31.rész

Reggel én már korábban fent voltam,mint Castiel.Megsimogattam az arcát és finoman elkezdtem rágcsálni a fülcimpáját.
-Hagyj most cica!Majd később!-morgolódott.
-Szerintem már ideje lenne felkelned!
-Tegnap sokáig voltunk el,nem?Had aludjak még legalább egy kicsit!
-Oké,addig megyek reggelit csinálni!
-Ne,maradj!
-Most jól állunk!Én éhen halok de az uraság még aludni akar!-néztem a félszemű macskámra,aki akkor lépett be az ajtón.
-Csak egy kicsit!-nézett rám két szép szemével.
-De csak,hogy lásd kivel van dolgod!-mosolyogtam és visszabújtam mellé.
Mosolyogva szorított magához.Magunkra húztam a takarót.Úgy fél óra múlva Rosa és a többiek jöttek be,míg mi a szobában aludtunk.
-Hé,lusta tubicák!Ébresztőőő!-rikkantott a barátosném.
-Én már fent vagyok!A vöröske nem akar felkelni!
-Pontosan,vöröske nem akar felkelni!-húzta fejére a takarót.
-Most komolyan le vöröskézted magad?-nézett rá értetlenül ezüstös hajú haverja.
-Szerintem hagyjuk!Nincs magánál!
-Candy,milyen bájitalt vetettél be?-néztek rám a srácok.
-Neki semmi féle bájitalt nem kell használnia!Ő így is levesz a lábáról minden fiút!
-Tanúsíthatom!-emelte föl mutatóujját Cast a paplan alól.
Végül ott hagytuk a mormogó mormotát és lementem kávét csinálni.
-Nem megyünk el csapatostól valahova?Biztos lesz valahol valami Haloweeni party!-tért a lényegre törpe barátnőm.
Armin láthatóan nem lelkesedett az ötletért.Mindig is az az otthonülős-kocka gyerek volt.Szerette Minniet,de szerintem kezdi unni,hogy folyton menni akar valahova.
-Minnie,kisegerem,szerintem nem kell minden áldott nap mennünk valahova!-sóhajtott a fekete hajú fiú.
-Most miért?

-Már nem azért,de Armin enyhén antiszoc,te meg folyton szociális életet élsz.Szerintem jobb lenne,ha egy kicsit megpróbálnátok kettesben lenni!Valami olyat kipróbálni,ami mindkettőtöknek tetszik!
-Igen,például a hálószobát!-hallottam Castiel hangját.
-Nem erre gondoltam.-szólt Lys,de látszott,hogy ő is jót szórakozott ezen.
Min kissé elszontyolodott,de miután barátja finoman megpuszilta az arcát felvidult.Aranyosak voltak,majd a lány be is vallotta,hogy Lysandernek igaza van.Végül a filmnézés mellett maradtunk.Persze,enyhén össze vesztünk,hogy mit nézzünk.Végül horrorban maradtunk.Persze,nem egyet,rögtön egész maratont néztünk meg.Ez végül is jó ok volt arra,hogy odabújhassak a kedvesemhez.Az egész szobát sötétség borította be,a tv pedig hangosan üvöltött.
-Mi van cica?Félsz?-szorongatott meg Cast.
-Igen,egy kicsit.
Erre még jobban megszorított és a nyakamat kezdte puszilgatni.Keze a derekamról lecsúszott és a combomat kezdte simogatni.A kellemes kis beszélgetésünket egy jump scare szakította félre,amitől mi lányok hangosan felsikoltottunk.Szorosan öleltem szerelmem nyakát.Úgy 3-4 film után a többiek hazamentek és én is elindultam zuhanyozni.
-Te hova jössz?-néztem vissza a fürdő ajtajából.
-Zuhanyozni.
-Akkor várj amíg én végzek!
-Nem mehetünk együtt?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem.-szögeztem le,majd résnyire kinyitottam az ajtót és kidugtam rajta a fejem-És ne less!
-Naa,cicus!Légyszii!-nézett rám tettetett szomorúsággal.
Egy kicsit hezitáltam,de végül beleegyeztem.Szégyenlősen vettem le a hosszított pólómat és a rövidnadrágom.A fiú mosolyogva,láthatóan hatalmas elismeréssel mért végig.
-Mi van?Bikiniben is láttál már!
-De fehérneműben más vagy!Mit szégyenlősködsz?Talán a volt pasiddal nem zuhanyoztatok együtt?
-Nem.-ráztam meg a fejem-Minden egyes alkalmunk is úgy kezdődött,hogy leitatott vagy valami drogot adott be nekem.Azóta szégyenlősebb vagyok,főleg a testemmel kapcsolatban.-sütöttem le a szememet.

*Castiel*
Szegényke.Lassan átöleltem a derekát és homlokomat az övéhez nyomtam.Csak fejét lehajtva,szemlesütve állt előttem fehér,csipkés fehérneműben.Hosszú,szőke haja a vállára omlott elrejtve piros kis arcocskáját.Lassan kikapcsoltam a melltartóját és lesegítettem róla.Egy törülközőt tekert magára és megszabadult az utolsó ruhadarabjától.
-Ne szégyelld magad,cica!Előttem nem kell!-simítottam végig a karján.
Megremegett,de engedte,hogy lehámozzam róla a rózsaszín rózsás törülközőt.Fehér bőre gyönyörűen illet szőke hajához és sötétkék szemeivel.Finom csókot leheltem az ajkaira,mire kicsit felbátorodott.Megfogtam a kezét és a kád felé hátráltam,majd átemeltem a kád peremén és megengedtem a vizet.Kezét a vállamra tette és szorosan hozzám bújt.Kicsi szíve gyorsan vert.
-Minden oké?
-Igen.Csak kicsit ideges vagyok...
-Most miért?Gyönyörű vagy és imádlak!
-Nem azért...Te vagy az első fiú akit szeretek és....
-És így vagy együtt vele?
Bólintott és mélyet sóhajtott.Egy kicsit még álltunk,majd letusoltunk és felöltöztünk.Az ágyban csillogó szemmel nézett rám.
-Kell még valami?
-Megkívántam a kakaót.
-Csináljak?-cirógattam meg az arcát.
-Légysziii!-kérte kislányos hangon.

*Candy*
-Finom?-kérdezte,miután letettem a bögrét az éjjeli szekrényre.
-Volt.-mosolyogtam rá.
-Még mindig ki vagy pirulva édes!
Arcomhoz kaptam,majd rá néztem.Látszott rajta,hogy ő is kicsit zavarban van.Megpusziltam az arcát,majd lefeküdtünk aludni.Kint viharfelhők gyülekeztek.

Kint hatalmas vihar tombolt,az eső és a fa ága kopogott az ablakon .A szobában síri csönd uralkodott,csak néha-néha hallatszódott Castiel szuszogása .Kint villámok cikáztak jobbra-balra,mennydörgés hangja töltötte be az eget.A szél hangosan zúgott, vágtatott a fák ágain át.Az esti horrorfilmek nagy nyomot hagytakbennem, alig bírtam elaludni.Éjfél körül járhatott az idő, amikor felriadtam egy rémálomból Felkapcsoltam a lámpát, hogy kicsit megnyugodhassak, amikor ....

Felsikítottam.Sikításom megrázta az egész házat.A mellettem eddig nyugalomban alvó fiú felkelt.

-Mi a baj?Miért sikítottál?

-A lámpánál ott volt valami!- mondtam lihegve.

- Csak rosszat álmodtál cicám! Semmi nincs ott! Biztos a horror filmek hatása!- simogatta a karom - Aludj vissza szépen, jó?

Bólintottam és visszafeküdtem.Cast lekapcsolta a lámpát és magához húzott. A félelemtől még mindig remegtem és a vihar hangjai csak tovább fokozták idegességemet. Hiába bújtam hozzá szorosan, még mindig féltem. A padló recsegése hamarosan felkeltett.

-Mi volt ez?

-Csak megreccsent a padló. Semmi különös nincs,ne aggódj már!

-De…..de úgy félek!-szorítottam meg a kezét.

-Figyelj,menjünk le körülnézni,jó?Akkor megnyugszol?-kérdezte szelíden.Még jó,hogy van valaki aki elviseli a hülyeségeimet.

-Egy kicsit…

-Na,akkor gyere,menjünk!-szorította meg a kezem és puszit nyomott a szám szélére.

Elindultunk.A házban sötétség volt és akárhogy próbáltuk felkapcsolni a lámpákat,azok nem működtek.

-Pech!Áramszünet!-mondta Castiel morogva,majd felkattintotta az elemlámpát.

-És pont Halloweenkor…..-suttogtam-Ez elég ijesztő,nem gondolod?

-Ugyan!Legfeljebb csak a te kis butuska fantáziádban!-csókolta meg a homlokom.

Elmosolyodtam,majd lementünk a lépcsőn.A lépcsőfokok recsegtek a lábunk alatt,az ablakon kopogtak a rózsabokrok ágai.A virágok meg voltak tépve a nagy szél miatt.A konyhában bukóra nyitva lévő ablak függönye lebegett,mint valami szellem.Becsuktam az ablakot.A hideg szellő végigjárta a testem,megborzongtam.Casiel oda állt mögém és gyengéden megölelt.A nappaliban a tévé megreccsent,majd zajos lett.Mint valami horrorban.

-Hogy-hogy a TV működik?

-Biztos visszajött az áram.-nyúlt a fiú a villanykapocsoló után.És valóban.-Látod!Mondtam!Semmi szokatlan nincs itt!

-Igazad van!Sajnálom,hogy felkeltettelek ezért!-hajtottam le a fejem.

-Hé,semmi gond!-hajolt le hozzám,majd két tenyerébe fogta az arcom és felemelte-Semmi gond azzal,ha félsz!Azért vagyok,hogy vigyázzak rád!Nemde?

-Meg azért,hogy szeretgess!-nevettem-De,igazad van!Menjünk aludni!

Visszafeküdtünk teljesen egymásba gabalyodva.Lábaink összefonódtak,kezeinkkel átöleltük egymást.Ő a derekamat én pedig a nyakát.Állát a fejem búbjára helyezte én pedig mellkasába fúrtam a buksimat.Hajnal 1:30.Pár perccel később hideg kezek simogatták a tarkómat.Csak Castiel volt.

-Megijesztettél!-néztem szúrósan a szemébe.

-Nem akartam.Csak kicsit simogatni akartalak.

-Azt lehet!-mosolyogtam és én is elkezdtem simogatni a hátát.

A hideg kezek a tarkómról az arcomra,majd a hasamra,végül a hátamra csúsztak.A pánt nélküli felsőm lassan lecsúszott és amikor próbáltam megigazítani,Cast elkapta a kezem,majd tovább simogatott.Az imént említett ruhadarab néhány perc múlva már a földön hevert,mellette Castiel szintén ujjatlan,szakad fölsőjével együtt.Végigsimított a melleim közt és lágyan megcsókolt.Két kezembe fogtam arcát és mohón visszacsókoltam.

-Szeretem,amikor így bevadulsz,cica!-mosolygott perverzül.

Elkezdte a nyakamat csókolgatni,én pedig hátravetettem a fejem,hogy jobban hozzáférjen.Beletúrtam a hajába,pont úgy ahogy ő is az enyémbe.Ahogy bőre enyémhez ért,szinte perzselt a forróságtól.Hamarosan ajkaink mohón falták egymást.Észre sem vettem,hogy közben a sok mocorgástól a vékony anyagból készülő,laza rövidnadrágom egyre lejjebb és lejjebb kerül rólam.Castiel lefejtette kezeimet a nyakáról , a fejem fölé tette és leszorította.Sóhajtottam és próbáltam kiszabadítani a kezemet,hogy átölelhessem a nyakát.Addig-addig mocorogtam,amíg elengedte,s a csípőmet kicsit megemelte az egyik kezével,a másikkal támaszkodott,hogy rám ne essen.Légzésünk gyors volt,sőt kicsit bele is szédültem a nagy hevességben.De nem hagytuk abba egy percre sem.A kiszabadult kezeimmel szorosan átöleltem a nyakát és hatalmas erővel szorítottam magamhoz. Félpucéran feküdtünk az ágyon,vadul csókolózva.Olyan jó érzés volt,hogy a karjaiban tartott.Sóhajtozva simogattam és csókoltam.Arcunk egyre pirosabb volt,bőrünk egyre forróbb,vágyaink egyre feltörekvőbbek.Már a puszta érintéstől is teljesen megbolondultam,de most….

-Biztos akarod?-lihegte Castiel a fülembe.

-Igen-suttogtam vissza,miközben kapkodtam a levegőt-Csak,kérlek,vigyázz!

-Vigyázni fogok!-mosolyodott el.

Néhány másodperccel később már gyűrtük a lepedőt.Lábaimat  körülfontam a derekán,körmeimet belemélyesztettem a hátába.Szinte észre sem vette. A csókok már nem finomak voltak,hanem tüzesek és vadítóak.Csókok közben gyakran egyikünk vagy másikunk halkan felnyögött.Egy-két helyen megszívta a nyakam,mint valami vámpír és helyén piros foltok jelentek meg.Egyik kezemmel őt öleltem a másikkal pedig a lepedőt markolásztam.Ujjaim elfehéredtek,annyira görcsösen szorítottam a hatalmas textildarabot.Castiel megfogta a derekam és kicsit még magasabbra emelte.

-Lassan….lassan már….lassan már…-lihegtem egyfolytában.Ennél többet nem is bírtam kinyögni.

-Ott vagyok?-kérdezte Castiel hasonló lihegéssel egybekötve.

Csak bólintottam.A lepedő már félig lent volt az ágyról és a kis szekrényemen a vekker is eldőlt a bögrével együtt,amikor kiszabadítottam a kezem Cast kezének szorításából.Néhány perc múlva már a mennyekben éreztem magam és Castiel is fáradtan dőlt le mellém.Megnéztem az órát:2:15.Rámosolyogtam a vörös hajú kedvesemre,aki finoman megsimogatta az arcomat.Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.

30. rész Margaréta effektus...

-Hé!Mi van veled?-huppant mellém Rosa.
-Hagyjál!Szégyenlem magam!-fúrtam a párnába a fejem.Ekkor toppantak be a fiúk is.
-Castiel?-kérdezte ezüstös hajú barátnőm.
-Elment.
-Hova?-kaptam föl  fejem.
-Nem tudom.-vont vállat a fekete hajú kocka-Azt mondta,hogy valami ismerőséhez.
-Hol a telefonom?-ültem föl.
-Itt,de minek kell?-nyújtotta felém a srác.
Hiába próbáltam hívni,Castiel nem vette fel.Ez teljesen elkeserített.Fájdalmasan zuhantam vissza az ágyra.A lányok itt maradtak nekem estére és velem együtt várták a vörös fiú válaszát.Hiába hívtam ezerszer,kicsöngött de nem vette fel.
-Candy,egész hétvégén itt ültél,valahova menjünk már el!-szólt Min vasárnap este.
-Nem akarok!-durcáskodtam,majd ismét rányomtam a hívás gombra.
Hatalmas mosollyal tettem a fülemhez a telefont,mire a lányok közelebb jöttek hozzám.Ám a mosoly lefagyott az arcomról,amikor kinyomta a telefont.Szomorúan néztem a lányokra.
Egy hétig semmi nem volt,még Castiel sem.Csak egy új diák,Jessica.

Már az elején mindenki megkedvelte,de szerintem valami nincs rendben vele.
Világoskék haja és lila kontaklencsés szeme volt.Túlságosan mosolygós és vidám volt az én hangulatomhoz.A legjobb barátnőm is,megunva rosszmájúságomat az új csajhoz csapódott.Legalább Lysander és Armin mellettem volt,Ők is meg akarták találni Castielt,mert most hétvégén megint koncertjük lesz és gitáros nélkül nem sokra mennek,hiába van még egy.Egy nem elég,kettő kell én punktum!
A lányok engem is elcibáltak a koncertre,mert a vöröske előkerült és szerintük jót tett volna nekem,ha látom őt.Tényleg ott volt és mint mindig,fantasztikusan játszott,ám szünetekbe került engem.Csak ültem és néztem őt.Nem hiába kerül engem-talán elege van belőlem?Mi van velem?Félek odamenni,megölelni,hozzábújni,egyáltalán hozzászólni.Csak kussban ültem és távolról figyeltem a koncertet.Amint láttam,Jessica nagyon is jóban van a vörös lovagommal.Pedig ő is csak olyan rajongó,mint én!Úgy a harmadik szünetben jött oda hozzám a vörös fiú.
Még jobban összehúztam magam,mint eddig.A lányok órákon át cipeltek a bevásárlóközpontban,mire megtalálták,azt a rövid fehér ruhát,ami szerintük kiemeli kislányos kinézetemet.

Belenéztem a szürke szemekbe.Mosolyogva nézett rám,majd magához húzott és megpuszilt.
-Majd beszélünk még,cica!-suttogta sejtelmesen,mosolyogva a fülembe.
Csodálkozva néztem rá,majd még egy szájra puszi után visszament a színpadra.A kék hajú Jessica szúrós szemekkel mért végig,de akkor azzal nem foglalkoztam.
Hazafele Lysander vezetett,mellette Rosa ült,mi meg többiek hátul.Fáradtan dőltem el,fejemet az ablaknak támasztva.A házunk előtt vöröskével kiszálltunk,majd barátnőm lehúzta az ablakot,rám kacsintott,azzal elhajtottak.Leültem az ágyamra,majd a mellém lehuppanó fiú vállára hajtottam a fejem.Lefektetett az ágyra és mellém heveredett.
-Nem vagyok cica!-szólaltam meg,hogy megtörjem a csendet.
-Most miért?Szerintem jól áll neked ez a becenév!
-És ezt miért is kaptam?-fordultam felé.
-Nem tudom.Csak jól áll neked.-mosolygott.
-Jó tudni.Akkor számítsak a "Ti jártok?" kérdésekre?
-Miért kéne erre számítanod?
-Csak mert a párocskák becézgetik így egymást.
-És?Mi nem lehetünk párocskák?
-T-Tessék?
-Nem vagy süket,ne aggódj!-nevetett,majd ismét megpuszilta a számat.
A második ilyen puszit már mindketten elnyújtottuk hosszú csókká.Testem beleremegett,szívem majd kiugrott a helyéről.
-Ezzel...nincs minden megoldva!-toltam el finoman magamtól.
-Akkor szerintem vedd át a piszidet és majd mesélek!
-Remélem jó vagy magyarázkodásban!
-Különben?-nézett huncutul csillogó szemekkel rám,majd megsimogatta a combom.
Mutatóujjammal nevetve megfenyegettem,majd ő is hazament néhány cuccáért,ami még nincs nálam.
-Na,mesélj csak!Addig úgy sem hagylak!
-Ezt úgy mondod,mintha a legnagyobb rémálmom lenne,hogy te zaklatsz!
Nyelvet öltöttem rá,majd lefeküdt mellém és belekezdett mondandójába.
-Amikor elmentem,csak gondolkodni vonultam vissza.Tudni akartam,hogy igaz-e amit mondtál,de előbb tudni akartam,hogy én mit érzek irántad.Egy kicsit úgy éreztem,mint amikor a virágok szirmait tépik a filmekben.Szeret,nem szeret...Hosszú történet és röviden csak annyi a vége,hogy megfogadtam,sose leszek szerelmes.De te legyőzted az elveimet.Remélem most már érted.-bólintottam-Akkor,benne vagy?Leszel a..a barátnőm?-kérdezte elpirulva.
Aranyos volt,ahogy így zavarba jött.Ujjaimat összefontam az övével és finoman megcsókoltam.

*Castiel*
Meglepődtem.Finom ajkai szorosan tapadtak az enyémhez.Amikor arca eltávolodott az enyémtől csillogó szemekkel,mosolyogva nézett rám.
-Ez jó válasz volt?
-Tökéletes!-csókoltam meg ismént.Meg fordítottam és most ő került alulra.Vékony kis teste remegett.
-Csak nem félsz tőlem?
-Nem,csak megijesztettél.Trevor óta azért óvatos vagyok.Még veled is...ha nem vesztem el éppen a fejem.-sütötte le sötétkék szemeit.
-Olyan kis aranyos tudsz lenni!
Mosolygott és kikászálódott alólam.Szöszi fejét a mellkasomra fektette.Beletúrtam a hosszú fürtökbe és élveztem,ahogy a tincsek szétfolynak az ujjaim között.Tényleg,mint egy kiscica úgy bújt hozzám.Megigazítottam a takarót és magamhoz szorítottam.

*Candy*

Most végre boldog voltam.Mostantól a vörös lovagom csak is az enyém!Nem hagyom,hogy bárki is elvegye tőlem!

Boldogan,hatalmas mosollyal a számon bújtam oda a védelmező karokkal ölelő fiúhoz.Arca piros volt,mintha még mindig zavarban lenne.Feljebb kúsztam a mellkasán és csókokkal borítottam be az arcát és nyakát.

-Mi van cica,vadmacskává változtál?
-Csak unatkoztam.Nem tudok aludni.
-Hmmm...remélem még sok ilyen álmatlan éjszakád lesz!
-Ha rajtad múlik biztos így lesz!-kuncogtam.
Egy kicsit még beszélgettünk,simogattuk egymást,majd lassan elszunnyadtam.

29.rész Láz és.....

A nyárnak egyszer csak vége lett.Tesiórán egyből rosszul lettem.
-Jól vagy?-jött oda hozzám Minnie.
-Persze,csak kicsit szédülök.
-Ettél ma?
-Igen,egy kicsit.De azóta nincs étvágyam.
Iskola után a barátnőm a táskámat vitte,én pedig Castielre támaszkodtam.

*Castiel*
Csak szorítottam magamhoz a szőke lányt,aggódtam érte.Kezével lassan átölelte a derekam,majd belemarkolt a pólómba.Szédelgett és amint hazaértünk össze is esett.Másnapra magas láz miatt otthon maradt.Hazafele az eső is elkezdett zuhogni,rendesen eláztam.Alig hogy beléptem a bejárati ajtón,a kis szöszi odatámolygott hozzám.
-Hát te?Nem ágyban kéne lenned?
-Hallottam,hogy jössz....már látni akartalak...
-Rosszul vagy?
-Egy kicsit...-szólt halkan és összeesett.Valami komolyabb betegséget kaphatott el.
-Gyere,feküdj vissza!Most az a legjobb ha pihensz egy kicsit!
-Ha te mondod...
Gondosan betakartam és hoztam egy vizes borogatást a homlokára.Csak forgolódott,nyöszörgött.
-Meleg van..
-Nem baj!Csak maradj,próbálj aludni,oké?
-Legalább az ablakot nyisd ki...
-Csak bukóra,mert esik az eső.
Leültem mellé az ágyra és elkezdtem simogatni a karját.
-Bújj ide!-szólt halkan.
-Tessék?
-Azt kértem,hogy bújj ide mellém!Nem tudok aludni!
Mosolyogtam és odafeküdtem mellé.Megfogta a kezem és lehunyt szemmel próbált aludni.Feje az alkaromon volt,a másik kezemmel pedig a hátát simogattam.
-Castiel...
-Hm?Mi az?
-Szeretlek...Nagyon szeretlek...-suttogta.
Összeráncoltam a homlokom.
-Látom nem hiszel nekem.Én tényleg szeretlek!-erősködött.
-Ugyan,csak lázas vagy,ezért beszélsz mindent össze-vissza!
-Nem,én igazat mondok!Miért nem hiszel nekem?
-Mert beteg vagy,lázas vagy,nyűgös vagy!Azt sem tudod miről beszélsz!
-Akkor ne hidd el nekem!-morgott magában.
Elgondolkodtam.Mi van,ha igazat mond?Ha tényleg szeret?Csak sóhajtottam és magamhoz szorítottam.
-Muszáj suliba menned?-dörzsölgette szemét reggeli után.
-Majd sietek!-küldtem neki mosolyt,majd elindultam a buszmegálló felé.
Indultam volna haza a nap végeztével,amikor Candy kis növésű barátnője kapta el a karom.
-Majdnem elfelejtettem megkérdezni!Candy jól van?
-Persze,de még mindig magas láza van.Szerintem örülne ha meglátogatnád!
-Jó ötlet,de nem akarok nagyon zavarni.
-Csütörtökön úgy is van egy kis dolgom,szerintem akkor nyugodtan átugorhatsz hozzá.
-Akkor jó!-örvendett-Szia!
-Szia.-mondtam és siettem hazafele.
Candy a macskát simogatva feküdt az ágyban.Lehuppantam mellé,de mintha észre se vett volna.Megpöcköltem az orrát,mire magára húzta a takarót és úgy simogatta tovább Mr.Mindnightot.
-Mi van,nyűgös vagy?
-Nem,csak fáradt.
-Egész nap itthon vagy és azt mondod fáradt vagy?
-Aha.Elfáradtam abban,hogy egész nap unatkozok.
-Eszem megáll!Majd mondom Minnienek,hogy szedjen rendbe,mert már klinikai eset vagy!
-Miért?Átjön?-kérdezte,de hangjában nem véltem felfedezni semmi lelkesedést.
-Igen.Csütörtökön nekem dolgom van,ezért átjön.Nem úgy nézel ki,mint aki kirobban örömében!
-Mert nem érzem jól magam.Fáradt vagyok,de nem tudok aludni és éhes vagyok,de egy falat se megy le a torkomon.
Odahajoltam és megpusziltam az arcát.Átölelte a nyakam,maga mellé húzott és forró kis fejét a vállamra fektette.Halkan elkezdett szuszogni.Pedig azt mondta, hogy mostanában eléggé álmatlan.
Másnap reggelig fel sem kelt.Észre sem vette,hogy elmentem majd egy fél nappal később hazamentem.Arca már-már ijesztően piros volt,láza még most sem ment lejjebb.Szerencsére feljebb sem.Este majd' meghalt,annyira melege volt,folyamatosan hoztam neki a vizet és a hideg vizes borogatásokat.Szomorkás arccal bújt hozzám.
-Nagyon rosszul vagy?
-Eléggé...Kinyitod az ablakot?Melegem van.
Huszadjára is kikeltem az ágyból és megtettem,amit kért.Hiába írt föl a doki ezer meg ezer gyógyszert,nagyon lassan hatottak.
Amikor visszafeküdtem mellé és homlokára tettem a kezem,elmosolyodtam.Valamivel lejjebb ment a láza.
-Szédülök...
-Nem baj.Majd elmúlik.Nem tudok mást csinálni vele.
-Egy kicsit idegesítelek,igaz?-kérdezte bűnbánó arccal.
-Néha,de nem baj.Beteg vagy és azon vagyok,hogy meggyógyulj!-pusziltam meg a homlokát.
Szomorú arccal nézett rám,majd némán közelebb bújt hozzám.Kis aranyos.Kicsi szíve gyorsan vert.
-Még mindig nem hiszel nekem?-suttogta bele a néma éjszakába.
-Attól függ mivel kapcsolatban..
-Hogy szeretlek...
-Kételkedem benne.Csak a láz miatt beszélsz össze-vissza.
Csak sóhajtott és ismét szuszogásba kezdett.
Másnap délután én mentem Lysékhez,Minnie pedig Candyhez...

*Candy*
Kicsit rossz volt,hogy Castiel nem volt mellettem,de Minnievel is nagyon jól elvoltunk.Megcsinálta a hajam és a körmöm,kicsit rendbe hozott.Szó-szó katasztrofálisan voltam az utóbbi napokban és valahogy úgy is néztem ki.
-Akkor holnap tényleg nem lesz suli?
-Nem,mert a tanárok kirándulni mennek.
Miközben megtépte,azaz kifésülte a hajam jött egy SMS Armintól,hogy kapcsoljuk az 5-ös csatornára.Kis növésű barátnőm fekete hajú lovagja épp akkor ült a dobok mögé.Kicsit elcsodálkoztunk,amikor megláttuk Armint,Lyst és Castielt meg valami ismeretlen fiút a színpadon.Több ezres nézőközönség türelmetlenül tapsolt,kiabált.
-Persze,erről nekünk nem is szólnak!-mérgelődtem.
-Nekem sem említették!A kis szemetek!
-Bár,egész jól játszanak...-nyugtattam a kedélyeket.
-Van benne valami.Lysandernek mindig is jó hangja volt,de se Armint,se Castielt nem hallottam még zenélni.
-Úgy mondod,mintha én már hallottam volna őket hangszeren játszani.
Nagyszerű!Castiel nem hiszi el,hogy szeretem,ráadásul most már egy csomó rajongója is van!Fel kéne adnom...
A koncert szünetében Castiel felhívott.Közben Min már 2 perce beszélt Arminnal.
-Jobban vagy?
-Már igen,de te nem szerettél volna mondani valamit?
-Nem,miért?
-Ugye most csak viccelsz?
-Meglepődtél,ugye?
-Eléggé.De jók voltatok!
-Örülök,hogy tetszett!Most mennem kell,szia!
El sem tudtam köszönni,már letette a telefont.
-Valami baj van Candy?Látom,hogy valami nyomja a lelked!
-Semmi.
-És ezt higgyem is el neked?
-Ha megtennéd,akkor legalább te hinnél nekem!
-Na mesélj csak!-emelte rám fekete szemeit a lány.
-Semmi!-pirultam el,de csak kiszedte belőlem.

-Tehát elmondtad Castielnek,hogy szereted,de ő nem hitte el,mert lázas voltál és azt hitte össze-vissza beszélsz.Hát ez szarügy!
-You don't say?
-És most mit csinálsz?
-Semmit.Vagy leesik neki,hogy komolyan gondoltam vagy talál jobbat.
-Ez így nehezen fog menni!
Csak vállat vontam,majd fölhúztam a térdeimet majd átkulcsoltam őket és a TV-t néztem.Castiel nagyon jól gitározott.

Úgy éjfél felé azonban,amikor a koncertnek vége lett bealudtam.Nem sokkal ezelőtt Rosa is megérkezett.Hárman egymásnak dőlve aludtunk,amikor a 3 fiú szinte berobbant a házba.
-Ennyire unalmas volt a koncertünk?
-Nem,de utána a hírek nem voltak túl érdekfeszítőek!-dörzsölte a szemét az ezüstös hajú Rosalia.
-Ébresztő,Csipkerózsika!Egész héten aludhattál!-rángatott Cast.
Min összeráncolt homlokkal nézett minket.Bár megértem,mert -bár a fiú nem hitte el,hogy tényleg szeretem-szorosan öleltük egymást és kaptam egy puszit is.
Mivel a fiúk nem kevés alkoholt is hoztak magukkal a hangulat oldódni kezdett,bár én igyekeztem keveset inni.Rossz emlékek jutottak eszembe az alkoholtól.Rosalia Lysander ölében ült az egyik fotelben,Minnie a másik fotel karfájáról karolta át Armin nyakát.Én a vöröske vállára hajtottam a zúgó fejemet,miközben ő a derekamat ölelte.A többiek nyalták-falták egymást,én meg nem foglalkoztam velük.
-Miért nem hiszel nekem?-néztem a fiúra.
-Megint ezzel jössz?
-Nem hazudtam,nem beszéltem félre!Én tényleg szeretlek!
A többiek odakapták a fejüket.Nem érdekelt,hogy néztek minket,megcsókoltam a vörös fiút.Teljesen elvörösödtem.Visszacsókolt és kezével közelebb húzott magához.Egész testem bizsergett,amikor nyelveink összeértek.Pár perc alatt teljesen bevadultunk (bár ehhez köze lehetett annak 4-5 pohár piának is).

Keze a pizsama fölsőm alatt kutatott,a melltartómat próbálta kikapcsolni.Már eldőltünk a kanapén és vadul faltuk egymást.A többiek csak csodálkozva néztek ránk.Amikor egy percre elváltunk egymáshoz,megszólalt Armin,mielőtt ismét egymásnak estünk volna.
-Ha ennyire akarjátok,akkor menjetek már szobára,légyszi!
Zavarba jöttünk és én inkább fel is mentem a szobámba.Egyedül.Csak betakaróztam és a macskát simogattam.A lányok nemsokára följöttek hozzám...

28.rész Fájdalom a szerelemért

Castiel kiment az előszobába én pedig félve lépkedtem mögötte.Hamar el is küldött onnan,hogy bújjak el,mert Trevor állt a nyitott bejárati ajtóban.Felsiettem és jobb híjján a könyves szekrényem polcain fölkapaszkodva (ég áldja a beépített szekrények feltalálóját) meghúztam magam a ruhásszekrényem tetején a dobozok és ezer éve elhalt virágok mögött.Már nem hallottam a dulakodást lentről.Valaki szinte belökte a szobám ajtaját.
-Candy,gyere elő!-kiáltotta éles hangon.
Abban a percben nem féltem,hanem inkább aggódtam.Mi történt Castiellel?Elintézte volna?Vagy segítségért ment?Remélem nem lett komoly baja....
Hamarosan a fiú eltűnt és a bejárati ajtó csapódása jelentette be távozását.Lemásztam és lesiettem a vörös fiúhoz.Ájultan feküdt a kanapé mellett,mellette törött vázadarabok.Odamentem és próbáltam felkelteni.Hátán a póló véres volt,nyilván megsebezte a váza.Lassan úgy-ahogy négykézlábra tápászkodott és rám nézett.Arcán fájdalom tükröződött.Szegény.
-Sajnálom...-mondtam lesütött szemmel.
-Ugyan!Én mondtam,hogy vigyázok rád-itt nyögött és nagy nehezen térdére ült-és meg is teszem,bármi az ára!
-Nagyon köszönöm!-mosolyogtam és finoman megpusziltam az arcát.
Mosolygott,majd ismét felnyögött.
-Hol fáj?
-A hátam.Az egész.Az a barom eltörte a vázát a hátamon!
-Vedd le a pólód,bekötöm!Ennyivel minimum tartozok!
Engedelmesen felült a kanapéra én pedig elsősegély felszerelést szerezve elláttam a sebeket.Nagyok és csúnyák voltak,erősen véreztek.A fertőtlenítő csípte a bőrét,de fogát összeszorítva tűrte.Miután bekötöttem még finoman megsimogattam.Magához ölelt.
Cast korán lefeküdt aludni,én pedig még beszéltem apával,a zsarukkal,majd összetakarítottam.Amikor bementem a szobába Castiel a hasán feküdve aludt az ágyamon félig betakarózva.Leültem mellé az ágyra,megsimogattam az arcát és finoman megpusziltam a száját,majd megigazítottam rajta a takarót.Ő behunyt szemmel húzott be magam mellé és a nyakamig húzta a takarót.Mosolyogva bújtam hozzá és megint puszit nyomtam az ajkára.Lassan simogattam az arcát,amíg el nem aludt.
Békés álmunkból üvegcsörömpölés zaja riasztott fel minket.A riasztó már megszólalt a rendőrségen.
-Bújj az ágy alá!Gyorsan!-siettetett Castiel.
Engedelmesen meghúztam magam,majd Trevor betörte az ajtót.Sosem adja fel?Mivel az ágy az ajtóval szemben volt,így láttam mindent.Láttam,ahogy Castielt valamivel pofon vágja és ő ettől megtántorodik,s elesik.Pont elém.Szájából folyt a vér,majd lövést hallottam és a fiú fájdalmasan felnyögött és lehunyta a szemeit.Egy igen nagy vértócsa keletkezett körülötte.Megijedtem,de lapultam.Fél óra keresgélés után megtalált és kiráncigált az ágy alól.Addigra a rendőrök is odaértek.
-Ha közelebb jönnek lelövöm!-kiáltotta fejemhez szorítva a fegyvert.
De nem érdekelt.Az érdekelt,hogy Cast jól van-e.Nem mozdult.Aggódtam érte.Csak maradjon életben!Ekkor hallottam,ahogy a szorosan tartó fiú kibiztosítja a fegyvert.A rendőrök feszülten álltak.Gúnyos mosollyal nézte őket.Ekkor egy kockázatos,de ugyanakkor taktikailag remek ötletem támadt.
Lehunytam a szemem és enyhén ellöktem magamtól a fiút.Mintha elájultam volna.Oldalammal a vértócsába estem,Cast mellé.Ekkor a zsaruk elfogták Trevort én pedig félig véresen föltápászkodtam és megsimogattam a földön fekvő fiút.Végigsimítottam a hátán.Teste még meleg volt,szíve lassan,de még dobogott.Segítettek felültetni és amíg a mentő kiérkezett betakartam egy pokrócba és öleltem.Öleltem,simogattam.Folyamatosan a fülébe súgtam,hogy tartson ki.Már könnyeztem,amikor résnyire ugyan,de kinyitotta a szemét.Addigra apa is odaért,sietett haza a munkából.Még pont nem szállt fel a géppel.Leguggolt mellém és megsimogatta a hajam.Nem törődtem vele.Csak bőgve öleltem magamhoz Castielt.Halkan,erőtlen hangon megszólalt.
-Ne sírj!Semmi baj!Minden rendben lesz!-mondta.Megérintette az arcom,halványan mosolygott,majd ismét lehunyta a szemét.
A mentősök elvitték,én pedig lemostam magamról a vért.Felszedtem a véres szőnyeget és a mosógépbe tettem.Persze mindezt azután,hogy a rendőrök kihallgattak.Hajnal 5 volt,amikor a kórházban beengedtek Castielhez.Nem sokkal a szíve fölött érte a lövést,meg kellett műteni.Még nem ébredt föl az altatásból.Megfogtam a kezét és kérdően apára néztem.
-Apuci,ugye jobban lesz?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Biztosan.Nem lesz semmi baj,hidd el!-puszilta meg a homlokom.
Lassan ismét felnyitotta a szemeit.A szép,köd szürke szemeit.Mosolygott.Apa már 2 perce elment dolgozni.
-Hogy tudsz ilyenkor mosolyogni?
-Mert tudom,hogy ez megnyugtat.Mondtam,hogy nem lesz semmi baj!
-Semmi baj?Kis híján meghaltál!
-De te is látod,hogy semmi bajom.És ez a lényeg,nem?-szorította meg a kezem.
-De...
-Na látod!Na,mosolyogj már egy kicsit!A kedvemért!
Mosolyogtam,kicsit talán nevettem is.
-Szeretem a mosolyod!-szólt nevetve-Ilyenkor úgy érzem semmi baj nincs!
Elpirultam.Csak szorítottam a kezét.
-Szerintem menj haza és pihenj le!Biztos megviselt ami történt!
-Egy kicsit,de még mindig félek egyedül!
-Ne félj!Hamarosan én is hazamehetek!-mosolygott.
Így is lett.Boldogan ugrottam a nyakába,amikor belépett a bejárati ajtón.Szorosa öleltem a nyakát és mélyen beszívtam az illatát.
-Ennyire hiányoztam?-nevetett.
-Valaki nagyon jó hangulatban van!Még szép,hogy hiányoztál te barom!Az egyik legjobb haverom vagy!
-Ezt jó tudni!-szorított magához.
Én már lefeküdtem aludni,amikor felrángatott.Kezében egy tekercs géz volt.
-Mi az?
-Csak kicsit ledörzsöltem a vállamon a sebeket és kicsit véreznek.Bekötnéd?-kérdezte és mintha kicsit el is pirult volna.
Mosolyogva elvettem a textiltekercset és bekötöttem az egész hátát beborító sebeket.Ezek után bedőltünk az ágyba.Mielőtt elaludtam volna,Cast lágyan megcsókolt.Kezével átölelt,én pedig odabújtam hozzá.A macska a lábunknál aludt,az ágy végében.Kezével a hátamat simogatta.Nagyon szeretem őt.

-Nagyon aggódtál miattam?-kérdezte reggel,amikor még csak félálomban nyitottam ki a szemem.
-Igen,eléggé...
-És miért?
-Már tegnap mondtam,a haverom vagy.De most maradj,még aludni akarok!-morogtam és mellkasába rejtettem az arcom.
-Én meg éhes vagyok!Engedj el!
-Még mit nem!Nagyon jó párna vagy!
Felnevetett,de nyugton maradt,így pihenhettem még egy kicsit.Szívverése megnyugtatott,illatától álomba merültem.Szundikálásomat a macska zavarta meg,aki az arcomon sétálgatott.

*Castiel*
Kinyitotta kék szemeit és kómásan nézett rám.Leszedtem róla a macskát,majd föltápászkodtam.Morogva kelt fel ős is.Haja össze-vissza állt,de aranyos volt.Nem igazán volt magánál,így a reggeli ma az én feladatom volt.Alig mentem ki a szobából visszafeküdt.
-Hé,pocok!Ébresztő!-rángattam a vállát sikertelenül-Reggeli!
-Reggeli?Hol?-nézett körbe-Hazudsz!Itt nincs is reggeli!
-Persze,mert lent van!
-Nem hozod fel?-kérte könyörgős hangon.
-Feleségül ne vegyelek?-tréfálkoztam,majd felkaptam és levittem.
Örvendezve ugrált,amikor meglátta a palacsintát.Egy kicsit gyerekes volt,de hihetetlenül jól állt a kis szöszinek.Szeretem,amikor ilyen.Kis cuki.Reggeli után leült a kanapéra Tom és Jerryt nézni.
-Ma gyereknapot tartasz?
-Aha.A nyár utolsó előtti előtti napja van,ki kell használnom!Van baj?
-Nem,csak még nem láttalak ilyennek.Vicces vagy így!
-Kösz.Általában Minnivel közösen csináljuk ezt,de most elutaztak.Csak szeptemberben jönnek haza.
-Akkor nem kell félnem,hogy féltékenységében halálra ver engem egy tűsarkúval!-nevettem.
-Hát ha nem tudja meg,hogy az egész nyarat mellettem töltötted,akkor nincs is baj!
Egy darabig nézte a rajzfilmet,fel-fel kacagott a jeleneteken,majd egyszer csak szó nélkül odabújt hozzám.Ezt a napot én pihenéssel,ő pedig evéssel és TV nézéssel töltötte.Természetesen-mint mostanában mindent-ezt együtt csináltuk.Ölelkezve.Összebújva.És néha-néha egy-egy puszi is megengedett volt.

27.rész

Reggel kis hunyorítás után felnyitottam a szemeimet.Mr.Mindnight Castiel hátán feküdt.A fiú arcába belelógott egy-két kósza vörös tincs.Arca közel volt az enyémhez,így hallottam halk szuszogását.A macska lassan a vállára mászott és megnyalogatta az arcát kis rózsaszín nyelvével.Cast felmordult.
-Candy,hagyj már!
-Nem én voltam!-kuncogtam.
Felnyitotta kómás,köd szürke szemeit.Csodálkozva nézett rám,majd leszedtem róla a macskát és kettőnk közé tettem.
-El is felejtettem,hogy őt idehoztam neked!-simogatta meg a macskát.
-Aranyos macska.Jó,hogy nem vagyok egyedül.Bár,mostanában mindig itt vagy mellettem.
-Baj?
-Nem,egyáltalán nem.-mosolyogtam.

*Castiel*
Mosolygott.Imádtam a mosolyát.És most is imádom.

-Minden rendben?-kérdezte,majd kezét az arcomra tette.Még a finom,gyengéd érintéstől is fájdalom nyílalt az arcom azon részébe.
-Persze,minden oké.Már,nem is nagyon fáj.
-Biztos?
-Biztos.Nem kell aggódnod miattam.De azért köszönöm.-fogtam meg a csuklóját.-De te miért sírtál tegnap?
Nyelt egyet.Lesütötte tengerkék szemét és kezét maga mellé fektette.Lassan megsimogattam.
-H-Honnan tudod,hogy tegnap sírtam?-emelte rám párás tekintetét.
-Nem tudom pontosan.Amolyan megérzés volt.De tudtam,hogy szükséged van rám,ezért jöttem vissza.Meg..tartoztam ennyivel...
-Köszönöm...-mosolygott ismét halványan.Imádni való.Csak némán simogattuk a macskát.
Közben néha-néha összeért a kezünk.Olyankor mindig elpirult.Fogtuk egymás kezét és észre se vettük,hogy a macska már rég elment.Kis tenyerét az enyémbe csúsztatta.
-Hideg a kezed...-mondta és megszorította.A szívem egyre gyorsabban vert.Pont úgy szeretem őt,mint régen.
-Az már nem az én problémám.
-Hogy tudsz ilyen sebekkel még mosolyogni?-suttogta komoly arccal.
-A barátaim.Ők segítenek nekem.Meg egy lány.Egy lány aki fontos nekem.
-Szereted?
-Szeretem.

*Candy*
Egy lány...egy lány akit szeret...Ki az?...Annak örülnék,ha én lennék....Mindig csak a lenne...Jó lenne egyszer elfelejteni...
Közelebb kúsztam hozzá és kisimítottam az arcából a tincseket.Szeme csillogott.Átölelt erős karjaival és gyengéden simogatni kezdte a hátamat.Mellkasába fúrtam az arcom és beszívtam az illatát.Kellemes illata volt.Jó volt reggel is erre kelni.Betakart és hajamba temette sebes arcát.Akkor hallottam,hogy valaki bejött és a szobám fel tart.Castiel nem figyelt és n is tetettem az alvást,amikor a  résnyire nyitott szemem sarkából megláttam aput az ajtóban.Mosolygott,bár egy kicsit ráncolta a homlokát.Persze,hisz ő nem ismeri Castielt,aki mindig vigyáz rám.Meséltem neki,de nem ismeri személyesen.Így persze,hogy bizonytalan volt vele szemben.Néhány perc múlva lehámoztam magamról a fiú kezeit s lementem apához.
-Hova mész?-hallottam a suttogást magam mögül,amikor már a kilincset fogtam.
-Apához.Most ért haza.Ugye nem baj?
-Menj csak.
Lassan leballagtam a lépcsőn.A parketta recsegett a talpam alatt.Apa felkapta a fejét az újság mögül.
-Látom megébredtél!-mosolygott-Minden rendben?
-Igen,minden oké!-mosolyogtam és a fotel karfájára ültem puszit kuncsorogva tőle.Meg is kaptam,mint mindig.
-Nem volt semmi baj mostanában?
-Hát...egyszer még összefutottam Trevorral,de Castiel kimentett...szerencsére..-feleltem,de éreztem,ahogy elpirulok.Ezt apa is észrevette,mert fülig húzódott a szája.
-Látom jól aludtál!És ki volt a párnád?
-Castiel,ő az akiről meséltem,hogy vigyáz rám és mindig mellettem áll.
-Addig értettem,hogy mellette nem fognak bántani,de ez azért erős túlzás,nem?
-Akár hiszed-akár nem gyakran alszunk együtt.Biztonságban érzem magam mellette.Ugye,ez azért nem zavar?
-Rendes veled?
-Persze.Különben a közelembe sem engedném.Épp elég volt a zaklatókból egy életre!-és ebben a pillanatban hálát adtam,hogy a hálóingem elrejti a vállam.
-Ahogy gondolod.De nem szeretném ha bármi rosszat tenne az én kicsi lányommal!
-Ne aggódjon,nem fogom bántani!-hallottam Castiel hangját az ajtó felől.
-Biztos te vagy Castiel!-mérte végig apám a fiút.-Remélem így is lesz!-mondta szigorúan,de a szeme mosolygott.-Mi történt az arcoddal?
-Csak...össze verekedtem valakivel.Pont Candy miatt.
Nem tudtam leolvasni az arcáról,hogy most csak fényezi magát apa előtt,vagy igazat mond.
-Örülök,hogy vigyázol rá.Rendes gyereknek tűnsz!
Ekkor fellélegeztem.Ha ezt mondja,akkor már rossz nem lehet.
-Elsőre egy szülő sem nézi ki belőlem ezt.-szólalt meg halkan magabiztos mosollyal.
-Mert nem úgy nézel ki,de én látom benned a jó embert.Remélem nem az lesz Candy,mint legutóbb.-fordult hozzám.
-Apa.Castiellel nem tervezek össze jönni!
-Ezt mondtad Trevorral kapcsolatban is!
Cast csak mosolygott magában a kanapén.Kíváncsi vagyok mi jár a fejében.Bár,nem tudom jó ötlet-e ezt tudnom.Amíg ők elbeszélgettek valamin elmentem magamnak kávét csinálni.Szerencsére jól kijöttek egymással.Ez egy számomra nagyon is megnyugtató tény.Csak vártam,hogy lefőjön (vagy nem tudom pontosan hogy kell mondani,elkészül,na) a kávé.Magamba feledkezve gondolkoztam.Hideg kezek szántották végig simogatva a karom.
-Minden oké?-kérdezte a vöröske.
-Igen,csak gondolkoztam.Apa?
-Elment valahova.Biztos minden rendben?
-Persze,tényleg semmi baj.Csak gondolkodtam.

*Castiel*
Hátratűrt egy tincset a füle mögé.Halkan felnevettem.
-Mi az?Min nevetsz annyira?
-Csak eszembe jutott egy régi ismerősöm....Egyszer úgy próbált csajozni,hogy azt mondta a lánynak,hogy cuki a füled!-nevettem.Ő is csilingelve felkacagott.
-És sikerült neki?
-Aha.Egy évig járt is a csajjal.De szerintem csak szerencséje volt.
-Ki tudja?Lehet tényleg tetszett a lánynak.Vannak véletlenek az életben,nem gondolod?-nézett rám kék szemeivel.
-Meglehet,bár én nem hiszek a véletlenben.Én úgy gondolom minden okkal történik,vagy ....
-Valaminek a céljából....Egyetértek,de azért a véletlen is előfordulhat néha-néha.
-Talán...-mondtam és beleittam a kávémba.Sose szerettem,csak mostanában szoktam rá.Mióta Candyvel vagyok mindennap.Mióta vele vagyok nagyon megváltoztam.És szerintem valami még változni is fog...
-Nem fáj az arcod?Most már tényleg nagyon csúnya...
-Nem,csak ha hozzáérek.De ha téged ez megnyugtat tegyünk rá jeget.
Előkotort egyet a fagyasztóból és finoman az arcomra tette.Megfogtam a kezét,ami a jégtasakon volt.
-Valami baj van?Sápadtnak tűnsz!
-Semmi...csak...mindegy!-mondta és elfordult tőlem.
-Mond csak!Tudod,hogy én mindig segítek neked!-tettem vállára a kezem.Elvette az asztalról a telefont és az orrom alá dugta.
Egy SMS volt.Trevortól.Már most féltem,pedig még el sem olvastam.Az SMS-ben ez állt: Tudom hol vagy,hol alszol és kivel.Ne félj,megtalállak és enyém leszel,még akkor is ha a sitten fogok ülni,vagy ha te meghalsz.Ne hidd,hogy a vörös kis lovagod meg tud védeni!
Ledöbbentem és magam felé fordítottam őt.Szemét eltakarta.Félt.Meg is értem.Letettem a jeges tasakot az asztalra és magamhoz öleltem.Elsírta magát a vállamon.
-Most mi lesz?-szipogta.
-Semmi.Majd vigyázok rád.Itt leszek melletted,oké?-támasztottam homlokom az övéhez.
-Oké.-törölgette könnyeit.
-Na,akkor fejezd be a sírást.Sokkal szebb a mosolyod!-biztattam én is egy mosollyal.
-Remélem nem zavarok!-hallottam a lány apjának a hangját az ajtóból.
40-es éveimben járhatott,rendes férfi volt.Sötét barna hajában volt egy-két ősz tincs.
-Baj van kicsim?-fordult a lányához.Neki is megmutatta az SMS-t.

*Candy*
-Legjobb lenne,ha most a rendőrségre mennénk!Azonnal!
-Nem tudom,hogy ez jó ötlet-e...-szóltam halkan.
-Ne félj!Nem lesz semmi baj!Legfeljebb többet kell rád figyelnem!-ölelt magához Cast.
Mélyen beszívtam az illatát.Valamennyire sikerült megnyugodnom.
-Jó,menjünk....-mondtam és felmentem készülődni.
Hamarosan már a rendőrségen voltunk,ahol én egy mukkot nem tudtam szólni,csak a fölsőm szélét babráltam.Amikor engem akartak megkérdezni,hogy mi történt riadtan felkaptam a fejem és azt hittem elájulok.Féltem.Nagyon féltem.Éreztem,ahogy a mellettem álló vörös fiú megszorítja a kezem.

Sóhajtozva elmakogtam,hogy mik történtek.Remegtem egész testemben.Castiel hagyta,hogy teljes erőmmel szoríthassam a kezét,apu pedig a hátamat simogatta.A tenyerem már izzadt,de csak mondtam,mondtam.Aztán a rendőrök megkérték,hogy csak én maradjak ott.El kellett engednem a fiú kezét és a simogatás is megszűnt a hátamon.Leültem,de azt hittem még most is elájulok.De végül ismét elmakogtam életem sztoriját.
Kint apa nem volt ott,kávéért ment.Castiel aggódó tekintettel nézett rám.Szomorú,sápadt arcomat látva mg jobban elkezdett aggódni.
-Ugye,semmi baj nincs?Nem vagy éhes?
-Nem,semmi komoly.Csak nem sűrűn járok a rendőrségen.
-Ne aggódj!Itt vagyok!-szorította meg a kezem.
-Hogy tudsz ilyen helyzetben is nyugodt maradni?
-Nem igazán vagyok nyugodt.Csak téged megnyugtat,ha nyugodt vagyok.-nevetett.
Mosolygott.Csak szorította a kezem és mosolygott.A vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem.Megnyugtatott az illata,a közelsége.Erős keze szorított és az sem zavart,hogy már fáj.
-Hát itt vagy Candy!Hoztam neked valamit!-nyújtott apa felém egy tábla csokit.
-Köszönöm..-mondtam erőltetett mosollyal.
Mi hazamehettünk,apuval még beszéltek.Az emberek mosolyogva néztek ránk az utcán.Persze,hisz' kézen fogva sétáltunk,azt hitték egy pár vagyunk.Otthon Mr.Mindnight jött elém.A kanapén az ölembe kuporodott és dorombolt.Egész nap nem ettem semmit s sorra jöttek a fenyegető üzenetek,amiket a rendőrök kérésére továbbítottam apu telefonjára.Valamiért Trevor nagyon gyorsan megtudta,hogy a rendőrségre mentünk.
-Ne félj már!-nyomott puszit a homlokomra Castiel-Mondtam,hogy bármi áron megvédelek!
-Köszönöm.De én addig félni fogok,ameddig ő szabadlábon van!
-Nagyon helyes!-hallottam egy hangot az előszoba felől......

26.rész

Reggel fel akartam kelni,de Castiel nem engedett.Erős karjával szorosan tartott.Végig nyúlt a kanapén,én pedig a mellkasán feküdtem.Mélyen beszívtam az illatát,majd rá emeltem a tekintetem.Arcán csúnya monokli és egy nagy véraláfutás volt.Egyből eszembe jutott minden.Az apja megverte őt.Ekkor még szorosabban bújtam hozzá.Ahogy tegnap is sírt...minden az eszembe jutott.
-Mi a baj Candy?-hallottam a fiú hangját.
-Semmi,csak...a tegnap történtek..meg az arcod is..nagyon csúnya..
-Ugye nem fogsz róla senkinek beszélni?Mármint,arról amit nálunk láttál...
-Castiel,egyszer te mondtad nekem,hogy ha nem szólok rosszabb lesz...
-És így is lett,nem?
-Had fejezzem be!Ha te sem szólsz és én sem szólok,neked csak rosszabb lesz.
-Mintha nem próbáltam volna meg évekkel ezelőtt!De senki nem hitt nekem.Egy lány hitt nekem,de vele sem tudtam beszélni.Pedig nagyon rendes és szép volt...Szerettem őt.
-Elhiszem.Akkor,nem mesélnél inkább róla?Ha neked az jobban esik...
-Nem tudok róla sokat.Hosszú,gesztenye barna haja volt és zöldeskék szeme.Alacsony volt és mindig körülvették a barátai.Ezért nem tudtam vele soha négyszemközt beszélni.Pedig mindig el akartam neki mondani,hogy tetszik és szeretem.Cuki lány volt.Imádtam.
-És te milyen voltál régen?
-Mi ez a nagy érdeklődés?-fordult felém.Most már az oldalunkon feküdtünk.
-Csak úgy.Soha nem mesélsz semmit magadról!
-Régen sem voltam sokkal másabb.Apa itt kapott állást,ezért költöztünk ide.Akkor festettem vörösre a hajam.Azelőtt fekete volt.
-Gondolom már akkor is nőcsábász voltál!-böktem meg a hasát.
-Nem,csak az az egy lány érdekelt.Valami C betűs volt,azt hiszem.
-Vicces.Az én első szerelmem neve is C betűs volt.Pont olyan volt a haja,mint neked,csak fek...Most esett le!-csaptam nevetve a homlokomra.
-Nekem még nem.Mond már el!
-Régen beléd voltam esve!-nevettem.-És van az a sejtésem,hogy te is belém voltál zúgva!
-Én?Beléd?Az ki van zárva!
-Tudod,régen én festettem ám a hajam!Még hozzá barnára!
-Az nem jelent semmit!-duzzogott.
-Az én nevem is és a te neved is C betűvel kezdődik,neked fekete hajad volt,ahogy az én régi szerelmemnek,nekem pedig barna,mint a tiédnek.Még most sem hiszed el.
-Talán igazad van.És mit csinálunk ma?Csak mert nincs jobb dolgom,mint hogy vigyázzak rád.
-Rendes vagy,de én ma itthon döglést szerveztem.Csatlakozol?
-Miért is ne?Jobb,mint otthon lenni....
Végül inkább a szobámba mentünk,mert ott jobban elfértünk az ágyon.A macska az ablakban aludt,Castiel teljesen nyugodtan nézett én pedig félig lelógva aludtam.Cast lassan visszahúzott az ágyra és a felkarjára tette a fejem.Fejemet lassan a mellkasához dörgöltem,lábamat keresztbe tettem az övén.Elcsodálkozott,majd közelebb húzta a derekamat az övéhez.Csak csukott szemmel feküdtem mellette.Finoman félresöpörte a hajam és meleg,puha ajkaival elkezdte csókolgatni a nyakam.Az ingemet lassan kigombolta és lecsúsztatta a vállamról,de csak az ujját.Szája a nyakamról a vállamra vándorolt,de a vállamat már nem csókolgatta,hanem már harapdálta.Kinyitottam a szemem,de ő ezt nem látta.Hideg kezei a fölsőm alatt a hátamat simogatták.Némán felsikoltottam.Szívem hevesen vert,légzésem egyre gyorsult.A fölsőm egyre lejjebb csúszott.Le kéne állítanom.De olyan jó.Ahogy a bőre az enyémhez ér,ahogy a forróság elönti a testünket.Libabőrös lettem.Szájával már erősebben harapott.Valami a vállamról indulva végigcsöpögött a mellkasomon.Egyszerre akartam,hogy folytassa és hogy leálljon.Kezemmel megfogtam a pólóját.Ujjaim elfehéredtek,arcom teljesen elvörösödött.Castiel visszatért a nyakamra.
-Castiel....kérlek...hagyd...hagyd abba...kérlek!Castiel...-suttogtam,de nem hallotta.-Castiel!Fejezd be!-könyörögtem.El akartam lökni magamtól,de nem tudtam.Lassan az oldalamról a hátamra fordított és felém emelkedett.De száját el sem vette a nyakamról.Megnéztem a vállam:vér csordogált róla.
-Sajnálom-suttogta-de már nem bírok magammal.
-Castiel...kérlek...fejezd be!-könyörögtem neki tovább.Teste az enyémhez simult.Már sírtam.A szoknyám felcsúszott,az ingem teljesen ki volt gombolva és pár csepp vér is volt rajta.-Castiel!-kiabáltam,de utána nyugodt hangon folytattam.-Fejezd be,kérlek!Nem akarom!Hagyj,kérlek!
Ekkor felszállt rólam és sajnáló tekintettel nézett rám.Elindult az ajtó felé.
-Hova mész?-ültem föl a vállamat fogva.Csak sajnálkozó tekintetett vetett felém és becsukta maga mögött az ajtót.Nem akarom,hogy elmenjen.
Tegyen bármit,csak ne menjen el.A tenyerembe temettem az arcom,majd az ablakhoz sétáltam.Castiel hazament.Amint belépett a bejárati ajtón csörömpölés,kiabálás hallatszódott.Istenem,szegény!
Visszazökkentem az ágyra és bőgtem.Castiel...inkább ne szóltam volna!Inkább tűrtem volna!Akkor mellettem lenne!Már csak szipogtam a hálóingemben,amikor Cast benyitott.Kezében kötszer volt.Szó nélkül odajött hozzám és bekötötte a vállam.Fejét lehajtotta.
-Sajnálom.Tényleg,nagyon sajnálom.
-S-Semmi baj.Mutasd az arcod.Hallottam kiabálás volt nálatok,tudni akarom,hogy nem esett-e bajod.
Mosolyogva felemelte fejét.Homlokát egy nagy seb díszítette.Végig simítottam az arcán,majd közelebb hajolva megcsókoltam.Kicsit csodálkozott,de hagyta magát.
Nyelve simogatta az enyémet.Bizseregtem,mikor a szánk összeért.Magamhoz öleltem és nemcsak szánk,hanem testünk is szorosan összetapadt.Castiel hátraesett és vele együtt lezuhantam az ágyról,de nem engedtük el egymást.Kezemet a vállára tettem,ő pedig egy hirtelen mozdulattal megfordított.Most ő van fölül.
-Most miért nem ellenkezel?-kérdezte mosolyogva két fullasztó csók között.
-Hülye lennék,nem gondolod?-mosolyogtam rá,majd karommal közel húztam magamhoz és folytattuk félbemaradt tevékenységünket.Egész testemben remegtem.Nyelvével körbejárta,simogatta a számat,majd körülfonódott az enyémen.Amikor elengedte,így szólt:
-Abba kéne hagynunk?
-Miért?-kérdeztem-Hisz' olyan jól szórakozunk,nem?
-Végül is...-mosolygott sejtelmesen.
-Na látod...-mondtam és résnyire kinyitottam a szám.Amikor "elgyengült" én fordítottam és én kerültem felülre.
Egymáshoz szorosan simulva,egymást falva fetrengtünk a szobám padlóján....Amikor a szánk elfáradt felkapaszkodtunk az ágyamra és egymást simogatva aludtunk el.

25.rész

Felkeltem,megtöröltem a szemem és átöltöztem.Miután úgy-ahogy elégedett voltam magammal visszafeküdtem aludni.Épp,hogy lefeküdtem jött egy SMS Iristől,hogy a parkban van,szeretne beszélni velem.Elindultam a park fele és ott elkezdtem keresni a lányt.De nem találtam sehol.Egész jól elbarangoltam a park egy elhagyatott részére,amikor egy erős szúrást éreztem a karomban.Valaki belém döfött egy tűt,amitől elájultam.

Amikor felébredtem egy ágyon feküdtem,egy számomra teljesen idegen helyen. A kezem hátra volt kötözve,a fejem pedig iszonyatosan hasogatott.Valaki benyitott a szobába.Ahogy kitisztult a látásom,megláttam Trevort.Szörnyen megijedtem,de ő csak mosolyogva nézett rám.

-Felébredtél,cica?-kérdezte,amint felfeküdt mellém az ágyra.

-Engedj el te őrült!-üvöltöttem-Mit akarsz?

-Azt te is tudod!-simított végig a combomon,egészen a fehérneműmig.Többet nem veszek föl szoknyát,legalább is ameddig szabadon van,addig nem.

Felültem az ágyon,lemásztam és elkezdtem az ajtó felé hátrálni.

Lerohantam a lépcsőn,ki az utcára,Kint sötétség uralkodott,csak egy-két lámpa pislákolt.Hallottam ahogy a fiú szalad utánam,így elkezdtem futni.Az egyik kapualjban meghúzódtam,szerencsére nem vett észre.Hamarosan félve bár,de kitekintettem rejtekhelyemről.Sehol senki.Szívem hevesen vert a félelemtől és majdnem elájultam,amikor motorberregést véltem felfedezni a hátam mögül,a távolban pedig valaki felém futott.

-Szia Szöszi!-köszönt rám a sisak védőüvege (vagy nem tudom mi )mögül egy ismerős hang.

-Castiel!De jó,hogy itt vagy!Elvinnél?-kértem kétségbeesetten.

-Persze,pattanj föl!

Megfordultam és végre megtudhatta,hogy nem tudok felülni mögé,mert nem tudnék belé kapaszkodni.Felültetett maga elé és felgyorsított,majd elhúztuk a csíkot.Nagyon féltem,hogy leesek,de amilyen gyorsan,olyan óvatosan mentünk.Hamarosan megállt a házunk előtt.

-Tessék,de mi történt?

-Hosszú,majd elmondom.De,-kezdtem bizonytalan hangon-nem mehetnék át hozzád?Tudja,hogy hazajövök,nem érezném magam biztonságban itthon.

-Nem lenne jó ötlet…..

-Kérlek!

-Rendben…

Bementünk a házba.Az egész házon hatalmas kupleráj uralkodott,kosz és üvegek voltak mindenfelé.Castiel csak a tarkóját vakarta.Látszott,hogy nem szeretné,ha valaki meglátná ezt a helyet.Leszedte a kezemről a kötelet és átöleltem. Megnyugtatott a közelsége.Mélyen beszívtam az illatát,majd hallottam ahogy nyílik az ajtó és hangos csattanással becsapódik.Castiel hirtelen elengedett.

-Menj,bújj el!-tolt a szekrény felé.

-De miért?

-Mert azt mondtam!-szólt ingerülten-Bízz bennem!

Megtettem,mert bízom benne.A szekrény kis résein kitekintettem mi történik.Egy részeg férfi lépett be,aki bár érthetetlenül beszélt,Castiel még is megértette a szavait.Vagy csak agresszív viselkedése miatt akarta eltávolítani a környezetéből.Szerintem az apja lehetett,mert ő így nevezte a férfit.Azt hittem semmi baj nem történik,ezért nem is figyeltem kifele,amikor is csörömpölést hallottam.Kitekintettem és láttam,hogy egy konkrét pohárkészlet és 2-3 borosüveg a földön volt összetörve,Cast pedig az arcát fogta.Végül a férfi kidőlt én pedig bátortalanul kiléptem.Cast háttal állt nekem,én pedig megérintettem a vállát.

-Nem akartam,hogy ezt lásd.Jobb lenne,ha hazamennél!

Megfogtam a kezét és a szemébe néztem.

-Gyere te is!Nélküled nem akarok hazamenni!

Megfogta a kezem és átmentünk hozzám.Ott a kanapén leültünk és én a mellkasára hajtottam a fejem.Csend ült a szobán.

-Mi történt veled?-kérdezte halkan.

-Nem tudom pontosan…de szerintem Trevornak köze van hozzá,mert nála ébredtem,összekötött kezekkel.Ha te nem lettél volna ott,akkor nem is tudom mi történt volna.

Csak bólogatott,magához szorított és a hajamat simogatta.

-Félek…-suttogtam.

-Ne félj!Majd én vigyázok rád!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-És veled?Mi történt nálatok?-néztem fel rá.

-Nem akarok róla beszélni.-fordította el a fejét.

Megsimítottam az arcát és finoman megpusziltam.Csak lehajtotta a fejét,de nem nézett rám.Egy könnycsepp landolt a padlón.Castiel sírt.Egyik kezét a szeméhez emelte,hogy ne lássam.Magamhoz öleltem,ő pedig a mellkasomra hajtotta a fejét.

Sajnáltam,hogy felhoztam ezt a témát,bár sejtettem,hogy nem fog jól esni neki.

Lassan Cast súlya alatt eldőltem a kanapén, pedig már abbahagyta a sírást.Csak feküdt a mellkasomon lehunyt szemmel és hagyta,hogy simogassam a haját.Amikor elfárad a kezem (meg azt hittem elaludt) abba hagytam.

-Ne hagyd abba!-emelte föl a fejét.-Ez megnyugtat!

-De én éhes vagyok!És különben is,azt hittem,hogy alszol!-nevettem.

-Nem alszok.Megígértem,hogy vigyázok rád,ezért maradtam ébren.De ha akarsz menj enni.-tápászkodott föl.

Megvacsoráztunk,majd a kanapén ülve elaludtunk.Szorosan közel bújtam hozzá és megszorítottam a kezét.

24.rész

Másnap már mindketten elfelejtettük az egészet.Már csak azért is,mert ez az őrült hajnal 4-kor nekiállt csengetni az ajtón.
-Máskor az ablakot használod!-morogtam.
-Igen,de most ajándékom van neked és ezt az ablakon át nem lehet bevinni.
-A szülinapom egy hét múlva lesz.
-Addig se kell majd ajándékot vennem akkor!-nevetett hatalmas mosollyal az arcán.
Elém tett egy nagy kartondobozt.Kíváncsian csomagoltam ki.Egy idősebb cica nézett rám,fél szemmel.Elmosolyodtam és kivettem a dobozból.Egyik mellső mancsa hiányzott,de azon a 3 lábán kis fehér zoknicskák voltak.Pofiján is fehér volt,az amúgy fekete szőre.Persze korából adódóan kicsit ősz volt már.Hatalmas mosolyra húzódott a szám,a karomba vettem a macskát és simogatni kezdtem,majd lehuppantam a kanapéra.Ő hálásan dörgölte hozzám a pofikáját.
-Látom Mr.Mindnighttal jól összebarátkoztatok!Tetszik?-ült le mellém vörös haverom.
-Igen!Valami iszonyat aranyos!Még így is,hogy kicsit szerencsétlenül néz ki!Így még cukibb!
-Mindig olyan egyedül vagy,gondoltam hozok neked egy társat!Mindnightot már korábban kinéztem a menhelyen,azt mondták,hogy szerető gazdi kell neki.Mondtam,hogy neked tökéletes lesz!
Belenéztem a szemeibe.Barátságosan csillogtak és mosolygott.Most más volt.Nem az a Castiel,akit megismertem,de ez nem zavart.Beletúrt a hajába és mosolyogva nézett.Iszonyat helyes volt.Kint esett az eső,haja vizes volt.A macska az ő kezét orrocskájával finoman az enyém felé lökdöste,egészen addig,amíg össze nem értek.Most mások voltunk.Csendben élveztük egymás társaságát.Észre sem vettük,hogy egyre jobban szorítjuk a másik kezét.Közel ültünk egymáshoz és elvesztünk egymás tekintetében.De a cica ennél is tovább ment.A lehető legnagyobb erővel meglökte a fiút,úgy hogy az ölemben landolt,majd a hátára fordult.Csak most vettük észre magunkat: elvörösödve,egymás kezét fogva ültünk a kanapén.Még Cast arca is piros volt,szinte egybeolvadt a hajával.Felébredve abból a megelepettségből,amit a helyzet okozott felült az ölemből és tarkóját vakarva nézte a földet.Zavarban volt.Aranyos.
-Kösz a cicát Castiel!-szólaltam meg halkan-Aranyos volt tőled!-öleltem át a nyakát.
Szorosan hozzábújtam és lehunytam a szemem.Kicsit csodálkozva nézett rám,majd félénken kezét a derekamra tette és magához szorított.Lehunytam a szemem és ő is így cselekedett.Lassan eldőlt a kanapén és lábainkat összefonva feküdtünk,a karfán pedig Mindnight szundított.

Reggel jó volt a karjaiban ébredni.Finoman a karomat simogatta és lágyan megpuszilta az arcom.Sóhajtottam.
-Castiel...miért csináljuk ezt?Hisz nem is szeretjük egymást...vagy te?

*Castiel*
Nagy döntés állt előttem.Elmondhatom neki,de...azt mondta nem is szeretJÜK egymást,vagy is az ő részéről úgy tűnik nincs semmi.Végül nemet intettem a fejemmel.
-Lehet csak a hormonok miatt...-próbáltam egy ész érvvel megválaszolni előbbi kérdését,de szívem hevesen dobogott.Csak meg ne hallja!Torkom hirtelen kiszáradt,melegem volt.Jó volt vele lenni.ilyen közel hozzá.Megnyugtatott.Illata bódító volt.Lassan oldaláról a hasára fektettem és lapockájára helyeztem a fejem.Előtte kicsit lejjebb húztam a fölsőjét,de nem nagyon.Csak hogy egy kicsit közelebb legyek hozzá.Bőrének illata megcsapta az orrom.Puha,selymes bőre épphogy csak hozzáért az arcomhoz,bizsergés fogott el.Simogató érzés volt,ahogy testünk egy része összeért.Haját oldalra söpörtem,ő pedig mozdulatlanul tűrte tevékenységemet.Gondolom félt.Vagy csak szokatlan volt neki.Mesélt róla és sejtem is,hogy Trevor nem bánt vele gyengéden és megértően.Amikor lapockájára fektettem a fejem hallottam a szívverését.Gyors volt,heves.Finoman megsimítottam a karját.Megborzongott.Remélem nem zavarja.Csak mert nem akarok eltávolodni tőle.Olyan kellemes,jó itt.Kezeimet lassan a dereka alá csúsztattam és finoman elkezdtem simogatni a hasát.Néhány perc után leszálltam róla.Mellé feküdtem.
-Ugye nem volt kényelmetlen?
-Nem.Nem is zavart.Csak kicsit megijedtem,amikor lejjebb húztad a felsőm.
Elmosolyodtam és megsimogattam a haját.Odabújt hozzám és csak lehunyt szemmel feküdt.Elvörösödtem.Jó volt a társasága,szerettem mellette lenni.Még ha csak csöndben feküdtünk egymás mellett akkor is.Sőt!Ilyenkor volt a legjobb.Csak kettőnk lélegzése és a halk szívdobogás hallatszott ilyenkor.Megnyugtató volt.Nem úgy,mint otthon.Végül az éhség csak győzött a veled se de nélküled se pihengetésünkön.Candy megetette a macskát én pedig hazamentem.Pedig még szívesen maradtam volna vele.

*Candy*
Sajnáltam,hogy Cast hazament.De azt mondjuk még jobban,hogy azt mondta nem szeret.Lerogytam az asztalhoz,de csak kavargattam a müzlimet.Nem volt kedvem semmihez,csak hogy továbbra is Castielhez bújhassak.Szorosan hozzábújni.Csak ezt akartam.Már most hiányzott.Mivel az én szobámba belátott ezért a vendégszobába mentem és ott kisírtam magam.Hangosan zokogtam.Mr.Mindnight odajött mellém és vigasztalásul dorombolni kezdett.Csak simogattam,de továbbra is sírni akartam.Reménytelenül szerelmes vagyok Castielbe....

23.rész

Castiel hazament én pedig átvettem a pizsim és a kanapén eldőlve filmet néztem.A Ha igaz volna... c. film ment.A reklámnál kopogtak.Minnie ugrott be az ajtón.
-Minden oké?
-Fogjuk rá!-feleltem morcosan.
-Most mi bajod?
-Semmi!-morogtam tovább-Csak elegem van abból,hogy állandóan ezzel izélsz!
-Nem is állandóan és különben is!Látszik,hogy egymásba vagytok bolondulva!
-Ez nem igaz!-pirultam el (azt hogy méregtől vagy mástól azt a mai napig nem tudom).
-Jó,akkor nem igaz!-morgott a törpe lány-Mi csak segíteni akarunk nektek és ti nem hagyjátok!Kár is volt idejönnöm!-mondta és dühösen becsapta az ajtót.
Mérgesen nyomtam ki a TV-t és ledőltem az ágyra.Csak feküdtem az oldalamon,amikor ismerős illat csapta meg az orrom.
-Castiel,mit csinálsz itt?
-Otthon vita volt,máshova nem mehetek ilyenkor...ugye nem bánod?-kérdezte és leült mellém az ágyra.Én háttal feküdtem neki.
-Felőlem..-vontam vállat.Kezével átölelte a derekam,a másik karját pedig kinyújtotta.A felkarjára tettem a fejem,ő pedig simogatta a karom.
Csönd telepedett a szobára.Csak az hallatszott,hogy Castiel keze az al-és felkaromat simogatja.Bizseregtem egész testemben.Mellkasomban forróságot éreztem,Ez így nem lesz jó..ha már ettől is forróságot érzek,hamar lebukhatok.De olyan kellemes így feküdni mellette.Lehunytam a szemem és sóhajtottam..Eszembe jutott,amit barátnőm mondott..majd elszomorodtam.
-Valami baj  van?-kérdezte halkan.

*Castiel*
-Csak összevesztünk Minnel.
-Igaza volt?
-Részben...
-Akkor miért nem kérsz bocsánatot?-könyököltem föl,mire elvette fejét a karomról és a simogatást is befejeztem.Utóbbit észre sem vettem.Ösztönből tettem.
-Nem tudom...tényleg azt kéne tennem...-vakarta meg a tarkóját.Végül kiment és felhívta a lányt.
Csak feküdtem az ágyon és néztem a plafont.Lassan betakaróztam.Kellemes illat csapta meg az orrom:Candy sajátos,édeskés illata.Az ágynemű árasztotta magából a bódító kellemes illatot.Belemarkoltam a takaróba és mélyet sóhajtottam.Szeretem Candyt és nem úgy mint Deborát szerettem régen...Candyt TÉNYLEG SZERETEM!Míg Deborában csak a külsejét szerettem,Candyben többet:

1. A mosolyát
2. A nevetését
3. A kedvességét
4. Az eszét
5. A báját
6. Az anyáskodását (aranyos olyankor)
7. Azt,hogy nem fél segítséget és védelmet kérni
8. A bátorságát
9. A bújósságát (mint egy aranyos kiscica,olyan olyankor)
10. A pozitivitását 
11. Hogy hozzá odamehetek,bármilyen gondom van,meghallgat és próbál segíteni.Ha más nem megölel és odabújhatok hozzá.Ez is több,mint a semmi!

És még lehetne sorolni...

*Candy*
Amikor beléptem Cast lehunyt szemmel aludt.Vagy is azt hittem alszik,de amikor befeküdtem mellé,felnyitotta a szemeit.Valamiért szomorkásan csillogtak.
-Kibékültetek?
-Igen,de..veled..minden rendben?
-Persze,semmi baj.Csak elgondolkodtam.
Bólintottam és odabújtam hozzá.Ő hamar elszundított.így én csak nyitott szemmel hallgattam a szívverését.Kezével erősen tartott,mintha le tudnék esni.Szeretem Castielt.Nagyon.Kár,hogy ő nem szeret...
A sötétben gondolkoztam,rájöttem mennyi mindent is szeretek benne,miért is fontos nekem.

1. Kedves.És nem úgy,mint a többi fiú.Olyan "Kiutállak-a-világból-de-mi-a-baj-na-gyere-bújj-ide-és-mond-ki-volt-majd-megölöm-neked!"
2. Ha komoly baj van,csapot-papot otthagy,hogy segítsen.
3. Nem fél segítséget kérni,ha baja van,nem érzi jól magát,vagy valami bántja a lelkét.
4. Féltő.Vigyáz rám.Mintha a bátyám lenne.
5. Mindig mellettem van és ez jól esik nekem.
6. Bújós.Nem bánja,ha odabújok hozzá és én sem lököm el magamtól,ha így közeledik hozzám.
7. Erős és ezt az erőt (tudtommal) semmi rosszra nem használja,nem használja ki mások gyengeségét.
8. Elrejtve tud kedveset is mondani.Csak nem az ember szemébe.Én ebből azt vettem le,hogy azért kicsit szégyenlős.
9. Vicces.Ezt szerintem nem is kell tovább ragoznom.
10. Elfogad.Bevallom,hisztis és gyáva vagyok,meg még sorolhatnám,de ő így is elfogad.

És még tudnám sorolni....
Reggel,amikor kinyitottam a szemem rémes kép tárult a szemem elé.Castiel arcán lila-kék-vörös véraláfutások voltak és egy rettenetesen nagy monokli az egyik szemén.Mi történhetett vele?Finoman megsimogattam a feldagadt arcot,mire felriadt.Gondolom fájt neki.
-Mi történt?-suttogtam felé.
-Csak a tesómmal összevesztünk..és nem volt túlságosan józan.Szerintem így már világos.
-Igen,de akkor is!Biztos fájt!
-Egy kicsit..
-Hozzak rá borogatást?
-Légyszi...
Kimentem a fürdőbe és bevizeztem egy törülközőt.Az arcára terítettem.Fél arcát betakarta a mentaszínű textildarab.Csak ültem mellette és a karját simogattam.Ő csak ült és elmélyült a gondolataiban.Felálltam és az ajtó felé indultam.
-Hova mész?-kérdezte riadtan.
-Csak reggelit csinálnék.Ha akarsz,lejöhetsz te is!
-Megyek!-tápászkodott fel és utánam jött.
Leült az asztalhoz és rádőlt.Felnevettem.Kómás fejével,zöld törülközővel az arcán végignyúlt az asztalon.Aranyos volt.
-Meddig maradhatok?-kérdezte a textilrongy mögül.
-Ha nem akarsz jönni a tengerpartra velem,akkor nem sokáig.Ugyan is én azt terveztem mára.
-Végül is,jobb dolgom nincs!-vonta meg a vállát.
Reggeli után átugrott a cuccaiért és egy bérelt motorral lehajtottunk a partra.Fél óra lett VOLNA ha nem ragadtunk volna dugóba.Mindenki a partra ment,hisz dög meleg volt.Persze,ez nekem nem is volt olyan rossz,hisz végig Castiel mellett lehettem és ha sikerült megindulnunk szorosan átöleltem a derekát.
Végre,másfél óra után leértünk a partra és találtunk is egy árnyékos helyet,közel néhány díszbokorhoz.Ott hűvös volt legalább.Persze,néhány öregasszony furcsán nézett ránk.Egészen jól hülyéskedtünk a vízben:víz alá nyomtuk egymást,versenyt úsztunk.A pléden épp a hátam bekenésével szenvedtem,amikor Cast kivette a kezemből a naptejet és szó nélkül bekente a hátam.Keze finoman simogatta a hátam és néha úgy érezte,mintha a vállamat masszírozná.Kellemes volt,bele is pirultam.Utána odadobta nekem a tubust és egy féloldalas mosolyt küldött felém.
-Kell valami kaja?Én fizetem!
-Hozol nekem hamburgert?
-Ha az kell!-mondta és pénztárcájával elindult.
A büfénél nagyon jól elbeszélgetett egy csapat lánnyal.Láthatólag nagyon bejött nekik.Egy kicsit féltékeny is lettem.Majd a fejével felém bökött a lányokra nézve,mire ők szinte megöltek a szemükkel.
-Látom csajoztál!-mosolyogtam rá.
-Nem mondhatnám.Üres fejű libák mind!
A déli erős napsütéstől a bokrok mögé húzódtunk.Akinek nem volt napernyője az ezt tette.Elnyúltam a törülközőmön és csak néztem ki a fejemből.Castiel lassan kezét a hasamra,onnan pedig a derekamra csúsztatta,fejét a vállamra tette.Szívverésem gyorsabb lett,légzésem szaporább.Utóbbi persze inkább a forróságtól.Meleg volt,38 fok.Végül a fiú elunta a pihengetést és felült.Igazából 4 után sem nagyon mozdultunk ki.Nem volt meleg,csak a víz és emiatt eléggé elfáradtunk.Hazafele pakolásztunk,amikor a fiú elkapta a derekam és az ölébe ültetett.Egy kicsit csodálkoztam,de (természetesen) nem álltam ellen a kellemes csóknak,ami ez után következett.Elmosolyodtam,az ő keze pedig a derekamról lejjebb,a fenekemig csúszott.

Gondoltam,próba szerencse,most én csókolom meg.Izgatott voltam,de amikor keze elkezdett simogatni és visszacsókolt.Testem egyre forróbb volt,s hevesen csókolóztunk.Szédültem és a fiú fejét a nyakánál átölelt kezemmel húztam egyre közelebb magamhoz.Amikor lassan elengedtem,már 9 óra fele járhatott,mert nagyon sötét volt.Sóhajtottam és kezemet kacéran végighúztam a mellkasán.Egyik kezemmel még mindig az arcát fogtam.Szerintem már nem is érezte,hogy a sebeit simogatom.Csillogó szemmel nézett rám,majd kikászálódtam az öléből és elindultam a motor felé.

-Jössz,vagy vezessek én?-kacsintottam rá,mire nevetve feltápászkodott és a derekamat ölelve kísért a járműig.
-Tetszik,hogy ilyen vagy!Debora sosem volt ilyen bevállalós!
-Te is ezt csináltad,most én is ezt csinálom!-nevettem és még egyszer finoman megcsókoltam.Tetszett neki,hogy vadmacskává változtam.
Már bennem volt,hogy bevallom neki,hogy szeretem,de ezt már nem mertem...

22.rész Hajóút 8. és Hazatérés extrákkal

Másnap reggel reggeli után mindenki lázasan csomagolt,hisz holnap már kiszállunk,3 nap szállás és utána repülővel haza.Az is majd' 1 nap.Castiel aznap gyakran felnevetett amit jó volt hallani.Nekem is jobbá tette a napom.Minnievel ettük a fagyasztott joghurtunkat egy asztalnál,amikor a hangosbemondóban bemondták,hogy szedjük össze a cuccunkat,mert előbb érünk a kikötőhöz.Mindenki felcuccolt,majd a kiszállásnál egy tipikus kétemeletes busz várt már minket.Amikor megérkeztünk a hotelhoz kipakoltunk,megebédeltünk és indultunk a British Museumba.Mindenki halálra unta,engem viszont érdekelt.Most csak gyorsan,nagy vonalakban leírom a másik két napot is,mert semmilyen botrány,sérülés vagy egyéb nem történt.Szerencsére.Másnap délelőtt a Madame Tussaud panoptikumba látogattunk el.Délután szabadprogramok voltak,majd másnap a Big Benhez mentünk és a városban sétálgattunk.Végül a nap végén hazaindultunk.Ez a 3 napos kiruccanás nem volt olyan izgalmas,inkább az előtte lévő 4 napos hajóút.
Persze beadandót is kellett írni,amit aznap este meg is írtam.A konyhában ültem,amikor kinyílt az ajtó.Először megijedtem,majd apa nyakába ugrottam.Már nagyon régen láttam. Ahogy öleltem eszembe jutott mik történtek velem,mióta itt vagyok.Elkezdtem sírni.
-Mi baj kicsim?-kérdezte.
-Az ami miatt idejöttünk....-szipogtam és meg is értette mire céloztam-...a tanárnak már szóltam,de még így is félek!
-Nincs senki aki vigyázna rád?Szívesen maradnék itt,de te is tudod....
-Tudom és vigyáznak rám.Egy ember.Egy fiú az osztályból,de nem kérhetem,hogy a testőröm legyen,amíg a zsaruk le nem csukják azt az őrültet.
-Azért nem árt,ha néha a közeledben van.Szerintem megérti.
-Remélem...Mikor mész?
-Ma hajnalban.Nem sokat lehetek itthon.-szorított magához.
Szorosan öleltem és hozzábújtam.Nem akartam elengedni.Görcsösen szorítottam az ingét,ujjaim szinte fehérré váltak.Mélyeket sóhajtoztam,ő pedig a hajamat simogatta.
Végül este 8 körül elment aludni,mert már így is nagyon fáradt volt.Én csak feküdtem és forgolódtam az ágyamban.Apa csodálkozott is,hogy hajnalban fönt vagyok.Megpuszilta a homlokom és próbált megnyugtatni,hogy nincs mitől félnem,de nem nagyon ment.Egyedül maradtam a házban.Kint vihar volt,az ablakon kopogott a fa ága.Már majdnem sikerült aludnom,amikor igazi kopogás hallatszott az üvegen.Odamentem és amikor kinyitottam Castiel ugrott elém.Megrázta immáron vörös haját,amiből jobbra-balra szálltak a vízcseppek.Hiába ázott ás és hiába volt vizes neki is a nyakába borultam.
-Tudtam,hogy félsz...ezért is ugrottam át.
-Jók voltak a megérzéseid!-mosolyogtam-Még most is félek attól az őrülttől!
-Elhiszem!Nem tudom te hogy vagy vele-ásított-de én iszonyat álmos vagyok!Nem alszunk?
Befeküdtünk az ágyba és én mellkasába fúrtam a fejemet.Nevetve ölelte át a hátam.Ujjatlan pólójában nyilván megfagyott kint.Remegett,így betakartam.Szorosan odasimultam hozzá és sóhajtottam.
-Castiel..ha nem féltem volna,de akkor is átjöttél volna?
-Nem tudom..lehet...egy kicsit egyedül is voltam...meg megint összevesztünk anyáékkal....úgy hogy szerintem igen,átjöttem volna.Meg Debora is át akart jönni,de eleget láttam szerintem....-sóhajtott
Erős mellkasa emelkedett és süllyedt,szorítása erősebb volt.Nem tudom,hogy most megkérdezzem:együtt vannak-e vagy sem.Nem,inkább nem.Hiszen ő csak barátként gondol rám és a barátok minek kérdeznének ilyet?Úgy hangzana,mintha féltékeny lennék...

*Castiel*
Miért nem kérdez semmit?Akkor az most nem számít neki,hogy együtt vagyok-e vele vagy sem?Persze,minek is érdekelné,hisz csak haverok vagyunk...

*Candy*
Másnap délelőtt Minnie jött és Castiel hajnalban hazament.Észre sem vettem.Amíg én a fürdőben készülődtem lökött barátnőm kitalálta mekkora poén lesz elcsenni az egyetlen olyan pólót,amiben sütni tudok (tudni illik,megy a sütés csak épp fél kiló liszt mindig a ruhámon landol másfél liter vízzel és minimum 2 tojással együtt).Fel-le rohangáltam a lépcsőn és ki-be a szobákból közben üvöltve.
-Minnie!Hogy rágna meg a grizzly medve!Hova tetted azt a retkes pólót!-kérdeztem a folyosón toporzékolva melegítőben,kontyba fogott hajjal,piros melltartóban.Valaki kopogott.-Egy pillanat!Minnie!Nyisd ki az ajtót!
-Késő,már bejöttem!-hallottam Castiel hangját.Csak ezt ne!
Megfordult az ajtóban és úgy fél percig néztük egymást,mint a harmadik teve meg Noé,majd elpirult arccal elfordult.A tarkóját vakarta.Édes,amikor zavarban van,bár abban a percben nem ez volt az első gondolatom (hanem az,hogy megölöm a lépcsőn vihogó barátnőmet,aki a háta mögött rejtegette a piszkosszürke pólómat).Elvettem az épp felbukkanó lánytól a fölsőmet és gyorsan felkaptam.Közben még a vállába boxoltam egy erőset,hogy ne vihogjon már ilyen hangosan.Castiel óvakodva megfordult.
-Rosszkor jöttem?-nézett végig rajtam-Póló nélkül jobban néztél ki!
Elpirultam,rátapostam Minnie lábára (teljesen jogosan kapta,a vihogás miatt!),majd válaszoltam.
-Nem,épp sütni akartunk!Csak VALAKI-néztem gyilkosan barátnőmre-elcsórta a pólómat!-mondtam indulatosan,gonosz arccal és fejemet egyre közelítettem a lányéhoz.
Eszembe jutott egy régi mondás:Lépj közel!Néz a szemébe!ÉS FEJELD MEG A GECIBE!De ezt sajnos nem tudtam megtenni,mert Castiel felröhögött.Ennek meg mi baja?
-Kár,pedig Lysander,Armin és én moziba megyünk és ha 6-an megyünk akkor úgy olcsóbb.Gondoltam,ti is jöhetnétek!
-Te délelőtt akarsz moziba menni?Az úgy nem jó!És amúgy is ki lenne a hatodik?-bombázta kérdésekkel Minnie Castot.
-1.Már 4 óra van.2.Rosalia.Így megfelel törpike?-hajolt le a fiú hozzá.Ő duzzogva csak valami igent mormogott az orra alatt.
Végül 7-re kész lettünk és a kis csapatunk elindultunk.A mozi egész jó volt,bár a horroroktól mindig rémálmaim szoktak lenni.Minnie és Armin nagyon jól elvoltak,Rosa meg Lyseel turbékolt.Mi meg ültünk velük szembe a kávézóban Casttal és fejcsóválva ittuk a kávénkat és figyeltük őket.Egyszer csak Rosa felénk fordult.
-Ti mikor jöttök már végre össze?
Majdnem kiköptem a kávét és szerintem Castiel is ezt tette volna,ha épp nem egy csokis sütemény darabja lett volna a szájába.Nagy nehezen lenyeltem azt a kis kortyot (és imádkoztam,hogy ne piruljak el fülem tövéig) és kicsit köhicskélve kérdeztem volna Rosától,hogy normális-e,de Castiel megelőzött.Egészen mérgesnek tűnt.Hiába vagyok oda érte,úgy látom nincs remény számomra.Csak letettem egy kis pénzt az asztalra és kijelentettem,hogy hazamegyek,mert Min is mindig ezzel jön és elegem van ebből...Na jó ez nem teljesen volt igaz,de megértette az alibimet.

*Castiel*
-Utána megyek!
-Miért is?
-Miért?Nem fogom hagyni,hogy egyedül sétálgasson este a sötét utcán miközben ez az őrült Trevor rá vadászik!-mondtam és lecsaptam az asztalra egy kis pénzt.Kerestem,kerestem,de sehol nem találtam Candyt.Úgy aggódtam érte....amikor megláttam a parkban.Egy fa alatt ücsörgött,egyedül,remegve,vacogva.Nyárhoz képest elég hűvös van,persze,hogy a nyári ruhájában fázik.Odaguggoltam elé és két tenyerembe fogtam az arcát.
-Candy...ha tudnád mennyire aggódtam érted!
-Castiel...tényleg?
-Még szép!Egy ilyen őrült szabadon van,még szép hogy féltelek te kis bolond!

*Candy*
Szája közelített az enyémhez.
-Nem szabad,ő nem szeret...csak játszik velem,hisz neki már van barátnője.De..az ajkai..olyan puhák és melegek és..olyan édesek...akarom!Meg akarom csókolni!-mondtam és a fiú már le is csapott a számra.
Finom és édesebb volt,mint valaha.Átfagyott testemen végigfutott az égető vágy melege.Annak a vágya,hogy többet kapjak a csókból.Szorosan átölelte a hátam.Úgy ölelt,hogy az én testem szorosan hozzásimult,odapréselődött az övének.Arcom úgy elvörösödött,hogy szinte egybeolvadt a vörös hajkoronával.Ő már szinte az ölemen ült,szívverésünk mint a gyorsvonat úgy robogott.Belemarkoltam a hátán a dzsekijébe és szorosan magamhoz láncoltam.Nyelve forrón és  ficánkolt a számban,az enyém pedig hevesen szenvedett az ő szájában.Halkan felnyögtünk mind a ketten.Megremegtem egész testemben,s amikor elvált tőlem azt hittem megfagyok.Beleszédültem és azt hittem ott fogok elájulni.Mosolygott,gyönyörű szürke szemei huncutul csillogtak az esti fényekben.Felvett a karjaiba és úgy cipelt haza.Tudta,hogy eszméletemnél vagyok,de szerintem nem volt biztos abban,hogy lábra tudnék állni.Mindketten tudtuk,hogy levett a lábamról.

21. rész Hajóút 8.

*Candy*
A víz alatt úszkáltam,jó mélyen a felszín alatt.Szerencsére nagy tüdőm van,sokáig lent tudok maradni a víz alatt.Hirtelen valaki megragadta a derekam és magához húzott.Anélkül is tudtam, ki az hogy látnom kellett volna az arcát.Castiel volt az.Már megismertem az érintéséből,onnan,hogy a szívem majd kiugrott a helyéről,csak mert magához ölelt.Arcom vörössé változott és kezemet a karjára tettem.Észre sem vettem,hogy kezd fogyni a levegőm,de végül az ösztön győzött az akarat felett és felúsztam a felszínre levegőért.Eközben Cast elúszott.Egy kicsit sajnáltam,mert jól esett az ölelése.Tovább úszkáltam és igyekeztem kikerülni a többiek lábait.Épp a medence szélénél emelkedtem volna föl levegőért,amikor valaki befogta a szám.Megijedtem és próbáltam szabadulni.A számból nagy buborékokban szökött ki a maradék levegőm.Már félig-meddig kiszabadultam Trevor kezei közül,amikor felbukkant Castiel és a karomnál fogva a felszínre húzott.Belekapaszkodtam a vállába és igyekeztem kiköpni a lenyelt vizet.Felemeltem a fejem és hálás tekintettel ránéztem.Szorosan átölelte a derekamat.
-Jól vagy?Nem lett semmi bajod?
-Nem,kösz.Csak egy kis vizet nyeltem.Castiel?
Castiel a vállamra hajtotta a fejét és magához ölelt.Egyik kezével a medence szélébe kapaszkodott,a másikkal tartott.Én is a vállára hajtottam a fejem és mélyet sóhajtottam.Csak fogtam a vállát,lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot.
-Biztos jól vagy?-suttogta.
-Persze,semmi bajom.-néztem bele szigorú tekintetű szemébe.
Elengedett és elúszott a medence másik felébe.Felültem Rosa mellé a matracra és úgy beszélgettünk a többiekkel.Hirtelen az egyik lány felsikoltott és a medence túlsó végébe mutatott.Látszólag senki nem volt ott,de a víz vérvörös volt.Néhány fiú a vízbe ugrott és kihúzták az ájult,vértől vöröses hajú Castielt.A többiek elállták az utam,így csak a napozóágyra állva láthattam,mi történt szegénnyel.Még úgy is alig-alig láttam.A mellettem ugra-bugráló Minnie pedig talán még annál is kevesebbet.
A fiú szája fel volt repedve,arca és haja véres volt.A fején egy kisebb repedés volt,de nem komoly,azt mondták.Eszméletlenül feküdt a sötét színű padlón.Nyakán piros kéznyomok díszelegtek.Végül a többiek elcipelték az orvosira.Mindenki erről beszélt,de én nem tudtam tovább ott maradni.Bementem a szobámba,átöltöztem és leültem az orvosi elé.Néhány perc múlva Lysander és Debora is felbukkant.A barna hajú lány egy távolabbi széket foglalt el,míg Lys közvetlen mellém ült.
-Aggódsz érte,igaz?
-De még mennyire!Sajnálom őt!
A nővér fél óra múlva kijött,nyomában Castiel.Debora a nyakába ugrott,de a fiú leállította.A szobájába ment és meghagyta,hogy hagyják egyedül.
A vacsora eseménytelenül,némán telt.Ugyan mindenki beszélt,de én észre sem vettem.Aznap este nem láttam Trevort az étkezdében.Tudtam,hogy ő volt.
Egy kis ételt csomagoltam össze és megindultam vele a 56-os szoba felé,ahol Castiel volt.Bekopogtam,mire a morcos hang jelezte,hogy bemehetek.Amikor bementem lehervadt az arcomról az a mosoly,ami az örömtől volt,mert láthattam.Arca sápadt volt,rossz kedvű.Meg sem mozdult.
-Izé...hoztam neked egy kis vacsorát..-tettem le az éjjeli szekrényre,majd odaguggoltam mellé-Minden rendben?Kérsz valamit?
-Minden rendben,semmi sem kell,kösz.-hadarta egy szuszra.Hangja álmos volt és fájdalmas-Csak ezért jöttél?
-Nem,tudni akartam,hogy jobban vagy-e?
-Nem nagyon...egy kicsit szédülök...
-Ne hívjam a nővért?
-Nem,kösz...-mondta,majd halvány mosoly jelent meg az arcán.
Visszamosolyogtam,megsimogattam az arcát,majd magára hagytam.
Azt hittem,aznap este utoljára látom őt.Pedig nem.Hajnal háromkor morgolódva,szitkozódva nyúltam a rezgő telefonomért.Amikor meghallottam az ismerős hangot,egyből szelídebb lett az arcom,ugyanakkor aggódtam is érte.
-Szia Cast!Mi a baj?Rosszul vagy,vagy mi van?
-Csak gyere át,kérlek....-szólt,majd letette a telefont.
Egyből bebújtam a papucsomba és átrobogtam hozzá.Amikor benyitottam,az ágyán feküdt,félig nyitott szemekkel.A takaró félig a földön.Odamentem,felvettem a paplant és gondosan betakartam.Rám mosolygott és felém fordult.
-Mi baj van Castiel?Miért kérted,hogy idejöjjek?
-Csak nem tudtam aludni...Szerettem volna,ha itt vagy mellettem,hisz te vagy a legbiztosabb támaszpont számomra!-simogatta meg mosolyogva a hajam.
Hoztam neki egy kis vizet.Felült,de a poharat letette a szekrénykére.Kérte,hogy üljek a másik oldalára és amikor leültem testének súlyával lenyomott az ágyra.
-M-Mit csinálsz?-kérdeztem elpirulva.
-Csak egy kicsit had bújjak hozzád!-kérte-Te megnyugtatsz!
-Hát,ha ennyire szeretnéd!-mosolyogtam és végigsimítottam fekete tincsein.
Mellkasomra hajtotta a fejét és átölelte a derekam.Lassan simogattam fejét és arcát.Néha-néha felszisszent,mert sebeihez hozzáértem,de azon kívül csöndben feküdtünk.
-Úgy ver a szíved....-suttogta.
-Tessék?
-A szíved...-szorított meg jobban-..olyan hevesen ver....Megnyugtató a ritmusa...Ez kicsit betegen hangzott,ugye?
-Egy kicsit..-mosolyogtam-Azt hittem már alszol.
-Még nem,de már fáradt vagyok.De,azért maradsz még ugye?-nézett fel rám.Mint valami kisfiú,aki édesanyjához bújik oda,mert nem tud aludni.Édes.
-Persze,amíg nem alszol el,jó?-bólintott és visszatette fejét a mellkasomra.
Amikor elaludt,lassan felkeltem,ügyelve arra,hogy ne ébresszem fel.A szobámba visszatérve azonban én nem tudtam aludni.Csak feküdtem az ágyon és rajta gondolkoztam.

20. rész Hajóút part 7.

Reggel iszonyat kómásan keltem.Alig aludtam valamit este.Úgy ahogy felöltözködtem (értsd.:felvettem egy hosszú ruhát) és megtépdeltem hosszú szőke hajam és lófarokba fogtam.Kinéztem az ajtón,bár nem tudom mi értelme volt,hisz nem kopogtak,nem hallottam kint senkit.Körülnéztem és az ajtó mellett Castiel ült és aludt.Odaguggoltam mellé és felkeltettem.
-Hát te?Hogy kerülsz ide?
-Beszélni akartam veled,de nem nyitottad ki az ajtót.Leültem ide és párszor bekopogtam,de bealudtam.
-Miért,miről akartál beszélni?
-Ha lehet,ezt ne a folyosón tárgyaljuk meg.
(Ki kell magyaráznom a tegnap estét!Nem gondolhatja,hogy azzal a piócával kavarok!-Castiel)
-Oké,gyere be!
Megálltam a szoba közepén,ő pedig becsukta maga után az ajtót.

*Castiel*
Ki akartam magyarázni magam,de nem tudtam hogyan kezdjek neki.Hisz,ő azt mondaná "Engem úgy sem érdekel,hisz nem szeretlek!" akkor meg minek mondjam.De azért még is jobb lenne tisztázni a dolgokat.De nem tudtam.Csak néztem őt.Haja egy kicsit még kócosan állt,smink pedig egyáltalán nem volt rajta mégis....gyönyörű volt.Nézett nagy,kék,fáradt szemecskéivel,majd füle mögé tűrt egy kósza tincset,ami szemébe lógott.
-M-Mit nézel?-kérdezte zavarában.
-Ja,semmit.Csak elgondolkodtam.Miért zártad be az ajtót?
-Mert nem voltál mellettem.Trevor pedig ott van kint.Féltem,ezért bezártam az ajtót.
-Jól tetted!-mosolyogtam rá.

*Candy*
-És..öm..miről is akartál beszélni?
-Az..az végül is nem fontos.Hogy-hogy ennyire fáradt vagy?
-Ennyire látszik?
-Eléggé....
-Féltem.Féltem TŐLE.
-Értem.-ásított-Szerintem én megyek.Szia!
-Szia!
Kiment.Itt hagyott.Egyedül.Mikor tudja,hogy szükségem van rá.Szerettem volna odabújni hozzá,megölelni,de nem lehetett.Még az az egy lépés távolság is zavart,ami előbb kettőnk között volt.Csak ledőltem az ágyra és lehunytam a szemem.Hamarosan valaki benyitott.Meglepetésemre Alexy volt.
-Nem jössz reggelizni Can?
-Nem,nincs étvágyam.
-Mi bajod?Nem festesz túl jól!-guggolt le az ágyam mellé.-Trevor?
-Nem,de..honnan tudsz róla?
-Mindenki tud róla!Na,mondd csak el mi bajod?Fáj valamid?
-Igen.-ültem fel-Itt!-tettem ökölbe szorított kezem a szívemre.
-Csak nem összetörték?
-Hááát...Úgy is mondhatjuk....De inkább csak kifogyott a szeretet..
-Mert mindig csak adsz!Na gyere,had öleljelek meg!-ült le mellém és magához szorított.Szorosan hozzábújtam és elkezdtem sírni.Alexy csak ölelt,hajamat simogatta és nyugtatott.Jól esett,hogy most szeretet KAPOK,de én inkább Castieltől akartam szeretet és ölelést kapni.Észre sem vettem,hogy olyan közel bújtam a fiúhoz egyre jobban,hogy már az ölében ültem.e ő nem bánta.Alexy még a leggonoszabbakkal is kedves és barátságos volt.Lassan felemeltem fejem és belenéztem a rózsaszín kontaktlencsés szemekbe.Rám mosolygott.Felhúzott az ágyról és elcipelt a fürdőbe.
-Mit látsz a tükörben?
-Egy bőgőmasinát akinek semmi életkedve nincs.Meg téged.
-Én tudod mit látok?Egy lányt,akinek össze van törve a szíve és csak egy fiú tudja megragasztani.Ugye jól gondolom?
-Igen,te a vesékbe látsz!
-Akkor próbálj meg boldog lenni!Mutasd meg,hogy nem vagy tiszta depi emiatt!
-De nem akarok happy lenni,én depi akarok lenni!-nyafogtam-Különben is,semmi okom boldognak lenni!
-Túl makacs vagy!Legalább próbálj meg boldognak lenni!
-Nem akarok!Nem akarnál reggelizni menni?-feleltem kissé indulatosan.
-Jó ötlet!Gyere!-rángatott és egy pillanat alatt az étkezőben voltunk.
-Nem vagyok éhes!-fontam össze mellkasom előtt a kezem.
-Azért nem árt ha eszel!-szólt Minnie.
Végül rávette,hogy egyek egy-két falatot,de nem volt sok kedvem hozzá.Már enni sincs kedvem.Lehet,hogy ez a frontos hatása,de fene tudja.
Minnie addig nem hagyott békén egész edzés alatt,amíg meg nem ígértem,hogy kimegyek majd én is a medencéhez.Csak kiültem egy napozóágyra és néztem ki a fejemből.Hamarosan Nathaniel csatlakozott mellém és Alexy mellé.Egy jégkását nyomott a kezembe,majd valamin elkezdtek vitázni a kék hajú fiúval.Szememmel keresni kezdtem Castielt.Hamar meg is találtam,Debora társaságában.Keserű arccal elfordítottam a fejem.

*Castiel*
Candy ma nagyon szomorúnak látszott.Remélem nem én vagyok az oka.
Debora mellettem csak beszélt és beszélt.Azt hitte figyelek rá,csak mert felé fordítottam a fejem.Valójában Candyt néztem.Összehúzta magát,mint egy kiscica és csöndben e
itta a jégkását.Engem inkább Nathaniel ottléte zavart.Hamarosan valamelyik lány behívta a vízbe,ahol hamar el is tűnt a víz alatt....

19.rész Hajóút part 6.

Minnie elpirulva ült le mellém az ágyra,Castiel az egyetlen szobában fellelhető székre ült én pedig a fölsőm szélét babráltam.Azon gondolkoztunk,hogyan magyarázhatnánk el Minnienek ezt az egészet.Többször is bele akartunk kezdeni,de végül inkább befogtuk a szánkat.Végül Min törte meg a csendet.
-Ti mióta....hogy is mondjam....?
-Semióta!Csak...kicsit elvesztettük a fejünket....Vagy legalább is felőlem nincs benne érzelem.-mondtam teljesen elvörösödve és a fiúra néztem.
-Megnyugodhatsz,felőlem se.-felelte,de hangjában felfedeztem valamit,csak még nem tudom mit.Valami fájdalmasat.
-Egyébként...-tereltem a témát-Miért jöttél?
-Csak gondoltam megkérdezem,hogy jössz-e a nyárnyitó bálra amit a tanárok szerveztek.
-Nem tudom.Majd meglátom.
Egy darabig csöndben ültünk,majd Castiel elment.Kár.Szeretem a társaságát,még akkor is ha csak csöndben ül.
Végül Min addig-addig győzködött amíg belementem,hogy elmegyek és hogy ő választhatja ki a ruhát.Egy kicsit talán meg is bántam.

-Nem Minnie!Én nem megyek emberek közé ebben a ruhában!-közöltem vele határozottan,miközben a fedélzetre tuszkolt.
-Miért is?-kérdezte a kék ruhát viselő barátnőm.
-Mert....mert ez túl..hogy is mondjam?Csak nézz rám,na!
-Majd meglátod,hogy a fiúknak tetszeni fogsz!Castielnek biztos!-kacsintott rám-Nyugi,nem mondom meg senkinek mit csináltok!-tette mutatóujját a szájához nevetve.Én csak szememet forgatva néztem rá,majd kilökött a többiek közé.

A többiek körbeálltak és páran elégedetten mosolyogtak.Irulva-pirulva álltam ott,mint egy hülye,majd megpördültem,hogy odamenjek a barátnőimhez.Elismerő füttyszavak hallatszottak a hátam mögül.Leültem egy asztalhoz és beszélgettem a lányokkal.

*Castiel*
Candy most lenyűgözött.Eddig is el lehetett ájulni tőle,de most...Wow!Hosszú,aranyszőke haja fel volt kötve és az azonos színű ruha szinte ráömlött vékony testére,kiemelve "szebbik" testrészeit.Az ezüst- és gyöngyláncok úgy ragyogtak,mint két szeme.Édesen pirongott amikor Minnie kilökte a tömegbe és amikor megpördült megcsapott kellemes illata.Ironikusan olyan illata volt mint egy gyümölcsös cukorkának.
A srácokkal leültünk és ők csak beszéltek,míg én a pultnál nevetgélő lányokat figyeltem.
-Hé!Castiel!-lökött oldalba Lysander-Mi van veled?
-Ja,semmi.Csak elbambultam.
-Azt látjuk!-vágott hátba Dake-Fogadni mernék,hogy nő van a dologban!Jól gondolom?
-Hát nem!Nagyot tévedtél!
-De azért be kell vallani,akár ez is lehetne!Ilyen lányok nincsenek minden osztályban!-mosolygott idétlenül.

*Candy*
A lányok unalmas bájcseveje engem hamar eluntatott,inkább a többieket figyeltem.Aztán a szívem egyre hevesebben kezdett verni.A másik osztályban volt egy lány,akit nem láttunk egészen idáig (ha belegondolok ezt a 2 napot nagyon jól kibírtuk nélküle).Látszólag nagyon jóban volt Castiellel,aki egyre pirosabb lett.Láthatólag tetszett neki a kis ribi.Mert,hogy az volt.Legszívesebben megtéptem volna,de nem tehettem.Van így is bajom elég.De tényleg nagyon zavart,hogy ott csapja a szelet Castielnek,aki ugyan úgy cselekszik.Túl kéne lépned rajta Candy!Ha annak a csajnak Casanova kell,akkor had kapja meg!Addig se a te szíved törik össze.Fájdalmasan felsóhajtottam.
-Neked meg mi bajod?-kérdezte Rosa.

-Semmi különös!-legyintettem-Csak idegesít,hogy ez a ruha ilyen hosszú!Min valamiért nem elégedett meg azzal a kékkel,amit mutattam.
-Miért,milyen volt?
-Olyan,mint ami azon a csajon van,aki Castiel körül legyeskedik,csak nem dekoltált,hanem félvállas és kék.-mondtam enyhe keserűséggel a hangomban,oda se nézve az említett személyek felé.Ők azonban rögtön odanéztek.
-Jaa,Deborára gondolsz!Észre sem vettem,hogy visszajött!Hogy-hogy csak most mászik rá arra az idiótára?-jegyezte meg Kim.
-Szerinted bedől neki megint?-hallottam Jessie hangját,aki mini uncsitesója volt,a tanárnő lánya.
-Nézz rá!Tuti biztos!-kortyolta italát a barna lány,aki sötét,éj kék ruhát viselt.
-Miről maradtunk le?-kérdeztem.
-Debbyke régen zenélt pár sráccal a suliból.Persze Castiel,az akkor még pasija is játszott és azt mondták,ők ketten majd koncerteket adnak és híresek lesznek.Nos,amikor ez majdnem bekövetkezett,Debora szakított Casttal,aki tiszta depi lett és e miatt nem tudott játszani többé színpadon.Szerintem erre azóta sem lenne képes.
-Szegény....-szóltam kissé szomorúan.Amint ránéztem Castra összetalálkozott a tekintetünk.

*Castiel*
Megráztam a fejem.Nem akartam,hogy azt higgye,újra akarom kezdeni ezzel a fruskával.Ő azonban rosszul értelmezte,mert keserű mosollyal bólintott,elfordította fejét és beletúrt szép szöszi hajába.Jobb lesz,ha beszélek vele.Csak ez a pióca szállna le rólam!Ő nem olyan mint Cany.Cany..olyan..különleges és utánozhatatlan..olyan...Candys.És épp ezért volt olyan bájos és csodálatos.Bármelyik lányt megkaphatnám a suliból,de nekem ő kell.A karom közt akarom tartani,ölelni,csókolni,őrizni,simogatni,hosszú fürtjei közt végig húzni a kezem,érezni az illatát,ahogy hozzám bújik....érezni akarom,hogy ott van mellettem és számíthatok rá,ahogy ő is rám.De nem lehet.Ha megtudja a titkomat,akkor meg főleg.Az élet egyszer büntetett,de akkor hülye voltam,meg is érdemeltem.De most...most,csak most ne legyen kegyetlen velem,engedje meg,hogy szerethessem őt!Őt,akit még a széltől is óvnék,őt,akit valamiért annyira imádok.Csak tudnám miért....

*Candy*
Elfordítottam a fejem,de csak azért,hogy meg ne lássa a fájdalmat az arcomon.Igen,fájt,hogy nem mellettem van.Hogy nem vigyáz rám,nem érezhetem illatát,nem bújhatok hozzá...nem szerethetem.Ez fáj.A sors eddig is kegyetlen volt velem,most az egyszer engedne engem szabadjára és élhetném a magam életét!Ugyan a fejem elfordítottam,de még éreztem magamon azoknak a gyönyörű,köd szürke szempár tekintetét.
A mély gondolataimba valószínűleg enyhén belepirulhattam,mert a lányok mind rám szegezték tekintetüket.
-Szerintem bekísérem a szobájába!Mostanában zárkózottabb,lehet jobb lenne neki ott!-hallottam barátnőm hangját,majd elindultunk a kabinom felé.
-Ki vele!Mi bajod van!-csukta be az ajtót.
-Semmi.-rogytam le az ágyra.
-Látom!Figyel,arról hallottam mi történt veled,amit te nem meséltél el nekem.Erről van szó?
Megráztam a fejem.
-Hát akkor?Castiel az oka?
Nem feleltem,csak rá néztem.Egyenesen bele az őszinte fekete szemekbe.Szó nélkül megöleltem.
-Nem tudom.-suttogtam-De remélem egyszer kiábrándulok belőle.
-Magadban szeretnéd lefolytatni ezt a vitát vagy maradjak?
-Inkább az előbbi.
-Renden.Vigyázz magadra!-mosolygott rám,majd amikor kiment bezártam az ajtót és lefeküdtem aludni.
Elalvás előtt még megnéztem azt a képet,ami régen rólam és Minnieről készült,még kiskorunkban.Örülök,hogy egy ilyen jó barátnőm van.