-Muszáj,elkésünk!-szedte rólam a takarót Castiel.
Végül csak kirángatott az ágyból és elindulhattunk.Gyalog.Az esőben.Nem értünk időben a buszhoz.A fiú fogta az esernyőt és pedig szorosan odabújtam hozzá,hogy ne ázzak el teljesen.Hideg volt,vastagpulcsit és bélelt bőrdzsekit vettem fel.
-Mondtam,hogy vegyél föl egy pulcsit.-mondtam a remegő fiúnak az iskolaudvaron.
-Máskor majd hallgatok rád!-mosolygott.
-Ne feledd,mindig hallgass a nőre!Persze,csak ha az a nő én vagyok!-tekertem meg az orrát.
Jó hangulatban érkeztünk be a termünkbe.Kész káosz volt.Hátul 2 pad is fel volt borítva,a zene hangosan üvöltött.És egy tanár sem figyelt fel rá!Én csak leültem és figyeltem hogyan játszik Armin és Minnie a fiú videó játékán.Vagy fene tudja min.Valami játék.Csak csöndben néztem őket.A tanár késett,de úgy az óra vége előtt 10 perccel rendbe zavart mindenkit.Mondanom sem kell,nem sokat tudtunk meg arról a novelláról amit olvastatni akart velünk.És ez a második órában sem volt másképp.Persze nem is zavart,hisz mi Casttal nevetve húztuk egymás agyát.Szünetben ő elment valahova a fiúkkal én pedig magamra maradtam Rosaval,Kimmel,Violával, a három gráciával és Jessicával,aki a 3 pláza cicához csapódott.Elásta magát a szememben.Valami nem stimmel ezzel a csajjal.Meg túl szép.Jobb lesz,ha figyelek rá.Csak eszegettem a briósomat és kortyolta a forrócsokim,amikor Kentin bevágódott az ajtón.Valami vicces történhetett,mert valamin nagyon röhögött.Nemsokára a többiek is bejöttek a terembe,majd őket a kémiatanárnő követte őket,kékes színezetű hajkoronával.A rövidre és féloldalasra vágott haja,így egészen érdekes volt.A fiúk próbálták visszatartani a röhögést.A tanerő nem vágott túl boldog arcot.
-Na,halljam ki tett kék festéket a kémiaszertár ajtaja fölé?-csapott dühösen az asztalra az igazgatónő.
Mindenki az első padsorban ülő Dakere nézett.Az meg persze elárulta magát azzal,hogy behúzta a nyakát.A tanárok elráncigálták az igazgatóiba,majd elkezdődött a kémia egy helyettes tanárral,aki egy kicsit se konyított a kémiához,de legalább vicces kísérleteket végezhettünk.Felvettük a védőfelszerelést és némi magyarázás után elkezdhettük a kísérletezést.
Mi Lyssel és Casttal valamennyire inkább csak ökörködtünk.A tanárt úgy se érdekli mi van velünk.Jessica biztos jeles volt kémiából,mert valami savat úgy öntött össze valami más cuccal,hogy hatalmas füst keletkezett és ki kellett menni az udvarra.
-Annyi bajod legyen!-morogtam az orrom alatt két köhintés között.
-Minden oké?-hajolt hozzám a vöröském.
-Persze.Csak szerintem allergiás vagyok valami vegyszerre.De semmi komoly.-kócoltam össze a haját,mire felnevetett.
-Már aggódtam miattad!Mindig bajba kerülsz!
-Én már csak ilyen vagyok!Ez van,ezt kell szeretni!-fogtam meg a kezét.
-És ezt is szeretem!-nyomott puszit az arcomra,majd mehettünk vissza a terembe.
A nap további részében rengeteget esett az eső.Sehova se tudtunk menni,pedig jó lett volna,hogy ne mindig csak otthon üljünk.De ez ma így volt és ha az időjárás jelentéseknek hinni lehet ez a héten így is marad.
Mr.Mindnight dorombolva dörgölőzött a lábunkhoz amint hazaértünk.Felvettem és magamhoz ölelgettem.Olyan kis esetlenül néz ki,pedig valójában nagyon is 3 talpra esett macsek.Kicsit öregecske volt ugyan,de legalább nem sok vizet zavart.Castiel levágódott a kanapéra és engem is az ölébe húzott.Elengedtem az állatott,aki az ablakpárkányon foglalta el a helyét.Épp hogy csak elkezdtünk egymással foglalkozni megcsörrent a fiú telefonja.Morogva,szentségelve vette fel.
-Mi van,Lysander?
-Próba!Elfelejtetted?
-Aha.Tudod van más dolgom is!
-Elhiszem,hogy jobb a cukorkádat falni,de számítunk rád!Siess,mert Jessica lenyakaz!
-Jóvan!-morgott,majd felállt mellőlem.
-Miért akarna Jessica lenyakazni?
-Ő a menedzser lánya,őt bízták meg,hogy felügyeljen minket,úgymond.Elég idegesítő.
Egy gyors puszi után elviharzott.Egyedül maradtam.Végül felhívtam a csajokat,hogy ugorjanak át,mert gondolom ők is elunják magukat a pasijuk nélkül.Bár az eső esett,de így is átjöttek.Minnie piros fekete pöttyökkel tarkított esernyővel,Rosa egy lilás-átlátszó esőkabáttal.Csináltam mindenkinek forrócsokit és elkezdtünk beszélgetni.Valahogy szóba került Jessica is.
-Szerintem idegesítő.Valami nincs rendben vele!
-Candy,mindig is utáltad az embereket!Szerintem rendes!-kelt a lány védelmére Min.-Szerinted Rosalia?
-Nem tudom,nem beszéltem vele.Bár tényleg nem viselkedik túl normálisan.Túl sokat legyeskedik a fiúk körül.
.png)
-Te kicsit sem félsz,hogy rámászik Arminra?
-Nem,nem igazán.Ha meg így lesz,kikaparom a szemét és kész!
-Jaj,a kis pszichopata Minniem!-ölelgettem meg a lányt-Az én nevelésem!-nevettem.
Egy idő után elmentek,amikor a fiúk hívták őket,hogy vége a próbának.Castiel nem sokára be is toppant,amikor a lányok már elmentek.Boldogan ugrottam a nyakába és megpusziltam az arcát.Ő azonban egyáltalán nem tűnt boldognak.Összeráncolta a homlokát,majd szó nélkül bement a konyhába.Csodálkozva néztem rá,majd utána mentem.Egy pohárba töltött vizet.
-Minden rendben,Cast?Valami történt a próbán?
-Nem,semmi.Csak fáradt vagyok.-mondta morcosan.Tudtam,hogy komolyabb baja van,de inkább nem erőltetem.Nem akarok vele összeveszni.
Miután megitta a vizet fölment a szobába.Kicsit furcsa volt,hogy a vendégszobában feküdt le és nem az enyémben.Talán valami bántja vele kapcsolatban?
Bementem hozzá és megpusziltam,de elfordult.Ez kicsit bántott.Végül kimentem,magára hagytam és lefeküdtem aludni.Rossz volt,hogy nem bújhatok hozzá,alig tudtam elaludni.De mit tegyek,ha egyszer morcos és nem akarok vele összeveszni?
Reggel a konyhában volt egy cetli,hogy ő már elment korábban suliba.Szomorkásan készültem el,majd buszra szálltam és elindultam.Az osztályban a fiúk egy nagy csapatban beszélgettek,nevetgéltek.De Cast nem volt ott.
-Szia Lys!Castielt nem láttad?Azt mondta korábban jön be suliba.
-Nem nem láttam.Egy kicsit aggaszt a viselkedése.Próbán is morcos volt.Remélem nem azért,mert el hívta mellőled.
-Nem,amikor hazaért sem volt jó kedve.Este is külön aludtunk.Engem is aggaszt a viselkedése,hisz amikor elment még normálisan viselkedett.
Az első órában,amikor jelentették a hiányzókat nem csak az én vörös lovagom nem volt,hanem a kék hajú smiley sem.Az osztályon végigfutott a moraj.
-Vigyázz Candy!El ne vigyék a pasidat!-nevetett Dake.Ettől a kijelentéstől elbizonytalanodtam.
Hazafele próbáltam hívni,de nem vette fel.A házunk előtt szomorúan és kissé dühösen rugdostam a köveket.Végül csak bementem.
-Furcsa..-gondoltam magamban-Bezártam az ajtót.
Meglepetésemre Castiel ült a kanapén,látszólag nagyon elgondolkodva.Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Minden rendben szívem?-suttogtam.
-Nem.Semmi sincs rendben!-szólt először halkan,majd ingerülten.Azt hittem fel borítja az asztalt dühében.
-Mi a baj?Talán tudok segíteni!
Rám nézett,megrázta a fejét.
-Nekem ez nem megy!-ki akarta menni,de nem engedtem el.
Magamhoz húztam és megöleltem.
-Beszéljük meg!-kértem sírva-Ha velem baj van,mondd el kérlek,megváltozom,ha az kell!-szorítottam magamhoz szipogva.
-Veled nincs baj!Velem...
Megijedtem.
-Nem érdekel mit csináltál,csak maradj velem!Tekintsd semmisnek az egészet!
-Nem tudom.-remegett meg-Túl nagy a bűntudatom.Azért sem tudok már a szemedbe nézni.
-Mi történt?Biztos meg tudjuk beszélni.
-Nem akarom.Nem merem.
Castiel félt?Valami komolyabb történhetett,ha fél elmondani.Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.Lesütötte a köd szürke szemeit.Letöröltem a könnycseppeket és megsimogattam az arcát.
-Hát akkor?Mi lesz?
-Nem tudom.
Megfogtam a kezét,megpusziltam,majd a kanapéhoz húztam.Leült én pedig az ölébe ültem és felhívtam Jessicát.Az életbe nem tettem volna meg ezt,de most szükségét éreztem.Biztos ez a nőszemély tett valamit az én drága Castielemmel.
-Szia Candy!Miért hívtál?
-Castielről lenne szó.Nem tudod mi van vele?-kérdeztem,amikor a fiú már elment zuhanyozni.
-Ja,ő!Nem tudom,de abban bizonyos vagyok,hogy a pletykák igazak!
-Milyen pletykák?
-Hát hogy tényleg jó a tudod...-kacagott a telefonba.
Ledermedtem.Castiel lefeküdt azzal a lánnyal?Pedig még csak a kapcsolatunk elején járunk...
-Bár egy kicsit szerény...Sokat kellett noszogatni és borral kínálgatni,mire belement!De ne aggódj,nem mondom el senkinek,hogy lefeküdtünk!
Ezzel letette.Arcom sápadt volt,remegtem.
-Sajnálom...nem akartam...-suttogta a fülembe a párom-Most biztos dühös vagy rám...
-Rád nem..Csak arra a luvnyára!Meg tudnám ölni!Te meg nem tehetsz arról!Csak kicsit elgyengültél.Nem haragszom rád!Szeretlek,még így is!-öleltem át a nyakát.Mellkasa a hátamnak feszült.
Lassan elindultunk lefeküdni.Szorosan hozzábújtam és a fejét simogattam.Ő csak azt hajtogatta,hogy mennyire sajnálja.Megesett rajta a szívem.Olyan kis aranyos volt,hogy szomorú kis arcával bújt hozzám.Pici puszikat nyomtam a homlokára és lassan elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése