-Akkor gyere!Lekéssük a buszt!-mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.Erősen megszorította.
Minnie kicsit mérgesen nézett a vörös barátomra,amikor az iskola aulájában összefutottunk vele.Egy kicsit le is harapta a fejét.
-Hogy képzeled,hogy elszomorítod az én Candymet?Hol voltál?Miért voltál vele ilyen szemét?Ha,haaa?-kérdezte mérges tekintettel.
-Nyugi Min!-nyugtattam-Már megbeszéltük,higgadj le!
A nálam egy fejjel kisebb lány mérges tekintettel mérte végig a pasimat,majd elment.
-Majd lenyugszik!Ő már csak ilyen!-nevettem és puszit nyomtam a döbbent fiú arcára.
Az egyik szünetben épp reggeliztünk a csajokkal a fiúk társaságában,amikor bevágódik mellénk Jessica.Castiel ösztönösen magához szorított,én pedig nyomtam egy puszit a szájára.A lány vidám csevejbe elegyedett Arminnal a játékokról.Ha szemmel ölni lehetett volna,a lány már rég halott lett volna,nem csak Minnie,hanem az egész bandánk jóvoltából.
A lány mintha csak a fiú kedvéért öltözött volna ki.Fölsőjén játékok nevei és logóik voltak,nadrágján a Mario-ból a sárkány és Peache hercegnő virított.Kifejezetten idegesítő volt a vihogása,szürreálisan vékony hangjával.Szinte a hideg kirázott tőle.És ahogy a fiúkra nézett!
-Hé Min!Még mindig durcizol?
-Igen,de most amiatt a picsa miatt van!-súgta vissza-Megölöm!
-Segítek!-kacsintottam,majd visszaültem.
Amint visszaültem meleg kezek simogatták a combom.
-Én is beszállhatok?-súgta nekem Cast.
-Ha akarsz!De mi végezzük a piszkos munkát!
Perverz mosoly jelent meg az arcán és ezzel együtt kis gödröcskék is.Kicsengettek.
-Perverz!-boxoltam bele nevetve a karjába.
Ártatlan arccal megvonta a vállát.Nem volt sok időnk,mert át is kellett öltözni tesire.A fiúk már a teremben szórakoztak,amikor mi is befutottunk.A barátaink akaratunk ellenére a nyakukba vettek minket.Dajan odapasszolta nekem a labdát és a fiúk nyakában ülve kosaraztunk a lányokkal.Vicces volt,de aztán a tanárnő szólt,hogy tegyenek le minket,mert ez veszélyes.Ünneprontó...
Hazafele a lányokkal mentünk egy cukrászdába.A fiúk megint próbálni mentek.Még búcsú előtt odasuttogtam a vöröskémnek.
-Aztán ne hagyd magad!
-Majd csak neked,cica!-nevetett és elindultak.
-Én örülök,hogy a fiúk sikeresek,de egy kicsit aggódom!-jegyezte meg két falat krémes között Rosa.
-Ezt úgy mondod,mintha mi nem így lennénk!-jegyeztem meg.
-Főleg az a kék hajú...luvnya!-mérgelődött fekete hajú barátnőm.
-Tudod-szólt teli szájjal ezüsthajú barátnőm-Min olyan,mint egy kisgyerek,aki próbál káromkodni!
-Hé!-nézett rá is gonoszan a lány.
-A fiúk ma hamarabb végeztek,úgyhogy én megyek!Sziasztok!-köszöntem el a csajoktól,majd siettem is hazafele.
Kint sötét volt és a szél is rettenetesen fújt.Kicsit féltem,pedig már semmi félnivalóm nem volt.Ekkor lépteket hallottam magam mögül.Kirázott a hideg.Elkapta a karom és magához húzott.Ismerős illat csapta meg az orrom.
-Hülye!Ijesztegetsz itt engem!-néztem szúrósan a csillogó szürke szempárba.
-Sajnálom,csak gondoltam megleplek!
-Te is tudod,hogy mennyire félek egyedül az utcán!-indultunk el.
-Tudom.-nézett rám bűnbánó arccal.
Megálltam előtte és két kezembe fogtam az arcát.Szomorú tekintetének nem tudtam ellenállni.Az eső lassan elkezdett szemeregni,minket viszont ez nem zavart.Ajkaink forró csókban forrtak össze és erősen tartottuk egymást.Megremegtem,szerencsére a kedvesem erősen tartott.Amikor elengedtük egymást rám mosolygott és tovább mentünk.Kérdezgettem a próbáról,ő pedig vidáman,nevetve mesélt.
-Szombaton nem megyünk valahova?Most úgy is jöttek ki új filmek!
-Miért is ne?Remélem nem lesz valami zenekari izé!Jessica mindig kitalál valamit!
-Vettem észre!-duzzogtam.-Nagyon idegesítő!
-Ne aggódj!Majd megoldom,hogy legyen időnk egymásra!-kacsintott és kinyitotta a bejárati ajtót.
-Nem akarom tudni,hogy mire gondolsz!-feleltem elég rosszkedvűen.
-Előbb még jó kedved volt.Mi van veled cica?
-Semmi.Csak rossz nélküled!Annyira szoktál hiányozni!-bújtam hozzá és dzsekijébe rejtettem az arcom.
Megölelgetett és megpuszilgatott.Csöndben álltunk az előszoba ajtóban.Végül a barátom felvett és bevitt a szobámba.Ne engedtem el a nyakát,magammal húztam és puszit nyomtam a szájára.Mosolygott,de egy kicsit elhúzódott tőlem.Lehunyta a szemét én pedig elkezdtem cirógatni az arcát.
-Kicsim,ezt fejezd be..Így nem tudok aludni..
-Mer'?
-Mert elvonod a gondolataim az alvásról..-fordult oldalra és úgy próbált szundítani.
Attól még odabújtam hozzá és betakargattam.
-Szeretlek én kis zenészem!-súgtam még oda elalvás előtt.
-Én is cica!-mosolygott csukott szemmel.
Megbeszéltük,hogy hétvégén moziba megyünk,de ez meghiúsult.Megint koncert,egy másik városban.Így a csajokkal unatkozva ücsörögtünk a tv előtt,a fiúkat nézve.Beszélgettünk,eszegettünk,unatkoztunk,amikor csengettek.
-Armin?Nem a koncerten kéne lenned?
-Egy erősítő kicsikét ráesett a kezemre,ezért most Richi helyettesít.
-Richi?-kérdeztük egyszerre.
-Rajtad kívül mindenki festi a haját?
-Ja,kb.Gondoltam unatkoztok,ezért átugrottam.Ja,és Candy!Emlékeztesd Castielt,hogy ne felejtse már el visszaadni a köcsön kért pénzt!Hajlamos erre!
-Persze,de minek neki pénz?Én is tudtam volna neki adni...
Csak a vállát vonogatta,majd az ölébe húzta Minniet és szeretgette.Nekem is ez kellene...
Hosszú óráknak tűnő fél óra telte el,amikor Rosalia vadul rángatni kezdte a karom.
-Mi van?
-Nem tudom,jó ötlet-e ezt megmutatnom...
Kivettem a kezéből a telefont,de azzal a lendülettel majdnem a földhöz is vágtam.A kép homályos volt,de így is láttam Castot és Jessicát.
-Csak jöjjön haza!-morgott mellettem barátnőm is.
-Majd elintézem,nyugi.
Hamarosan nevetgélve haza is értek a srácok.Richi nem volt velük.
-Castiel,szívem!Gyere csak,beszélnünk kell!-húztam magam után,kabátostul.
-Ajjaj!Mit tettem?-kérdezte ártatlanul.
-Csak gyere!-húztam a konyhába.
-Ez mi?-nyomtam az orra alá a képet.
Szomorúan nézett rám.Egyik lábáról a másikra állt,ideges volt.Megfogtam az arcát és kényszerítettem,hogy a szemembe nézzen.Istenem,az a szomorú tekintet!
-Tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz édes!-cirógattam az arcát.
Sóhajtott és bár szóra nyitotta a száját,nem mondott semmit.Nem tudta mit mondjon.Idegesen még aranyosabb.
-Na?Hallgatlak.Te csókoltad meg őt vagy ő téged?Mondd nyugodtan,tudod,hogy nem eszlek meg!
10 perce állhattunk a konyhában,homlokunkat egymásnak támasztva,amikor halkan megszólalt.
-Utóbbi...-suttogta.
-Kis buta!Miért nem ezzel kezdted?Hát tudhatnád hogy ezért sosem haragudnék rád!
Mélyen a szemembe nézett.Könnyek csillogtak a köd szürke szemekben.
-Sajnálom...
-Nem is haragudtam rád!-nevettem,de ő korántsem volt boldog-Na,ne légy ilyen!Hallottam milyen voltál,ezért vagyok egy kicsit bizonytalan!
-Tudom...
Végül nem bírtam nézni szomorú pofikáját,ezért lassan megcsókoltam.Furcsa volt,mert Ő remegett bele,szinte összeesett.Ajkammal elkezdtem becézgetni az ő száját.Szorosan ölelt.Egymás szemébe néztünk.Végre mosolygott és kimentünk a barátainkhoz.Természetesen kézen fogva.
-Látom sikerült megbeszélnetek!-fogadott minket örömmel Lysander.
Mosolyogva bólogattunk.Cast beült a fotelbe én pedig az ölébe ültem,átkarolva a nyakát.Szorosan ölelgettük egymást.
-Tudod Castiel,egészen megváltoztál,amióta Candy ideköltözött!Ha nem ismernélek,azt mondanám,hogy papucs lettél!-jegyezte meg felemás szemű barátunk.
-Kösz haver!
-Nem azért mondom..
-Én szeretem ezt a szelídebb énedet!-puszilgattam meg.
-Te mit nem szeretsz rajtam?
-Vigyázz,mert leharapom!-nevetett és homlokát az enyémhez támasztotta.
-Szerintem menjünk,ne zavarjuk őket!-mosolyogtak meg minket a többiek és hamarosan el is hagyták a lakást.
Egy kicsit még néztük a tv-t,majd félig-meddig bealudtam szerelmem mellkasán.Lekapcsolta a készüléket,megcsókolta a homlokom és felvitt.Odabújt mellém,gondosan betakargatott és megfogta a kezem.
-Jut eszembe...Armin megkért hogy majd add meg neki a pénzt...
-Majd megadom neki...-suttogta a nyakamba.
-Miért nem kértél?Én is tudtam volna adni.
-Mert a te ajándékodra kell!-kuncogott-A karácsonyi ajándékodat nem a te pénzedből szeretném megvenni.
-Így is-úgy is az enyém lesz,nem?
-Végül is,de,de akkor is!Meg akarom mutatni,hogy tényleg szeretlek!
-Már bizonyítottad ezerszer,ki butusom!
Finoman megpuszilta a nyakam és szerelmes szavakat duruzsolt a fülembe.Kezével lassan simogatta a derekam és a hátam végül heves csókcsatába kezdtünk.Kezével elkezdte felfedezni a testem,simogatott,cirógatott.Kacér mosollyal az arcomon simogattam izmos mellkasát a pólója alatt.
-Most már elég,jó?
-Most miért?Olyan jól elvagyunk!-nyomta halántékát az enyémnek.
-Most nem édes,jó?Most..most nem...-néztem a szemébe és lassan elfordultam tőle.
Megértette a célzást és derekamat átkarolva ölelt magához.Hátam mellkasához simult és éreztem,ahogy mélyen sóhajt.Megfogtam a kezét,tekintetemet felé fordítottam és belesúgtam a sötét estébe.
-Szeretlek!
Mosolyogva tarkón csókolt.
-Én is!-duruzsolta a fülembe,majd pár perc múlva csak a szuszogását hallottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése