell fürdetni,hogy szépek legyenek!-ölelte át a derekam-Te csak még szebb lehetsz!
Nem volt időm válaszolni,mert a mikró hangos sípolással jelezte,hogy tessék,itt a rohadt forró tányérod a hideg kajáddal,ahogy szereted.Vagy legalább is ezt szokta.De most volt oly kegyes és karácsonykor nem csinálta ezt.
Látszott a fiún,hogy éhes volt.Haja egy kicsit vizes volt az olvadt hó miatt,arca még kicsit piroskás volt.Főleg az orra.Mint Rudolf,a rénszarvas.A nagyon későre nyúlt vacsora után egyszerűen csak bedőlt az ágyba.Hason feküdt,amit sose szokott és arcát párnába fúrta.
-Valami baj van édes?-feküdtem mellé.
-Csak fáradt vagyok.-ásítozott-Megharagudnál,ha holnap kapod meg az ajándékod?
-Nem,de ez azt jelenti,hogy te is holnap kapod csak meg!Hol voltál ilyen sokáig?
-Csúszós volt az út.És még szilveszterkor is lesz egy fellépés!-nyögte és megint párnába fúrta arcát.
Elvettem a párnát arca alól és megpuszilgattam.Most a mellkasomra hajtotta fejét és csak engem nézett.
-Ne bámulj,inkább aludj!Előbb is majdnem elaludtál evés közben!
-Csak várom mikor öltözöl pizsibe!
-Te még fáradtan is erre gondolsz?
-Ilyen vagyok.-vonta meg a vállát ártatlan arccal,de végül lehunyta a szemét és elaludt.
Valami még is aggaszt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése