37.rész

-Tessék,hoztam neked forrócsokit!-nyújtotta felém a műanyag poharat Richi.
-Kösz,már pont elkezdtem fázni!
-Látom,tiszta kék a szád!-nevetett és leült mellém.
Csak ücsörögtünk és szemmel kerestük a többieket.Már majdnem egy órája eltűntek a szemünk elől a nagy tömegben.A hidegben (a forró ital ellenére) is elkezdtem remegni.
-Hol lehetnek már a többiek?
-Nem tudom,de már igazán jöhetnének már!Kezdek én is idefagyni!
-Detto.Lehet az óriáskeréknél vannak.Minnie mindig is azt szerette a legjobban!
-Akkor menjünk,nézzük meg őket!
Elindultunk lassacskán a vidámpark közepén álló kerékhez.Valóban óriási volt,az egész várost be lehet látni a tetejéről.Sem a sorban sem a tömegben nem láttuk sem az alacsony barátnőm,sem Armint.
-Na,akkor most mi lesz?-kérdeztem kissé csalódott arccal.
-Nem tudom....N-Nem ülünk fel addig?Talán fentről meglátjuk őket.
-Jó,menjünk!-mosolyogtam rá.Megfogtam a karjánál és magammal húztam a sorba.
10 percig vártunk mire beülhettünk.Egy kicsit féltem a magasban,ezért megszorítottam a fiú karját.Mosolyogva megfogta a kezem és magához ölelt.Megnyugtatott a jelenléte.A vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem.
-Félsz?
-Egy kicsit...
-Itt vagyok melletted,jó?
-Köszönöm...-bújtam hozzá.
A hidegben jól esett a teste melege.Puszit nyomott a hajamba és felemelte az arcom.A hó lassan szállingózott,de ezt szinte észre se vettem mellette.Kellemes volt a társasága.
-Nézd,ott vannak!-mutatott a forgatagra.
Lenéztem,de nem mertem nagyon kihajolni,mert féltem.Megfogta a derekam és szorosan magához,szinte az ölébe húzott.Tényleg ott voltak,az egyik játékos bódé előtt.De mást is láttam.
-Mi az,nem látod őket?
-D-De...csak mást is látok...-egyenesedtem vissza.
Arca vészesen közel volt az enyémhez,de ő visszább húzódott.Paprika piros arccal kérdezte.
-É-És mit láttál?
-Semmit...vagy is inkább senkiket...-fordultam el szomorú arccal és tovább figyeltem a vörös-neonkék párocskát.

Végre leszállhattunk a kerékről.Én egyből a barátaink felé vettem az irányt,de elkeveredtem a tömegben.A szemem sarkából végig Castieléket néztem.Ő is rám pillantott,de visszafordult Jessicához.Leg szívesebben képen töröltem volna,amiért szó nélkül otthagyott,aztán megcsókolni,mert (bármennyire is szemét volt velem) SZERETEM ŐT.

-Candy!Hol voltatok?
-Ezt kérdezhetnénk mi is!Úgy előrementetek!Még jó,hogy megláttunk titeket!
-Lényeg,hogy mindenki megvan,nem?-szólt Lysander a vitánk közepébe.
Egy kicsit pufogtam még,de aztán rájöttem igaza van,és jelenleg ez a legkisebb problémám.
Hazaérve első dolgom volt hogy lezuhanyozzak.20 percig álltam a zuhany alatt és csak folyattam vizet.Utána (mivel nem találtam a pizsomám) felvettem Castiel elnyűtt,megnyújtott,Cast-illatú szürke pólóját.Ha ez a póló mesélni tudna....

Bebújtam a takaró alá,de hiába forgolódtam,nem tudtam aludni.De még az ágyat is hidegebbnek éreztem.Végső elkeseredésemben megdpbtam egy "Hívj fel!" sms-sel a többieket,de csak Richi hívott fel.Álmos hangon,kicsit morogva szólt a telefonba.
-Mi az Candy?Valami baj van?
-Csak nem tudok aludni.
-És mit szeretnél?Olvassak mesét?-szinte hallottam,ahogy belemosolyog a telefonba.
-Akár...Csak olyan egyedül éreztem magam...Örülök,hogy te felhívtál!
-Tudod,először megijedtem,hogy valami bajod van...Aggódtam érted!
-Köszi!Rendes tőled!
Még egy darabig beszélgettünk,amíg bealudtam.Én már javában szundítottam amikor letette.Jól esett a törődése,egy kicsit talán Cast vigyázott rám ennyire.A párnába beleivódott az a finom édeskés illat,ami volt kedvesemet jelentette.Belefúrtam az arcom,magamra húztam a takarót és fejem mellé helyeztem a telefont.