37.rész

-Tessék,hoztam neked forrócsokit!-nyújtotta felém a műanyag poharat Richi.
-Kösz,már pont elkezdtem fázni!
-Látom,tiszta kék a szád!-nevetett és leült mellém.
Csak ücsörögtünk és szemmel kerestük a többieket.Már majdnem egy órája eltűntek a szemünk elől a nagy tömegben.A hidegben (a forró ital ellenére) is elkezdtem remegni.
-Hol lehetnek már a többiek?
-Nem tudom,de már igazán jöhetnének már!Kezdek én is idefagyni!
-Detto.Lehet az óriáskeréknél vannak.Minnie mindig is azt szerette a legjobban!
-Akkor menjünk,nézzük meg őket!
Elindultunk lassacskán a vidámpark közepén álló kerékhez.Valóban óriási volt,az egész várost be lehet látni a tetejéről.Sem a sorban sem a tömegben nem láttuk sem az alacsony barátnőm,sem Armint.
-Na,akkor most mi lesz?-kérdeztem kissé csalódott arccal.
-Nem tudom....N-Nem ülünk fel addig?Talán fentről meglátjuk őket.
-Jó,menjünk!-mosolyogtam rá.Megfogtam a karjánál és magammal húztam a sorba.
10 percig vártunk mire beülhettünk.Egy kicsit féltem a magasban,ezért megszorítottam a fiú karját.Mosolyogva megfogta a kezem és magához ölelt.Megnyugtatott a jelenléte.A vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem.
-Félsz?
-Egy kicsit...
-Itt vagyok melletted,jó?
-Köszönöm...-bújtam hozzá.
A hidegben jól esett a teste melege.Puszit nyomott a hajamba és felemelte az arcom.A hó lassan szállingózott,de ezt szinte észre se vettem mellette.Kellemes volt a társasága.
-Nézd,ott vannak!-mutatott a forgatagra.
Lenéztem,de nem mertem nagyon kihajolni,mert féltem.Megfogta a derekam és szorosan magához,szinte az ölébe húzott.Tényleg ott voltak,az egyik játékos bódé előtt.De mást is láttam.
-Mi az,nem látod őket?
-D-De...csak mást is látok...-egyenesedtem vissza.
Arca vészesen közel volt az enyémhez,de ő visszább húzódott.Paprika piros arccal kérdezte.
-É-És mit láttál?
-Semmit...vagy is inkább senkiket...-fordultam el szomorú arccal és tovább figyeltem a vörös-neonkék párocskát.

Végre leszállhattunk a kerékről.Én egyből a barátaink felé vettem az irányt,de elkeveredtem a tömegben.A szemem sarkából végig Castieléket néztem.Ő is rám pillantott,de visszafordult Jessicához.Leg szívesebben képen töröltem volna,amiért szó nélkül otthagyott,aztán megcsókolni,mert (bármennyire is szemét volt velem) SZERETEM ŐT.

-Candy!Hol voltatok?
-Ezt kérdezhetnénk mi is!Úgy előrementetek!Még jó,hogy megláttunk titeket!
-Lényeg,hogy mindenki megvan,nem?-szólt Lysander a vitánk közepébe.
Egy kicsit pufogtam még,de aztán rájöttem igaza van,és jelenleg ez a legkisebb problémám.
Hazaérve első dolgom volt hogy lezuhanyozzak.20 percig álltam a zuhany alatt és csak folyattam vizet.Utána (mivel nem találtam a pizsomám) felvettem Castiel elnyűtt,megnyújtott,Cast-illatú szürke pólóját.Ha ez a póló mesélni tudna....

Bebújtam a takaró alá,de hiába forgolódtam,nem tudtam aludni.De még az ágyat is hidegebbnek éreztem.Végső elkeseredésemben megdpbtam egy "Hívj fel!" sms-sel a többieket,de csak Richi hívott fel.Álmos hangon,kicsit morogva szólt a telefonba.
-Mi az Candy?Valami baj van?
-Csak nem tudok aludni.
-És mit szeretnél?Olvassak mesét?-szinte hallottam,ahogy belemosolyog a telefonba.
-Akár...Csak olyan egyedül éreztem magam...Örülök,hogy te felhívtál!
-Tudod,először megijedtem,hogy valami bajod van...Aggódtam érted!
-Köszi!Rendes tőled!
Még egy darabig beszélgettünk,amíg bealudtam.Én már javában szundítottam amikor letette.Jól esett a törődése,egy kicsit talán Cast vigyázott rám ennyire.A párnába beleivódott az a finom édeskés illat,ami volt kedvesemet jelentette.Belefúrtam az arcom,magamra húztam a takarót és fejem mellé helyeztem a telefont.

36.rész Szilveszter...

Másnap hiába hívogattam Castielt.Nem volt mellettem akkor sem ,amikor felkeltem.Lebotorkáltam a konyhába,hátha ott van,de csak apát találtam ott.

-Apa,Castiel hol van?-kérdeztem,mire ő csak szótlanul felém nyújtotta az aznapi újságot.

-10. oldal.-szólt halkan,majd belekortyolt a kávéjába.

Először nem értettem,majd gyors át futottam a cikket.Kiejtettem a kezemből az újságot,megremegtem és térdre rogytam.A cikkben Castiel volt,Jessica mellett.Járnak.Szó nélkül ment el…

Apa felkapott és a kanapéra ültetett.Magához ölelt és engedte,hogy kisírjam magam a vállán.

-Bármennyire is szeretnék melletted maradni,mennem kell,de már szóltam a lányoknak,átjönnek.Jó?Sietek!

Elment.Ő is.De róla legalább tudom,hogy visszajön.Egész testemben remegtem.Kitöröltem a könnyeket a szememből és csak néztem a kezemen a karkötőmet.Azt,amit tőle kaptam.Nem is voltolyan rég.Megsimogattam a cicát magam mellett,aki hálásan dorombolt.

20 perc múlva valóban befutottak a többiek:Rosa és Lysander,Armin Minnievel és még Richi is jött.A lányok levágódta mellém és a karomat simogatták.Ekkor ismét elbőgtem magam.Végigdőltem a kanapén és arcomat a párnába fúrtam.Egy kicsit felemeltem a fejem,hogy levegőt kapjak,amikor észrevettem Richit,aki egy rongydarabbal törölte meg az arcom.Felültem és magamhoz öleltem az idegen fiút.Némán engedte,hogy eláztassam vállán az inget,s közben finoman simogatta a hátam.Most mellkasába fúrtam az arcom és meg sem mozdultam.Egész délelőtt csak ültem,miközben a többiek próbáltak nyugtatni  és felvidítani,de én még csak az arcomat sem emeltem fel.

-Felesleges,hagyjátok.Most ki kell ezt neki heverni.-szólt Richi.

Igaza van,de nem hiszem,hogy ezt hamar ki lehetne heverni.Amikor kicsit sikerült lenyugodnom félve,remegve felemeltem a fejem.Mintha attól féltem volna,hogy szörnyeket fogok látni.Akkor láttam csak mivel törölgették meg az arcom a többiek:Cast egyik pólójával,amit itt felejtett.Magamhoz öleltem a szürke pamutdarabot,amiben aludni szokott.A mellettem ülő fiú mosolyogva megsimogatta a hajam.

-Jobb,Candy?

-Egy kicsit.Köszönöm.

-Meg se kérdezed honnan tudom a neved?

-Nem és nem is érdekel.Nekem az a legfontosabb,hogy te is mellettem állsz.A többiek?

-Elmentek venni neked valamit,amitől jobb kedved lesz.Hiába,nem fog hatni.Jól gondolom?

-Ühüm.-bólogattam szomorúan.

-Hé!Ne szomorkodj!Túl leszel rajta,majd meglátod!-szorította meg a kezem-Majd én segítek!

Halványan elmosolyodtam.Jól esett a törődés.

-Köszönöm.-bújtam hozzá megint.

-Candyy!-futott be a szobába Minnie-Készülődj!

-Még is hova?

-Vidámparkba!Na,mit szólsz?-kérdezte izgatottan a lány.

-Nincs sok kedvem…ne nézz kiskutyaszemekkel,kedvem akkor sincs…Oké,elmegyek veletek!

-Kösziii!-ölelgetett meg.

Kint-hiába öltöztem föl melegen-csontig hatoló hideg volt.Busszal mentünk a vidámparkig.Sóhajtozva szálltam le a járműről és menet közben a talajt néztem.Richi látva,hogy lemaradtam megállt,bevárt és megfogta a kezem.Csodálkozva néztem a kék szempárba,de nem szóltam semmit…

Így sétálgattunk,kézen fogva.A többieket már rég nem láttuk,túl gyorsan mentek hozzánk képest.

-Neked mindig ilyen hideg a kezed?

-Nem…Vagy is nem hiszem.Eddig még senki sem mondta,hogy hideg lenne.Hogy-hogy nem mentél a többiekkel?Nem kérte senki,hogy velem legyél.

-Ezt értsem úgy,hogy zavar,ha veled vagyok?

-N-Nem,én nem bánom,hogy itt vagy velem,sőt!Örülök neki.Csak megkérdeztem.

-Nem tudom pontosan.Talán azért,mert segíteni akarok neked.Meg a többieket már jól ismerem,téged még annyira nem.Csak azt tudom,hogy te is olyan szoktál lenni,mint Min és Rosa.

-Általában.De nem akkor,amikor másodszor kell csalódnom abban,akit szeretek.

-Másodszor?Szerencsés.Tudnád hányszor csalódtam én már!

-Azért szerencsés én sem vagyok.Te még nem ismersz sem engem,sem a múltam…

Csöndben bólogatott.Halkan nézelődve sétáltunk a hóban.A sötét éjszakában a vidámpark fényei gyönyörűek voltak.

35.rész

Reggel a macska keltett fel,ahogy puha kis tappancsaival végigsétált a hátamon egészen az arcomig,ahol kis pofiját hozzám dörgölte.Megsimogattam buksi fejét,aztán át ment a mellettem békésen alvó Castiel arcához és orrát az övéhez nyomta.Kinyitotta a szemeit,de még kicsit hunyorognia kellett.Aztán a macskát él kézzel megfogta,a padlóra helyezte és visszadőlt aludni.Hagytam,hisz' biztos fáradt.

Egy fél óra múlva azonban eluntam magam és elkezdtem az egyik vörös tincsével játszadozni.Csavargattam és néha-néha végigsimítottam az arcán,mire megmozdult,de durmolt is tovább.
-Szivi,ezt hagyd abba,légyszíves!-kapta el a csuklóm egy ilyen "akcióban".
-Rendben,bocsi.Csak kicsit unatkozom.
-Miért nem mész le?Apukád a végén azt hiszi fogva tartalak.-mosolygott.
-Mert én veled akarok lenni!
-Akkor gyere,bújj ide!-nyújtotta ki a karját.
-De én nem vagyok már fáradt!
-De én igen.Naa,gyere ide piciim!
A kiskutya szemeknek nem tudtam ellenállni.
-Amúgy meg...Boldog karácsonyt,kis ördögöm!-suttogtam a fülébe.
-Neked is!-mosolygott-De látom nem hagysz,szóval csak neked fölkelek!
-Akkor,odaadhatom az ajándékod?
-Rendben,de előbb én!-nyújtott felém egy kis dobozt.
Kinyitottam a kis dobozkát.Egy ékszerszett (gyűrű,karkötő,nyaklánc) volt,benne kis fekete kövekkel.Mindegyiken kis,szív alakú medál volt,plusz a gyűrűbe még kér C betű is volt vésve.Egy-két könnycsepp lecsordult az arcomon,de mire észbe kaptam Cast már föl is csatolta rám az ékszereket.
-Na,tetszik?
-Igen,gyönyörűek!De..én nem vettem neked ilyen drága ajándékot...
-Nem is kell!Örülök,hogy ez tetszik!-nyomott csókot a számra.
Elővettem az ő ajándékát és szemlesütve adtam oda neki.
-Köszönöm!-ölelt magához.
-Tényleg örülsz neki?
-Még szép!Így nem kell attól félnem,hogy miközben alszol valami idegen bejön.Megnyugtat,hogy így biztonságban vagy..és..hogy bízol bennem...még a történtek után is...-sütötte le a szemét.
Ajkunk megint forró csókban forrt össze.
-Gyere,menjünk le enni!Legalább megmutatom apának az ékszereket!-nevettem és magammal húztam.
Lesiettünk és én apa nyakába ugrottam.
-Na,micsoda lelkesedés!Nahát,de csinos valaki?Eddig is megvolt ez az ékszer-szetted?
-Nem,most kaptam!-mosolyogtam és megfogtam szerelmem kezét.
-Gondoltam,mert én biztos nem vettem neked ilyen drága ékszereket!-nevetett.Úgy látom ma jó kedve van.
-Tegnap rendben hazaértél?-fordult vöröske felé.
-Igen,csak a nagy hó miatt elakadtunk.
-Akkor jó.
Az egész napot lustálkodással töltöttük.

Szilveszter.Castiel koncertezik,így mi azt nézzük a többiekkel,s közben várjuk az éjfélt.
Már hajnal 3 és a koncertnek is vége lett 1 óra felé.Most már lassan vissza kell érniük...

34.rész

A függöny ki volt húzva és a nyitott ablakon finom hűvös szellő jött be.Magamra húztam a vastag paplant és magam mögé pillantottam.Csodálkoztam,hogy Castiel hamarabb kelt fel,mint én,ugyanis nem volt ott.Halkan feltüsszentettem.Magamra csavartam a takarót és becsuktam az ablakot.Lebotorkáltam a földszintre,néha rá-rálépve a takaróra.
A barátom a konyhában főzte le a kávét,amikor megpillantott.Ő már felöltözött,de kicsit még fáradtnak tűnt.
-Csak nem fázol?
-Egy kicsit.Hűvös van.Ráadásul neked ki kellett nyitnod azt a rohadt ablakot!-csaptam meg a takaró szélével.
-Ha nem ilyen vékony pisziben aludnál,nem fáznál!-húzta meg játékosan a fölsőmet-S különben is,kell a friss levegő!
-Ez igaz,de nem akkor amikor szundizom.
Mosoly kíséretében közelebb lépett hozzám,fél kézzel átölelte a derekam és a fülemhez hajolt.
-Apukád itthon van.A nappaliban találod!
Csókot lehelt a számra,majd elővett egy csészét,mert lefőtt a kávé.
Átmentem a másik szobába.Épp a hírek mentek és egy üres tányér jelezte a kis asztalon,hogy a reggeli pirítós volt.Leültem a kanapéra apa mellé és összehúztam magam.Odabújtam hozzá,ő pedig kedvesen átkarolt és homlokon puszilt.

Áhh,végre téli szünet!Bár ezzel az is jár,hogy el kell kísérnem Minniet ajándékokat venni,annak ellenére,hogy én már megvettem őket.Nekem könnyű dolgom volt,mert már jó előre kiterveltem kinek mit veszek,de a barátnőm nem ilyen.
-És te mit vettél apukádnak?-kezdte a beszélgetést,amikor megvolt 1-2 ajándék.
-Régen véletlenül eladta anya egyik nyakláncát.Azt vettem,megtaláltam egy ékszerboltban.Ez nekem is különleges.
Mosolyogva bólintott és beleszürcsölt a forrócsokijába.
-És Castnak?Gondolom valami különlegeset!
-Hát,mondhatjuk annak.Bár az övé olcsóbb volt.Annyira talán nem is különleges,de biztos örülni fog neki.
-Muti,muti,mutii!
-Jól van na!-kotorásztam ki a táskámból egy kis dobozt.Majd otthon becsomagolom.
Min izgatottan vette le a dobozka tetejét.
-Egy kulcs?Minek a kulcsa?
-A bejárati ajtónké.Így ha hazajön nem kell mindig nyitva hagynom az ajtót,ő is be tud jönni.Nekem is sokkal biztonságosabb érzésem van.Meg,végül is nálunk lakik,neki is elkél a lakáskulcs!
-Hmm..ez igaz.Látod,neked könnyen megy az ajándék keresés!
-Ha nem az utolsó pillanatban jutna eszedbe,akkor neked is könnyebb lenne!
-Karácsonyig még 4 nap van,szóval ez még nem az utolsó pillanat!
Felnevettem,majd beráncigált egy másik üzletbe.Amíg ő vásárolt én megtaláltam számára az ajit.Egy kis üvegecske volt,benne pedig annyi kis műanyag vagy plüss macskával,hogy az üveg falához préselődtek.Sima dísznek árulták,nem is drágán.Tökéletes.
Estefelé hazakecmeregtem.Apa már biztos alszik.Már jó ideje szabin van,de nem is baj.Castielék pedig készülnek a karácsonyi koncertjükre.Szerintem nem igazság,hogy ünnepnapon is koncertezzen,de sajna,ebbe nem szólhatok bele.
A barátaimnak és apának is odaadtam az ajándékát,csak Castnak nem.Pedig már rég vége a koncertnek.Hol marad már?
Hajnal 2.Még mindig nincs itthon,a telefonja meg ki van kapcsolva.Talán elakadtak a hóban?Csúszósak az utak és messzire mentek,lehet csak lassan jönnek.
Már aludni készülődtem,amikor valaki benyitott a bejárati ajtón.Még a havat se topogta le a havat bakancsáról már is a vöröském nyakába ugrottam.Kabátján és haján fehér hópelyhek voltak,de a melegben el is olvadtak.Szorosan magához ölelt és egyszer megpörgetett a levegőben.Amikor hideg ajka az enyémhez ért végig futott rajtam a bizsergés.
-Ennyire hideg van kint?
-Még jó hogy!Főleg,hogy engem legalább 4 házzal arrébb tettek ki!
-Szegénykém!-cirógattam meg az arcát-Vedd le a kabátod,addig melegítek neked a vacsiból!
A mikrónál vártam,hogy megmelegedjen a kaja,amikor hirtelen valami hideget éreztem a nyakamban.
-Fel ne sikíts cica!Az arcodba is nyomhattam volna!-nevetett halkan mögöttem a szürke vastagpulcsis barátom.
-Mégis miért?
-A lányokat az első hóban meg kell fürdetni,hogy szépek legyenek!-ölelte át a derekam-Te csak még szebb lehetsz!
Nem volt időm válaszolni,mert a mikró hangos sípolással jelezte,hogy tessék,itt a rohadt forró tányérod a hideg kajáddal,ahogy szereted.Vagy legalább is ezt szokta.De most volt oly kegyes és karácsonykor nem csinálta ezt.
Látszott a fiún,hogy éhes volt.Haja egy kicsit vizes volt az olvadt hó miatt,arca még kicsit piroskás volt.Főleg az orra.Mint Rudolf,a rénszarvas.A nagyon későre nyúlt vacsora után egyszerűen csak bedőlt az ágyba.Hason feküdt,amit sose szokott és arcát párnába fúrta.
-Valami baj van édes?-feküdtem mellé.
-Csak fáradt vagyok.-ásítozott-Megharagudnál,ha holnap kapod meg az ajándékod?
-Nem,de ez azt jelenti,hogy te is holnap kapod csak meg!Hol voltál ilyen sokáig?
-Csúszós volt az út.És még szilveszterkor is lesz egy fellépés!-nyögte és megint párnába fúrta arcát.
Elvettem a párnát arca alól és megpuszilgattam.Most a mellkasomra hajtotta fejét és csak engem nézett.
-Ne bámulj,inkább aludj!Előbb is majdnem elaludtál evés közben!
-Csak várom mikor öltözöl pizsibe!
-Te még fáradtan is erre gondolsz?
-Ilyen vagyok.-vonta meg a vállát ártatlan arccal,de végül lehunyta a szemét és elaludt.
Valami még is aggaszt...

33.rész Kezdődik...

-Hé,várj már!-sietett utánam Castiel,amikor kiléptem a bejárati ajtón.
-Akkor gyere!Lekéssük a buszt!-mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.Erősen megszorította.
Minnie kicsit mérgesen nézett a vörös barátomra,amikor az iskola aulájában összefutottunk vele.Egy kicsit le is harapta a fejét.
-Hogy képzeled,hogy elszomorítod az én Candymet?Hol voltál?Miért voltál vele ilyen szemét?Ha,haaa?-kérdezte mérges tekintettel.
-Nyugi Min!-nyugtattam-Már megbeszéltük,higgadj le!
A nálam egy fejjel kisebb lány mérges tekintettel mérte végig a pasimat,majd elment.
-Majd lenyugszik!Ő már csak ilyen!-nevettem és puszit nyomtam a döbbent fiú arcára.
Az egyik szünetben épp reggeliztünk a csajokkal a fiúk társaságában,amikor bevágódik mellénk Jessica.Castiel ösztönösen magához szorított,én pedig nyomtam egy puszit a szájára.A lány vidám csevejbe elegyedett Arminnal a játékokról.Ha szemmel ölni lehetett volna,a lány már rég halott lett volna,nem csak Minnie,hanem az egész bandánk jóvoltából.
A lány mintha csak a fiú kedvéért öltözött volna ki.Fölsőjén játékok nevei és logóik voltak,nadrágján a Mario-ból a sárkány és Peache hercegnő virított.Kifejezetten idegesítő volt a vihogása,szürreálisan vékony hangjával.Szinte a hideg kirázott tőle.És ahogy a fiúkra nézett!

"Sajnos" a becsengetés megszakította a két kocka beszélgetését (már ha a kék hajú banyát lehet kockának nevezni).Visszamentünk az osztályba.Ott már javában zsongott a diáksereg,ökörködtek,leckét másoltak.Matekóra előtt ez nem is volt furcsa,inkább megszokott.Ennek a tanár megjelenése vetett véget.Az óra közepén,mikor Mr.Freeze a többiekkel üvöltött kicsit előrehajoltam és odasúgtam a barátnőmnek.
-Hé Min!Még mindig durcizol?
-Igen,de most amiatt a picsa miatt van!-súgta vissza-Megölöm!
-Segítek!-kacsintottam,majd visszaültem.
Amint visszaültem meleg kezek simogatták a combom.
-Én is beszállhatok?-súgta nekem Cast.
-Ha akarsz!De mi végezzük a piszkos munkát!
Perverz mosoly jelent meg az arcán és ezzel együtt kis gödröcskék is.Kicsengettek.
-Perverz!-boxoltam bele nevetve a karjába.
Ártatlan arccal megvonta a vállát.Nem volt sok időnk,mert át is kellett öltözni tesire.A fiúk már a teremben szórakoztak,amikor mi is befutottunk.A barátaink akaratunk ellenére a nyakukba vettek minket.Dajan odapasszolta nekem a labdát és a fiúk nyakában ülve kosaraztunk a lányokkal.Vicces volt,de aztán a tanárnő szólt,hogy tegyenek le minket,mert ez veszélyes.Ünneprontó...
Hazafele a lányokkal mentünk egy cukrászdába.A fiúk megint próbálni mentek.Még búcsú előtt odasuttogtam a vöröskémnek.
-Aztán ne hagyd magad!
-Majd csak neked,cica!-nevetett és elindultak.

-Én örülök,hogy a fiúk sikeresek,de egy kicsit aggódom!-jegyezte meg két falat krémes között Rosa.
-Ezt úgy mondod,mintha mi nem így lennénk!-jegyeztem meg.
-Főleg az a kék hajú...luvnya!-mérgelődött fekete hajú barátnőm.
-Tudod-szólt teli szájjal ezüsthajú barátnőm-Min olyan,mint egy kisgyerek,aki próbál káromkodni!
-Hé!-nézett rá is gonoszan a lány.

Ekkor megcsörrent a telefonom.
-A fiúk ma hamarabb végeztek,úgyhogy én megyek!Sziasztok!-köszöntem el a csajoktól,majd siettem is hazafele.
Kint sötét volt és a szél is rettenetesen fújt.Kicsit féltem,pedig már semmi félnivalóm nem volt.Ekkor lépteket hallottam magam mögül.Kirázott a hideg.Elkapta a karom és magához húzott.Ismerős illat csapta meg az orrom.
-Hülye!Ijesztegetsz itt engem!-néztem szúrósan a csillogó szürke szempárba.
-Sajnálom,csak gondoltam megleplek!
-Te is tudod,hogy mennyire félek egyedül az utcán!-indultunk el.
-Tudom.-nézett rám bűnbánó arccal.
Megálltam előtte és két kezembe fogtam az arcát.Szomorú tekintetének nem tudtam ellenállni.Az eső lassan elkezdett szemeregni,minket viszont ez nem zavart.Ajkaink forró csókban forrtak össze és erősen tartottuk egymást.Megremegtem,szerencsére a kedvesem erősen tartott.Amikor elengedtük egymást rám mosolygott és tovább mentünk.Kérdezgettem a próbáról,ő pedig vidáman,nevetve mesélt.
-Szombaton nem megyünk valahova?Most úgy is jöttek ki új filmek!
-Miért is ne?Remélem nem lesz valami zenekari izé!Jessica mindig kitalál valamit!
-Vettem észre!-duzzogtam.-Nagyon idegesítő!
-Ne aggódj!Majd megoldom,hogy legyen időnk egymásra!-kacsintott és kinyitotta a bejárati ajtót.
-Nem akarom tudni,hogy mire gondolsz!-feleltem elég rosszkedvűen.
-Előbb még jó kedved volt.Mi van veled cica?
-Semmi.Csak rossz nélküled!Annyira szoktál hiányozni!-bújtam hozzá és dzsekijébe rejtettem az arcom.
Megölelgetett és megpuszilgatott.Csöndben álltunk az előszoba ajtóban.Végül a barátom felvett és bevitt a szobámba.Ne engedtem el a nyakát,magammal húztam és puszit nyomtam a szájára.Mosolygott,de egy kicsit elhúzódott tőlem.Lehunyta a szemét én pedig elkezdtem cirógatni az arcát.
-Kicsim,ezt fejezd be..Így nem tudok aludni..
-Mer'?
-Mert elvonod a gondolataim az alvásról..-fordult oldalra és úgy próbált szundítani.
Attól még odabújtam hozzá és betakargattam.
-Szeretlek én kis zenészem!-súgtam még oda elalvás előtt.
-Én is cica!-mosolygott csukott szemmel.

Megbeszéltük,hogy hétvégén moziba megyünk,de ez meghiúsult.Megint koncert,egy másik városban.Így a csajokkal unatkozva ücsörögtünk a tv előtt,a fiúkat nézve.Beszélgettünk,eszegettünk,unatkoztunk,amikor csengettek.
-Armin?Nem a koncerten kéne lenned?
-Egy erősítő kicsikét ráesett a kezemre,ezért most Richi helyettesít.
-Richi?-kérdeztük egyszerre.

-A narancsos hajú srác.
-Rajtad kívül mindenki festi a haját?
-Ja,kb.Gondoltam unatkoztok,ezért átugrottam.Ja,és Candy!Emlékeztesd Castielt,hogy ne felejtse már el visszaadni a köcsön kért pénzt!Hajlamos erre!
-Persze,de minek neki pénz?Én is tudtam volna neki adni...
Csak a vállát vonogatta,majd az ölébe húzta Minniet és szeretgette.Nekem is ez kellene...
Hosszú óráknak tűnő fél óra telte el,amikor Rosalia vadul rángatni kezdte a karom.
-Mi van?
-Nem tudom,jó ötlet-e ezt megmutatnom...
Kivettem a kezéből a telefont,de azzal a lendülettel majdnem a földhöz is vágtam.A kép homályos volt,de így is láttam Castot és Jessicát.
-Csak jöjjön haza!-morgott mellettem barátnőm is.
-Majd elintézem,nyugi.

-Wow!Gyorsan terjednek a pletykák!-nyomkodta tovább a telefont a barátnőm.
Hamarosan nevetgélve haza is értek a srácok.Richi nem volt velük.
-Castiel,szívem!Gyere csak,beszélnünk kell!-húztam magam után,kabátostul.
-Ajjaj!Mit tettem?-kérdezte ártatlanul.
-Csak gyere!-húztam a konyhába.
-Ez mi?-nyomtam az orra alá a képet.
Szomorúan nézett rám.Egyik lábáról a másikra állt,ideges volt.Megfogtam az arcát és kényszerítettem,hogy a szemembe nézzen.Istenem,az a szomorú tekintet!
-Tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz édes!-cirógattam az arcát.
Sóhajtott és bár szóra nyitotta a száját,nem mondott semmit.Nem tudta mit mondjon.Idegesen még aranyosabb.
-Na?Hallgatlak.Te csókoltad meg őt vagy ő téged?Mondd nyugodtan,tudod,hogy nem eszlek meg!
10 perce állhattunk a konyhában,homlokunkat egymásnak támasztva,amikor halkan megszólalt.
-Utóbbi...-suttogta.
-Kis buta!Miért nem ezzel kezdted?Hát tudhatnád hogy ezért sosem haragudnék rád!
Mélyen a szemembe nézett.Könnyek csillogtak a köd szürke szemekben.
-Sajnálom...
-Nem is haragudtam rád!-nevettem,de ő korántsem volt boldog-Na,ne légy ilyen!Hallottam milyen voltál,ezért vagyok egy kicsit bizonytalan!
-Tudom...
Végül nem bírtam nézni szomorú pofikáját,ezért lassan megcsókoltam.Furcsa volt,mert Ő remegett bele,szinte összeesett.Ajkammal elkezdtem becézgetni az ő száját.Szorosan ölelt.Egymás szemébe néztünk.Végre mosolygott és kimentünk a barátainkhoz.Természetesen kézen fogva.

-Látom sikerült megbeszélnetek!-fogadott minket örömmel Lysander.
Mosolyogva bólogattunk.Cast beült a fotelbe én pedig az ölébe ültem,átkarolva a nyakát.Szorosan ölelgettük egymást.
-Tudod Castiel,egészen megváltoztál,amióta Candy ideköltözött!Ha nem ismernélek,azt mondanám,hogy papucs lettél!-jegyezte meg felemás szemű barátunk.
-Kösz haver!
-Nem azért mondom..
-Én szeretem ezt a szelídebb énedet!-puszilgattam meg.
-Te mit nem szeretsz rajtam?

Nevetve nyelvet öltöttem neki.
-Vigyázz,mert leharapom!-nevetett és homlokát az enyémhez támasztotta.
-Szerintem menjünk,ne zavarjuk őket!-mosolyogtak meg minket a többiek és hamarosan el is hagyták a lakást.
Egy kicsit még néztük a tv-t,majd félig-meddig bealudtam szerelmem mellkasán.Lekapcsolta a készüléket,megcsókolta a homlokom és felvitt.Odabújt mellém,gondosan betakargatott és megfogta a kezem.
-Jut eszembe...Armin megkért hogy majd add meg neki a pénzt...
-Majd megadom neki...-suttogta a nyakamba.
-Miért nem kértél?Én is tudtam volna adni.
-Mert a te ajándékodra kell!-kuncogott-A karácsonyi ajándékodat nem a te pénzedből szeretném megvenni.
-Így is-úgy is az enyém lesz,nem?
-Végül is,de,de akkor is!Meg akarom mutatni,hogy tényleg szeretlek!
-Már bizonyítottad ezerszer,ki butusom!
Finoman megpuszilta a nyakam és szerelmes szavakat duruzsolt a fülembe.Kezével lassan simogatta a derekam és a hátam végül heves csókcsatába kezdtünk.Kezével elkezdte felfedezni a testem,simogatott,cirógatott.Kacér mosollyal az arcomon simogattam izmos mellkasát a pólója alatt.
-Most már elég,jó?
-Most miért?Olyan jól elvagyunk!-nyomta halántékát az enyémnek.
-Most nem édes,jó?Most..most nem...-néztem a szemébe és lassan elfordultam tőle.
Megértette a célzást és derekamat átkarolva ölelt magához.Hátam mellkasához simult és éreztem,ahogy mélyen sóhajt.Megfogtam a kezét,tekintetemet felé fordítottam és belesúgtam a sötét estébe.
-Szeretlek!
Mosolyogva tarkón csókolt.
-Én is!-duruzsolta a fülembe,majd pár perc múlva csak a szuszogását hallottam.

32.rész

-Nyem akarok felkelni!-húztam fejemre a takarót hétfő reggel.
-Muszáj,elkésünk!-szedte rólam a takarót Castiel.
Végül csak kirángatott az ágyból és elindulhattunk.Gyalog.Az esőben.Nem értünk időben a buszhoz.A fiú fogta az esernyőt és pedig szorosan odabújtam hozzá,hogy ne ázzak el teljesen.Hideg volt,vastagpulcsit és bélelt bőrdzsekit vettem fel.
-Mondtam,hogy vegyél föl egy pulcsit.-mondtam a remegő fiúnak az iskolaudvaron.
-Máskor majd hallgatok rád!-mosolygott.
-Ne feledd,mindig hallgass a nőre!Persze,csak ha az a nő én vagyok!-tekertem meg az orrát.
Jó hangulatban érkeztünk be a termünkbe.Kész káosz volt.Hátul 2 pad is fel volt borítva,a zene hangosan üvöltött.És egy tanár sem figyelt fel rá!Én csak leültem és figyeltem hogyan játszik Armin és Minnie a fiú videó játékán.Vagy fene tudja min.Valami játék.Csak csöndben néztem őket.A tanár késett,de úgy az óra vége előtt 10 perccel rendbe zavart mindenkit.Mondanom sem kell,nem sokat tudtunk meg arról a novelláról amit olvastatni akart velünk.És ez a második órában sem volt másképp.Persze nem is zavart,hisz mi Casttal nevetve húztuk egymás agyát.Szünetben ő elment valahova a fiúkkal én pedig magamra maradtam Rosaval,Kimmel,Violával, a három gráciával és Jessicával,aki a 3 pláza cicához csapódott.Elásta magát a szememben.Valami nem stimmel ezzel a csajjal.Meg túl szép.Jobb lesz,ha figyelek rá.Csak eszegettem a briósomat és kortyolta a forrócsokim,amikor Kentin bevágódott az ajtón.Valami vicces történhetett,mert valamin nagyon röhögött.Nemsokára a többiek is bejöttek a terembe,majd őket a kémiatanárnő követte őket,kékes színezetű hajkoronával.A rövidre és féloldalasra vágott haja,így egészen érdekes volt.A fiúk próbálták visszatartani a röhögést.A tanerő nem vágott túl boldog arcot.
-Na,halljam ki tett kék festéket a kémiaszertár ajtaja fölé?-csapott dühösen az asztalra az igazgatónő.
Mindenki az első padsorban ülő Dakere nézett.Az meg persze elárulta magát azzal,hogy behúzta a nyakát.A tanárok elráncigálták az igazgatóiba,majd elkezdődött a kémia egy helyettes tanárral,aki egy kicsit se konyított a kémiához,de legalább vicces kísérleteket végezhettünk.Felvettük a védőfelszerelést és némi magyarázás után elkezdhettük a kísérletezést.
Mi Lyssel és Casttal valamennyire inkább csak ökörködtünk.A tanárt úgy se érdekli mi van velünk.Jessica biztos jeles volt kémiából,mert valami savat úgy öntött össze valami más cuccal,hogy hatalmas füst keletkezett és ki kellett menni az udvarra.

-A pára tönkreteszi a hajamat!-sopánkodott Amber.
-Annyi bajod legyen!-morogtam az orrom alatt két köhintés között.
-Minden oké?-hajolt hozzám a vöröském.
-Persze.Csak szerintem allergiás vagyok valami vegyszerre.De semmi komoly.-kócoltam össze a haját,mire felnevetett.
-Már aggódtam miattad!Mindig bajba kerülsz!
-Én már csak ilyen vagyok!Ez van,ezt kell szeretni!-fogtam meg a kezét.
-És ezt is szeretem!-nyomott puszit az arcomra,majd mehettünk vissza a terembe.
A nap további részében rengeteget esett az eső.Sehova se tudtunk menni,pedig jó lett volna,hogy ne mindig csak otthon üljünk.De ez ma így volt és ha az időjárás jelentéseknek hinni lehet ez a héten így is marad.
Mr.Mindnight dorombolva dörgölőzött a lábunkhoz amint hazaértünk.Felvettem és magamhoz ölelgettem.Olyan kis esetlenül néz ki,pedig valójában nagyon is 3 talpra esett macsek.Kicsit öregecske volt ugyan,de legalább nem sok vizet zavart.Castiel levágódott a kanapéra és engem is az ölébe húzott.Elengedtem az állatott,aki az ablakpárkányon foglalta el a helyét.Épp hogy csak elkezdtünk egymással foglalkozni megcsörrent a fiú telefonja.Morogva,szentségelve vette fel.
-Mi van,Lysander?
-Próba!Elfelejtetted?
-Aha.Tudod van más dolgom is!
-Elhiszem,hogy jobb a cukorkádat falni,de számítunk rád!Siess,mert Jessica lenyakaz!
-Jóvan!-morgott,majd felállt mellőlem.
-Miért akarna Jessica lenyakazni?
-Ő a menedzser lánya,őt bízták meg,hogy felügyeljen minket,úgymond.Elég idegesítő.
Egy gyors puszi után elviharzott.Egyedül maradtam.Végül felhívtam a csajokat,hogy ugorjanak át,mert gondolom ők is elunják magukat a pasijuk nélkül.Bár az eső esett,de így is átjöttek.Minnie piros fekete pöttyökkel tarkított esernyővel,Rosa egy lilás-átlátszó esőkabáttal.Csináltam mindenkinek forrócsokit és elkezdtünk beszélgetni.Valahogy szóba került Jessica is.
-Szerintem idegesítő.Valami nincs rendben vele!
-Candy,mindig is utáltad az embereket!Szerintem rendes!-kelt a lány védelmére Min.-Szerinted Rosalia?
-Nem tudom,nem beszéltem vele.Bár tényleg nem viselkedik túl normálisan.Túl sokat legyeskedik a fiúk körül.

-Mivel neki kell egyengeti őket.
-Te kicsit sem félsz,hogy rámászik Arminra?
-Nem,nem igazán.Ha meg így lesz,kikaparom a szemét és kész!
-Jaj,a kis pszichopata Minniem!-ölelgettem meg a lányt-Az én nevelésem!-nevettem.
Egy idő után elmentek,amikor a fiúk hívták őket,hogy vége a próbának.Castiel nem sokára be is toppant,amikor a lányok már elmentek.Boldogan ugrottam a nyakába és megpusziltam az arcát.Ő azonban egyáltalán nem tűnt boldognak.Összeráncolta a homlokát,majd szó nélkül bement a konyhába.Csodálkozva néztem rá,majd utána mentem.Egy pohárba töltött vizet.
-Minden rendben,Cast?Valami történt a próbán?
-Nem,semmi.Csak fáradt vagyok.-mondta morcosan.Tudtam,hogy komolyabb baja van,de inkább nem erőltetem.Nem akarok vele összeveszni.
Miután megitta a vizet fölment a szobába.Kicsit furcsa volt,hogy a vendégszobában feküdt le és nem az enyémben.Talán valami bántja vele kapcsolatban?
Bementem hozzá és megpusziltam,de elfordult.Ez kicsit bántott.Végül kimentem,magára hagytam és lefeküdtem aludni.Rossz volt,hogy nem bújhatok hozzá,alig tudtam elaludni.De mit tegyek,ha egyszer morcos és nem akarok vele összeveszni?
Reggel a konyhában volt egy cetli,hogy ő már elment korábban suliba.Szomorkásan készültem el,majd buszra szálltam és elindultam.Az osztályban a fiúk egy nagy csapatban beszélgettek,nevetgéltek.De Cast nem volt ott.
-Szia Lys!Castielt nem láttad?Azt mondta korábban jön be suliba.
-Nem nem láttam.Egy kicsit aggaszt a viselkedése.Próbán is morcos volt.Remélem nem azért,mert el hívta mellőled.
-Nem,amikor hazaért sem volt jó kedve.Este is külön aludtunk.Engem is aggaszt a viselkedése,hisz amikor elment még normálisan viselkedett.
Az első órában,amikor jelentették a hiányzókat nem csak az én vörös lovagom nem volt,hanem a kék hajú smiley sem.Az osztályon végigfutott a moraj.
-Vigyázz Candy!El ne vigyék a pasidat!-nevetett Dake.Ettől a kijelentéstől elbizonytalanodtam.
Hazafele próbáltam hívni,de nem vette fel.A házunk előtt szomorúan és kissé dühösen rugdostam a köveket.Végül csak bementem.
-Furcsa..-gondoltam magamban-Bezártam az ajtót.
Meglepetésemre Castiel ült a kanapén,látszólag nagyon elgondolkodva.Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Minden rendben szívem?-suttogtam.
-Nem.Semmi sincs rendben!-szólt először halkan,majd ingerülten.Azt hittem fel borítja az asztalt dühében.
-Mi a baj?Talán tudok segíteni!
Rám nézett,megrázta a fejét.
-Nekem ez nem megy!-ki akarta menni,de nem engedtem el.
Magamhoz húztam és megöleltem.
-Beszéljük meg!-kértem sírva-Ha velem baj van,mondd el kérlek,megváltozom,ha az kell!-szorítottam magamhoz szipogva.

Lassan,remegve átölelt.Szorosan.Arcát a hajamba fúrta és beleszagolt.
-Veled nincs baj!Velem...
Megijedtem.
-Nem érdekel mit csináltál,csak maradj velem!Tekintsd semmisnek az egészet!
-Nem tudom.-remegett meg-Túl nagy a bűntudatom.Azért sem tudok már a szemedbe nézni.
-Mi történt?Biztos meg tudjuk beszélni.
-Nem akarom.Nem merem.
Castiel félt?Valami komolyabb történhetett,ha fél elmondani.Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.Lesütötte a köd szürke szemeit.Letöröltem a könnycseppeket és megsimogattam az arcát.
-Hát akkor?Mi lesz?
-Nem tudom.
Megfogtam a kezét,megpusziltam,majd a kanapéhoz húztam.Leült én pedig az ölébe ültem és felhívtam Jessicát.Az életbe nem tettem volna meg ezt,de most szükségét éreztem.Biztos ez a nőszemély tett valamit az én drága Castielemmel.
-Szia Candy!Miért hívtál?
-Castielről lenne szó.Nem tudod mi van vele?-kérdeztem,amikor a fiú már elment zuhanyozni.
-Ja,ő!Nem tudom,de abban bizonyos vagyok,hogy a pletykák igazak!
-Milyen pletykák?
-Hát hogy tényleg jó a tudod...-kacagott a telefonba.
Ledermedtem.Castiel lefeküdt azzal a lánnyal?Pedig még csak a kapcsolatunk elején járunk...
-Bár egy kicsit szerény...Sokat kellett noszogatni és borral kínálgatni,mire belement!De ne aggódj,nem mondom el senkinek,hogy lefeküdtünk!
Ezzel letette.Arcom sápadt volt,remegtem.
-Sajnálom...nem akartam...-suttogta a fülembe a párom-Most biztos dühös vagy rám...
-Rád nem..Csak arra a luvnyára!Meg tudnám ölni!Te meg nem tehetsz arról!Csak kicsit elgyengültél.Nem haragszom rád!Szeretlek,még így is!-öleltem át a nyakát.Mellkasa a hátamnak feszült.
Lassan elindultunk lefeküdni.Szorosan hozzábújtam és a fejét simogattam.Ő csak azt hajtogatta,hogy mennyire sajnálja.Megesett rajta a szívem.Olyan kis aranyos volt,hogy szomorú kis arcával bújt hozzám.Pici puszikat nyomtam a homlokára és lassan elaludtam.

31.rész

Reggel én már korábban fent voltam,mint Castiel.Megsimogattam az arcát és finoman elkezdtem rágcsálni a fülcimpáját.
-Hagyj most cica!Majd később!-morgolódott.
-Szerintem már ideje lenne felkelned!
-Tegnap sokáig voltunk el,nem?Had aludjak még legalább egy kicsit!
-Oké,addig megyek reggelit csinálni!
-Ne,maradj!
-Most jól állunk!Én éhen halok de az uraság még aludni akar!-néztem a félszemű macskámra,aki akkor lépett be az ajtón.
-Csak egy kicsit!-nézett rám két szép szemével.
-De csak,hogy lásd kivel van dolgod!-mosolyogtam és visszabújtam mellé.
Mosolyogva szorított magához.Magunkra húztam a takarót.Úgy fél óra múlva Rosa és a többiek jöttek be,míg mi a szobában aludtunk.
-Hé,lusta tubicák!Ébresztőőő!-rikkantott a barátosném.
-Én már fent vagyok!A vöröske nem akar felkelni!
-Pontosan,vöröske nem akar felkelni!-húzta fejére a takarót.
-Most komolyan le vöröskézted magad?-nézett rá értetlenül ezüstös hajú haverja.
-Szerintem hagyjuk!Nincs magánál!
-Candy,milyen bájitalt vetettél be?-néztek rám a srácok.
-Neki semmi féle bájitalt nem kell használnia!Ő így is levesz a lábáról minden fiút!
-Tanúsíthatom!-emelte föl mutatóujját Cast a paplan alól.
Végül ott hagytuk a mormogó mormotát és lementem kávét csinálni.
-Nem megyünk el csapatostól valahova?Biztos lesz valahol valami Haloweeni party!-tért a lényegre törpe barátnőm.
Armin láthatóan nem lelkesedett az ötletért.Mindig is az az otthonülős-kocka gyerek volt.Szerette Minniet,de szerintem kezdi unni,hogy folyton menni akar valahova.
-Minnie,kisegerem,szerintem nem kell minden áldott nap mennünk valahova!-sóhajtott a fekete hajú fiú.
-Most miért?

-Már nem azért,de Armin enyhén antiszoc,te meg folyton szociális életet élsz.Szerintem jobb lenne,ha egy kicsit megpróbálnátok kettesben lenni!Valami olyat kipróbálni,ami mindkettőtöknek tetszik!
-Igen,például a hálószobát!-hallottam Castiel hangját.
-Nem erre gondoltam.-szólt Lys,de látszott,hogy ő is jót szórakozott ezen.
Min kissé elszontyolodott,de miután barátja finoman megpuszilta az arcát felvidult.Aranyosak voltak,majd a lány be is vallotta,hogy Lysandernek igaza van.Végül a filmnézés mellett maradtunk.Persze,enyhén össze vesztünk,hogy mit nézzünk.Végül horrorban maradtunk.Persze,nem egyet,rögtön egész maratont néztünk meg.Ez végül is jó ok volt arra,hogy odabújhassak a kedvesemhez.Az egész szobát sötétség borította be,a tv pedig hangosan üvöltött.
-Mi van cica?Félsz?-szorongatott meg Cast.
-Igen,egy kicsit.
Erre még jobban megszorított és a nyakamat kezdte puszilgatni.Keze a derekamról lecsúszott és a combomat kezdte simogatni.A kellemes kis beszélgetésünket egy jump scare szakította félre,amitől mi lányok hangosan felsikoltottunk.Szorosan öleltem szerelmem nyakát.Úgy 3-4 film után a többiek hazamentek és én is elindultam zuhanyozni.
-Te hova jössz?-néztem vissza a fürdő ajtajából.
-Zuhanyozni.
-Akkor várj amíg én végzek!
-Nem mehetünk együtt?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem.-szögeztem le,majd résnyire kinyitottam az ajtót és kidugtam rajta a fejem-És ne less!
-Naa,cicus!Légyszii!-nézett rám tettetett szomorúsággal.
Egy kicsit hezitáltam,de végül beleegyeztem.Szégyenlősen vettem le a hosszított pólómat és a rövidnadrágom.A fiú mosolyogva,láthatóan hatalmas elismeréssel mért végig.
-Mi van?Bikiniben is láttál már!
-De fehérneműben más vagy!Mit szégyenlősködsz?Talán a volt pasiddal nem zuhanyoztatok együtt?
-Nem.-ráztam meg a fejem-Minden egyes alkalmunk is úgy kezdődött,hogy leitatott vagy valami drogot adott be nekem.Azóta szégyenlősebb vagyok,főleg a testemmel kapcsolatban.-sütöttem le a szememet.

*Castiel*
Szegényke.Lassan átöleltem a derekát és homlokomat az övéhez nyomtam.Csak fejét lehajtva,szemlesütve állt előttem fehér,csipkés fehérneműben.Hosszú,szőke haja a vállára omlott elrejtve piros kis arcocskáját.Lassan kikapcsoltam a melltartóját és lesegítettem róla.Egy törülközőt tekert magára és megszabadult az utolsó ruhadarabjától.
-Ne szégyelld magad,cica!Előttem nem kell!-simítottam végig a karján.
Megremegett,de engedte,hogy lehámozzam róla a rózsaszín rózsás törülközőt.Fehér bőre gyönyörűen illet szőke hajához és sötétkék szemeivel.Finom csókot leheltem az ajkaira,mire kicsit felbátorodott.Megfogtam a kezét és a kád felé hátráltam,majd átemeltem a kád peremén és megengedtem a vizet.Kezét a vállamra tette és szorosan hozzám bújt.Kicsi szíve gyorsan vert.
-Minden oké?
-Igen.Csak kicsit ideges vagyok...
-Most miért?Gyönyörű vagy és imádlak!
-Nem azért...Te vagy az első fiú akit szeretek és....
-És így vagy együtt vele?
Bólintott és mélyet sóhajtott.Egy kicsit még álltunk,majd letusoltunk és felöltöztünk.Az ágyban csillogó szemmel nézett rám.
-Kell még valami?
-Megkívántam a kakaót.
-Csináljak?-cirógattam meg az arcát.
-Légysziii!-kérte kislányos hangon.

*Candy*
-Finom?-kérdezte,miután letettem a bögrét az éjjeli szekrényre.
-Volt.-mosolyogtam rá.
-Még mindig ki vagy pirulva édes!
Arcomhoz kaptam,majd rá néztem.Látszott rajta,hogy ő is kicsit zavarban van.Megpusziltam az arcát,majd lefeküdtünk aludni.Kint viharfelhők gyülekeztek.

Kint hatalmas vihar tombolt,az eső és a fa ága kopogott az ablakon .A szobában síri csönd uralkodott,csak néha-néha hallatszódott Castiel szuszogása .Kint villámok cikáztak jobbra-balra,mennydörgés hangja töltötte be az eget.A szél hangosan zúgott, vágtatott a fák ágain át.Az esti horrorfilmek nagy nyomot hagytakbennem, alig bírtam elaludni.Éjfél körül járhatott az idő, amikor felriadtam egy rémálomból Felkapcsoltam a lámpát, hogy kicsit megnyugodhassak, amikor ....

Felsikítottam.Sikításom megrázta az egész házat.A mellettem eddig nyugalomban alvó fiú felkelt.

-Mi a baj?Miért sikítottál?

-A lámpánál ott volt valami!- mondtam lihegve.

- Csak rosszat álmodtál cicám! Semmi nincs ott! Biztos a horror filmek hatása!- simogatta a karom - Aludj vissza szépen, jó?

Bólintottam és visszafeküdtem.Cast lekapcsolta a lámpát és magához húzott. A félelemtől még mindig remegtem és a vihar hangjai csak tovább fokozták idegességemet. Hiába bújtam hozzá szorosan, még mindig féltem. A padló recsegése hamarosan felkeltett.

-Mi volt ez?

-Csak megreccsent a padló. Semmi különös nincs,ne aggódj már!

-De…..de úgy félek!-szorítottam meg a kezét.

-Figyelj,menjünk le körülnézni,jó?Akkor megnyugszol?-kérdezte szelíden.Még jó,hogy van valaki aki elviseli a hülyeségeimet.

-Egy kicsit…

-Na,akkor gyere,menjünk!-szorította meg a kezem és puszit nyomott a szám szélére.

Elindultunk.A házban sötétség volt és akárhogy próbáltuk felkapcsolni a lámpákat,azok nem működtek.

-Pech!Áramszünet!-mondta Castiel morogva,majd felkattintotta az elemlámpát.

-És pont Halloweenkor…..-suttogtam-Ez elég ijesztő,nem gondolod?

-Ugyan!Legfeljebb csak a te kis butuska fantáziádban!-csókolta meg a homlokom.

Elmosolyodtam,majd lementünk a lépcsőn.A lépcsőfokok recsegtek a lábunk alatt,az ablakon kopogtak a rózsabokrok ágai.A virágok meg voltak tépve a nagy szél miatt.A konyhában bukóra nyitva lévő ablak függönye lebegett,mint valami szellem.Becsuktam az ablakot.A hideg szellő végigjárta a testem,megborzongtam.Casiel oda állt mögém és gyengéden megölelt.A nappaliban a tévé megreccsent,majd zajos lett.Mint valami horrorban.

-Hogy-hogy a TV működik?

-Biztos visszajött az áram.-nyúlt a fiú a villanykapocsoló után.És valóban.-Látod!Mondtam!Semmi szokatlan nincs itt!

-Igazad van!Sajnálom,hogy felkeltettelek ezért!-hajtottam le a fejem.

-Hé,semmi gond!-hajolt le hozzám,majd két tenyerébe fogta az arcom és felemelte-Semmi gond azzal,ha félsz!Azért vagyok,hogy vigyázzak rád!Nemde?

-Meg azért,hogy szeretgess!-nevettem-De,igazad van!Menjünk aludni!

Visszafeküdtünk teljesen egymásba gabalyodva.Lábaink összefonódtak,kezeinkkel átöleltük egymást.Ő a derekamat én pedig a nyakát.Állát a fejem búbjára helyezte én pedig mellkasába fúrtam a buksimat.Hajnal 1:30.Pár perccel később hideg kezek simogatták a tarkómat.Csak Castiel volt.

-Megijesztettél!-néztem szúrósan a szemébe.

-Nem akartam.Csak kicsit simogatni akartalak.

-Azt lehet!-mosolyogtam és én is elkezdtem simogatni a hátát.

A hideg kezek a tarkómról az arcomra,majd a hasamra,végül a hátamra csúsztak.A pánt nélküli felsőm lassan lecsúszott és amikor próbáltam megigazítani,Cast elkapta a kezem,majd tovább simogatott.Az imént említett ruhadarab néhány perc múlva már a földön hevert,mellette Castiel szintén ujjatlan,szakad fölsőjével együtt.Végigsimított a melleim közt és lágyan megcsókolt.Két kezembe fogtam arcát és mohón visszacsókoltam.

-Szeretem,amikor így bevadulsz,cica!-mosolygott perverzül.

Elkezdte a nyakamat csókolgatni,én pedig hátravetettem a fejem,hogy jobban hozzáférjen.Beletúrtam a hajába,pont úgy ahogy ő is az enyémbe.Ahogy bőre enyémhez ért,szinte perzselt a forróságtól.Hamarosan ajkaink mohón falták egymást.Észre sem vettem,hogy közben a sok mocorgástól a vékony anyagból készülő,laza rövidnadrágom egyre lejjebb és lejjebb kerül rólam.Castiel lefejtette kezeimet a nyakáról , a fejem fölé tette és leszorította.Sóhajtottam és próbáltam kiszabadítani a kezemet,hogy átölelhessem a nyakát.Addig-addig mocorogtam,amíg elengedte,s a csípőmet kicsit megemelte az egyik kezével,a másikkal támaszkodott,hogy rám ne essen.Légzésünk gyors volt,sőt kicsit bele is szédültem a nagy hevességben.De nem hagytuk abba egy percre sem.A kiszabadult kezeimmel szorosan átöleltem a nyakát és hatalmas erővel szorítottam magamhoz. Félpucéran feküdtünk az ágyon,vadul csókolózva.Olyan jó érzés volt,hogy a karjaiban tartott.Sóhajtozva simogattam és csókoltam.Arcunk egyre pirosabb volt,bőrünk egyre forróbb,vágyaink egyre feltörekvőbbek.Már a puszta érintéstől is teljesen megbolondultam,de most….

-Biztos akarod?-lihegte Castiel a fülembe.

-Igen-suttogtam vissza,miközben kapkodtam a levegőt-Csak,kérlek,vigyázz!

-Vigyázni fogok!-mosolyodott el.

Néhány másodperccel később már gyűrtük a lepedőt.Lábaimat  körülfontam a derekán,körmeimet belemélyesztettem a hátába.Szinte észre sem vette. A csókok már nem finomak voltak,hanem tüzesek és vadítóak.Csókok közben gyakran egyikünk vagy másikunk halkan felnyögött.Egy-két helyen megszívta a nyakam,mint valami vámpír és helyén piros foltok jelentek meg.Egyik kezemmel őt öleltem a másikkal pedig a lepedőt markolásztam.Ujjaim elfehéredtek,annyira görcsösen szorítottam a hatalmas textildarabot.Castiel megfogta a derekam és kicsit még magasabbra emelte.

-Lassan….lassan már….lassan már…-lihegtem egyfolytában.Ennél többet nem is bírtam kinyögni.

-Ott vagyok?-kérdezte Castiel hasonló lihegéssel egybekötve.

Csak bólintottam.A lepedő már félig lent volt az ágyról és a kis szekrényemen a vekker is eldőlt a bögrével együtt,amikor kiszabadítottam a kezem Cast kezének szorításából.Néhány perc múlva már a mennyekben éreztem magam és Castiel is fáradtan dőlt le mellém.Megnéztem az órát:2:15.Rámosolyogtam a vörös hajú kedvesemre,aki finoman megsimogatta az arcomat.Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam.

30. rész Margaréta effektus...

-Hé!Mi van veled?-huppant mellém Rosa.
-Hagyjál!Szégyenlem magam!-fúrtam a párnába a fejem.Ekkor toppantak be a fiúk is.
-Castiel?-kérdezte ezüstös hajú barátnőm.
-Elment.
-Hova?-kaptam föl  fejem.
-Nem tudom.-vont vállat a fekete hajú kocka-Azt mondta,hogy valami ismerőséhez.
-Hol a telefonom?-ültem föl.
-Itt,de minek kell?-nyújtotta felém a srác.
Hiába próbáltam hívni,Castiel nem vette fel.Ez teljesen elkeserített.Fájdalmasan zuhantam vissza az ágyra.A lányok itt maradtak nekem estére és velem együtt várták a vörös fiú válaszát.Hiába hívtam ezerszer,kicsöngött de nem vette fel.
-Candy,egész hétvégén itt ültél,valahova menjünk már el!-szólt Min vasárnap este.
-Nem akarok!-durcáskodtam,majd ismét rányomtam a hívás gombra.
Hatalmas mosollyal tettem a fülemhez a telefont,mire a lányok közelebb jöttek hozzám.Ám a mosoly lefagyott az arcomról,amikor kinyomta a telefont.Szomorúan néztem a lányokra.
Egy hétig semmi nem volt,még Castiel sem.Csak egy új diák,Jessica.

Már az elején mindenki megkedvelte,de szerintem valami nincs rendben vele.
Világoskék haja és lila kontaklencsés szeme volt.Túlságosan mosolygós és vidám volt az én hangulatomhoz.A legjobb barátnőm is,megunva rosszmájúságomat az új csajhoz csapódott.Legalább Lysander és Armin mellettem volt,Ők is meg akarták találni Castielt,mert most hétvégén megint koncertjük lesz és gitáros nélkül nem sokra mennek,hiába van még egy.Egy nem elég,kettő kell én punktum!
A lányok engem is elcibáltak a koncertre,mert a vöröske előkerült és szerintük jót tett volna nekem,ha látom őt.Tényleg ott volt és mint mindig,fantasztikusan játszott,ám szünetekbe került engem.Csak ültem és néztem őt.Nem hiába kerül engem-talán elege van belőlem?Mi van velem?Félek odamenni,megölelni,hozzábújni,egyáltalán hozzászólni.Csak kussban ültem és távolról figyeltem a koncertet.Amint láttam,Jessica nagyon is jóban van a vörös lovagommal.Pedig ő is csak olyan rajongó,mint én!Úgy a harmadik szünetben jött oda hozzám a vörös fiú.
Még jobban összehúztam magam,mint eddig.A lányok órákon át cipeltek a bevásárlóközpontban,mire megtalálták,azt a rövid fehér ruhát,ami szerintük kiemeli kislányos kinézetemet.

Belenéztem a szürke szemekbe.Mosolyogva nézett rám,majd magához húzott és megpuszilt.
-Majd beszélünk még,cica!-suttogta sejtelmesen,mosolyogva a fülembe.
Csodálkozva néztem rá,majd még egy szájra puszi után visszament a színpadra.A kék hajú Jessica szúrós szemekkel mért végig,de akkor azzal nem foglalkoztam.
Hazafele Lysander vezetett,mellette Rosa ült,mi meg többiek hátul.Fáradtan dőltem el,fejemet az ablaknak támasztva.A házunk előtt vöröskével kiszálltunk,majd barátnőm lehúzta az ablakot,rám kacsintott,azzal elhajtottak.Leültem az ágyamra,majd a mellém lehuppanó fiú vállára hajtottam a fejem.Lefektetett az ágyra és mellém heveredett.
-Nem vagyok cica!-szólaltam meg,hogy megtörjem a csendet.
-Most miért?Szerintem jól áll neked ez a becenév!
-És ezt miért is kaptam?-fordultam felé.
-Nem tudom.Csak jól áll neked.-mosolygott.
-Jó tudni.Akkor számítsak a "Ti jártok?" kérdésekre?
-Miért kéne erre számítanod?
-Csak mert a párocskák becézgetik így egymást.
-És?Mi nem lehetünk párocskák?
-T-Tessék?
-Nem vagy süket,ne aggódj!-nevetett,majd ismét megpuszilta a számat.
A második ilyen puszit már mindketten elnyújtottuk hosszú csókká.Testem beleremegett,szívem majd kiugrott a helyéről.
-Ezzel...nincs minden megoldva!-toltam el finoman magamtól.
-Akkor szerintem vedd át a piszidet és majd mesélek!
-Remélem jó vagy magyarázkodásban!
-Különben?-nézett huncutul csillogó szemekkel rám,majd megsimogatta a combom.
Mutatóujjammal nevetve megfenyegettem,majd ő is hazament néhány cuccáért,ami még nincs nálam.
-Na,mesélj csak!Addig úgy sem hagylak!
-Ezt úgy mondod,mintha a legnagyobb rémálmom lenne,hogy te zaklatsz!
Nyelvet öltöttem rá,majd lefeküdt mellém és belekezdett mondandójába.
-Amikor elmentem,csak gondolkodni vonultam vissza.Tudni akartam,hogy igaz-e amit mondtál,de előbb tudni akartam,hogy én mit érzek irántad.Egy kicsit úgy éreztem,mint amikor a virágok szirmait tépik a filmekben.Szeret,nem szeret...Hosszú történet és röviden csak annyi a vége,hogy megfogadtam,sose leszek szerelmes.De te legyőzted az elveimet.Remélem most már érted.-bólintottam-Akkor,benne vagy?Leszel a..a barátnőm?-kérdezte elpirulva.
Aranyos volt,ahogy így zavarba jött.Ujjaimat összefontam az övével és finoman megcsókoltam.

*Castiel*
Meglepődtem.Finom ajkai szorosan tapadtak az enyémhez.Amikor arca eltávolodott az enyémtől csillogó szemekkel,mosolyogva nézett rám.
-Ez jó válasz volt?
-Tökéletes!-csókoltam meg ismént.Meg fordítottam és most ő került alulra.Vékony kis teste remegett.
-Csak nem félsz tőlem?
-Nem,csak megijesztettél.Trevor óta azért óvatos vagyok.Még veled is...ha nem vesztem el éppen a fejem.-sütötte le sötétkék szemeit.
-Olyan kis aranyos tudsz lenni!
Mosolygott és kikászálódott alólam.Szöszi fejét a mellkasomra fektette.Beletúrtam a hosszú fürtökbe és élveztem,ahogy a tincsek szétfolynak az ujjaim között.Tényleg,mint egy kiscica úgy bújt hozzám.Megigazítottam a takarót és magamhoz szorítottam.

*Candy*

Most végre boldog voltam.Mostantól a vörös lovagom csak is az enyém!Nem hagyom,hogy bárki is elvegye tőlem!

Boldogan,hatalmas mosollyal a számon bújtam oda a védelmező karokkal ölelő fiúhoz.Arca piros volt,mintha még mindig zavarban lenne.Feljebb kúsztam a mellkasán és csókokkal borítottam be az arcát és nyakát.

-Mi van cica,vadmacskává változtál?
-Csak unatkoztam.Nem tudok aludni.
-Hmmm...remélem még sok ilyen álmatlan éjszakád lesz!
-Ha rajtad múlik biztos így lesz!-kuncogtam.
Egy kicsit még beszélgettünk,simogattuk egymást,majd lassan elszunnyadtam.

29.rész Láz és.....

A nyárnak egyszer csak vége lett.Tesiórán egyből rosszul lettem.
-Jól vagy?-jött oda hozzám Minnie.
-Persze,csak kicsit szédülök.
-Ettél ma?
-Igen,egy kicsit.De azóta nincs étvágyam.
Iskola után a barátnőm a táskámat vitte,én pedig Castielre támaszkodtam.

*Castiel*
Csak szorítottam magamhoz a szőke lányt,aggódtam érte.Kezével lassan átölelte a derekam,majd belemarkolt a pólómba.Szédelgett és amint hazaértünk össze is esett.Másnapra magas láz miatt otthon maradt.Hazafele az eső is elkezdett zuhogni,rendesen eláztam.Alig hogy beléptem a bejárati ajtón,a kis szöszi odatámolygott hozzám.
-Hát te?Nem ágyban kéne lenned?
-Hallottam,hogy jössz....már látni akartalak...
-Rosszul vagy?
-Egy kicsit...-szólt halkan és összeesett.Valami komolyabb betegséget kaphatott el.
-Gyere,feküdj vissza!Most az a legjobb ha pihensz egy kicsit!
-Ha te mondod...
Gondosan betakartam és hoztam egy vizes borogatást a homlokára.Csak forgolódott,nyöszörgött.
-Meleg van..
-Nem baj!Csak maradj,próbálj aludni,oké?
-Legalább az ablakot nyisd ki...
-Csak bukóra,mert esik az eső.
Leültem mellé az ágyra és elkezdtem simogatni a karját.
-Bújj ide!-szólt halkan.
-Tessék?
-Azt kértem,hogy bújj ide mellém!Nem tudok aludni!
Mosolyogtam és odafeküdtem mellé.Megfogta a kezem és lehunyt szemmel próbált aludni.Feje az alkaromon volt,a másik kezemmel pedig a hátát simogattam.
-Castiel...
-Hm?Mi az?
-Szeretlek...Nagyon szeretlek...-suttogta.
Összeráncoltam a homlokom.
-Látom nem hiszel nekem.Én tényleg szeretlek!-erősködött.
-Ugyan,csak lázas vagy,ezért beszélsz mindent össze-vissza!
-Nem,én igazat mondok!Miért nem hiszel nekem?
-Mert beteg vagy,lázas vagy,nyűgös vagy!Azt sem tudod miről beszélsz!
-Akkor ne hidd el nekem!-morgott magában.
Elgondolkodtam.Mi van,ha igazat mond?Ha tényleg szeret?Csak sóhajtottam és magamhoz szorítottam.
-Muszáj suliba menned?-dörzsölgette szemét reggeli után.
-Majd sietek!-küldtem neki mosolyt,majd elindultam a buszmegálló felé.
Indultam volna haza a nap végeztével,amikor Candy kis növésű barátnője kapta el a karom.
-Majdnem elfelejtettem megkérdezni!Candy jól van?
-Persze,de még mindig magas láza van.Szerintem örülne ha meglátogatnád!
-Jó ötlet,de nem akarok nagyon zavarni.
-Csütörtökön úgy is van egy kis dolgom,szerintem akkor nyugodtan átugorhatsz hozzá.
-Akkor jó!-örvendett-Szia!
-Szia.-mondtam és siettem hazafele.
Candy a macskát simogatva feküdt az ágyban.Lehuppantam mellé,de mintha észre se vett volna.Megpöcköltem az orrát,mire magára húzta a takarót és úgy simogatta tovább Mr.Mindnightot.
-Mi van,nyűgös vagy?
-Nem,csak fáradt.
-Egész nap itthon vagy és azt mondod fáradt vagy?
-Aha.Elfáradtam abban,hogy egész nap unatkozok.
-Eszem megáll!Majd mondom Minnienek,hogy szedjen rendbe,mert már klinikai eset vagy!
-Miért?Átjön?-kérdezte,de hangjában nem véltem felfedezni semmi lelkesedést.
-Igen.Csütörtökön nekem dolgom van,ezért átjön.Nem úgy nézel ki,mint aki kirobban örömében!
-Mert nem érzem jól magam.Fáradt vagyok,de nem tudok aludni és éhes vagyok,de egy falat se megy le a torkomon.
Odahajoltam és megpusziltam az arcát.Átölelte a nyakam,maga mellé húzott és forró kis fejét a vállamra fektette.Halkan elkezdett szuszogni.Pedig azt mondta, hogy mostanában eléggé álmatlan.
Másnap reggelig fel sem kelt.Észre sem vette,hogy elmentem majd egy fél nappal később hazamentem.Arca már-már ijesztően piros volt,láza még most sem ment lejjebb.Szerencsére feljebb sem.Este majd' meghalt,annyira melege volt,folyamatosan hoztam neki a vizet és a hideg vizes borogatásokat.Szomorkás arccal bújt hozzám.
-Nagyon rosszul vagy?
-Eléggé...Kinyitod az ablakot?Melegem van.
Huszadjára is kikeltem az ágyból és megtettem,amit kért.Hiába írt föl a doki ezer meg ezer gyógyszert,nagyon lassan hatottak.
Amikor visszafeküdtem mellé és homlokára tettem a kezem,elmosolyodtam.Valamivel lejjebb ment a láza.
-Szédülök...
-Nem baj.Majd elmúlik.Nem tudok mást csinálni vele.
-Egy kicsit idegesítelek,igaz?-kérdezte bűnbánó arccal.
-Néha,de nem baj.Beteg vagy és azon vagyok,hogy meggyógyulj!-pusziltam meg a homlokát.
Szomorú arccal nézett rám,majd némán közelebb bújt hozzám.Kis aranyos.Kicsi szíve gyorsan vert.
-Még mindig nem hiszel nekem?-suttogta bele a néma éjszakába.
-Attól függ mivel kapcsolatban..
-Hogy szeretlek...
-Kételkedem benne.Csak a láz miatt beszélsz össze-vissza.
Csak sóhajtott és ismét szuszogásba kezdett.
Másnap délután én mentem Lysékhez,Minnie pedig Candyhez...

*Candy*
Kicsit rossz volt,hogy Castiel nem volt mellettem,de Minnievel is nagyon jól elvoltunk.Megcsinálta a hajam és a körmöm,kicsit rendbe hozott.Szó-szó katasztrofálisan voltam az utóbbi napokban és valahogy úgy is néztem ki.
-Akkor holnap tényleg nem lesz suli?
-Nem,mert a tanárok kirándulni mennek.
Miközben megtépte,azaz kifésülte a hajam jött egy SMS Armintól,hogy kapcsoljuk az 5-ös csatornára.Kis növésű barátnőm fekete hajú lovagja épp akkor ült a dobok mögé.Kicsit elcsodálkoztunk,amikor megláttuk Armint,Lyst és Castielt meg valami ismeretlen fiút a színpadon.Több ezres nézőközönség türelmetlenül tapsolt,kiabált.
-Persze,erről nekünk nem is szólnak!-mérgelődtem.
-Nekem sem említették!A kis szemetek!
-Bár,egész jól játszanak...-nyugtattam a kedélyeket.
-Van benne valami.Lysandernek mindig is jó hangja volt,de se Armint,se Castielt nem hallottam még zenélni.
-Úgy mondod,mintha én már hallottam volna őket hangszeren játszani.
Nagyszerű!Castiel nem hiszi el,hogy szeretem,ráadásul most már egy csomó rajongója is van!Fel kéne adnom...
A koncert szünetében Castiel felhívott.Közben Min már 2 perce beszélt Arminnal.
-Jobban vagy?
-Már igen,de te nem szerettél volna mondani valamit?
-Nem,miért?
-Ugye most csak viccelsz?
-Meglepődtél,ugye?
-Eléggé.De jók voltatok!
-Örülök,hogy tetszett!Most mennem kell,szia!
El sem tudtam köszönni,már letette a telefont.
-Valami baj van Candy?Látom,hogy valami nyomja a lelked!
-Semmi.
-És ezt higgyem is el neked?
-Ha megtennéd,akkor legalább te hinnél nekem!
-Na mesélj csak!-emelte rám fekete szemeit a lány.
-Semmi!-pirultam el,de csak kiszedte belőlem.

-Tehát elmondtad Castielnek,hogy szereted,de ő nem hitte el,mert lázas voltál és azt hitte össze-vissza beszélsz.Hát ez szarügy!
-You don't say?
-És most mit csinálsz?
-Semmit.Vagy leesik neki,hogy komolyan gondoltam vagy talál jobbat.
-Ez így nehezen fog menni!
Csak vállat vontam,majd fölhúztam a térdeimet majd átkulcsoltam őket és a TV-t néztem.Castiel nagyon jól gitározott.

Úgy éjfél felé azonban,amikor a koncertnek vége lett bealudtam.Nem sokkal ezelőtt Rosa is megérkezett.Hárman egymásnak dőlve aludtunk,amikor a 3 fiú szinte berobbant a házba.
-Ennyire unalmas volt a koncertünk?
-Nem,de utána a hírek nem voltak túl érdekfeszítőek!-dörzsölte a szemét az ezüstös hajú Rosalia.
-Ébresztő,Csipkerózsika!Egész héten aludhattál!-rángatott Cast.
Min összeráncolt homlokkal nézett minket.Bár megértem,mert -bár a fiú nem hitte el,hogy tényleg szeretem-szorosan öleltük egymást és kaptam egy puszit is.
Mivel a fiúk nem kevés alkoholt is hoztak magukkal a hangulat oldódni kezdett,bár én igyekeztem keveset inni.Rossz emlékek jutottak eszembe az alkoholtól.Rosalia Lysander ölében ült az egyik fotelben,Minnie a másik fotel karfájáról karolta át Armin nyakát.Én a vöröske vállára hajtottam a zúgó fejemet,miközben ő a derekamat ölelte.A többiek nyalták-falták egymást,én meg nem foglalkoztam velük.
-Miért nem hiszel nekem?-néztem a fiúra.
-Megint ezzel jössz?
-Nem hazudtam,nem beszéltem félre!Én tényleg szeretlek!
A többiek odakapták a fejüket.Nem érdekelt,hogy néztek minket,megcsókoltam a vörös fiút.Teljesen elvörösödtem.Visszacsókolt és kezével közelebb húzott magához.Egész testem bizsergett,amikor nyelveink összeértek.Pár perc alatt teljesen bevadultunk (bár ehhez köze lehetett annak 4-5 pohár piának is).

Keze a pizsama fölsőm alatt kutatott,a melltartómat próbálta kikapcsolni.Már eldőltünk a kanapén és vadul faltuk egymást.A többiek csak csodálkozva néztek ránk.Amikor egy percre elváltunk egymáshoz,megszólalt Armin,mielőtt ismét egymásnak estünk volna.
-Ha ennyire akarjátok,akkor menjetek már szobára,légyszi!
Zavarba jöttünk és én inkább fel is mentem a szobámba.Egyedül.Csak betakaróztam és a macskát simogattam.A lányok nemsokára följöttek hozzám...

28.rész Fájdalom a szerelemért

Castiel kiment az előszobába én pedig félve lépkedtem mögötte.Hamar el is küldött onnan,hogy bújjak el,mert Trevor állt a nyitott bejárati ajtóban.Felsiettem és jobb híjján a könyves szekrényem polcain fölkapaszkodva (ég áldja a beépített szekrények feltalálóját) meghúztam magam a ruhásszekrényem tetején a dobozok és ezer éve elhalt virágok mögött.Már nem hallottam a dulakodást lentről.Valaki szinte belökte a szobám ajtaját.
-Candy,gyere elő!-kiáltotta éles hangon.
Abban a percben nem féltem,hanem inkább aggódtam.Mi történt Castiellel?Elintézte volna?Vagy segítségért ment?Remélem nem lett komoly baja....
Hamarosan a fiú eltűnt és a bejárati ajtó csapódása jelentette be távozását.Lemásztam és lesiettem a vörös fiúhoz.Ájultan feküdt a kanapé mellett,mellette törött vázadarabok.Odamentem és próbáltam felkelteni.Hátán a póló véres volt,nyilván megsebezte a váza.Lassan úgy-ahogy négykézlábra tápászkodott és rám nézett.Arcán fájdalom tükröződött.Szegény.
-Sajnálom...-mondtam lesütött szemmel.
-Ugyan!Én mondtam,hogy vigyázok rád-itt nyögött és nagy nehezen térdére ült-és meg is teszem,bármi az ára!
-Nagyon köszönöm!-mosolyogtam és finoman megpusziltam az arcát.
Mosolygott,majd ismét felnyögött.
-Hol fáj?
-A hátam.Az egész.Az a barom eltörte a vázát a hátamon!
-Vedd le a pólód,bekötöm!Ennyivel minimum tartozok!
Engedelmesen felült a kanapéra én pedig elsősegély felszerelést szerezve elláttam a sebeket.Nagyok és csúnyák voltak,erősen véreztek.A fertőtlenítő csípte a bőrét,de fogát összeszorítva tűrte.Miután bekötöttem még finoman megsimogattam.Magához ölelt.
Cast korán lefeküdt aludni,én pedig még beszéltem apával,a zsarukkal,majd összetakarítottam.Amikor bementem a szobába Castiel a hasán feküdve aludt az ágyamon félig betakarózva.Leültem mellé az ágyra,megsimogattam az arcát és finoman megpusziltam a száját,majd megigazítottam rajta a takarót.Ő behunyt szemmel húzott be magam mellé és a nyakamig húzta a takarót.Mosolyogva bújtam hozzá és megint puszit nyomtam az ajkára.Lassan simogattam az arcát,amíg el nem aludt.
Békés álmunkból üvegcsörömpölés zaja riasztott fel minket.A riasztó már megszólalt a rendőrségen.
-Bújj az ágy alá!Gyorsan!-siettetett Castiel.
Engedelmesen meghúztam magam,majd Trevor betörte az ajtót.Sosem adja fel?Mivel az ágy az ajtóval szemben volt,így láttam mindent.Láttam,ahogy Castielt valamivel pofon vágja és ő ettől megtántorodik,s elesik.Pont elém.Szájából folyt a vér,majd lövést hallottam és a fiú fájdalmasan felnyögött és lehunyta a szemeit.Egy igen nagy vértócsa keletkezett körülötte.Megijedtem,de lapultam.Fél óra keresgélés után megtalált és kiráncigált az ágy alól.Addigra a rendőrök is odaértek.
-Ha közelebb jönnek lelövöm!-kiáltotta fejemhez szorítva a fegyvert.
De nem érdekelt.Az érdekelt,hogy Cast jól van-e.Nem mozdult.Aggódtam érte.Csak maradjon életben!Ekkor hallottam,ahogy a szorosan tartó fiú kibiztosítja a fegyvert.A rendőrök feszülten álltak.Gúnyos mosollyal nézte őket.Ekkor egy kockázatos,de ugyanakkor taktikailag remek ötletem támadt.
Lehunytam a szemem és enyhén ellöktem magamtól a fiút.Mintha elájultam volna.Oldalammal a vértócsába estem,Cast mellé.Ekkor a zsaruk elfogták Trevort én pedig félig véresen föltápászkodtam és megsimogattam a földön fekvő fiút.Végigsimítottam a hátán.Teste még meleg volt,szíve lassan,de még dobogott.Segítettek felültetni és amíg a mentő kiérkezett betakartam egy pokrócba és öleltem.Öleltem,simogattam.Folyamatosan a fülébe súgtam,hogy tartson ki.Már könnyeztem,amikor résnyire ugyan,de kinyitotta a szemét.Addigra apa is odaért,sietett haza a munkából.Még pont nem szállt fel a géppel.Leguggolt mellém és megsimogatta a hajam.Nem törődtem vele.Csak bőgve öleltem magamhoz Castielt.Halkan,erőtlen hangon megszólalt.
-Ne sírj!Semmi baj!Minden rendben lesz!-mondta.Megérintette az arcom,halványan mosolygott,majd ismét lehunyta a szemét.
A mentősök elvitték,én pedig lemostam magamról a vért.Felszedtem a véres szőnyeget és a mosógépbe tettem.Persze mindezt azután,hogy a rendőrök kihallgattak.Hajnal 5 volt,amikor a kórházban beengedtek Castielhez.Nem sokkal a szíve fölött érte a lövést,meg kellett műteni.Még nem ébredt föl az altatásból.Megfogtam a kezét és kérdően apára néztem.
-Apuci,ugye jobban lesz?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Biztosan.Nem lesz semmi baj,hidd el!-puszilta meg a homlokom.
Lassan ismét felnyitotta a szemeit.A szép,köd szürke szemeit.Mosolygott.Apa már 2 perce elment dolgozni.
-Hogy tudsz ilyenkor mosolyogni?
-Mert tudom,hogy ez megnyugtat.Mondtam,hogy nem lesz semmi baj!
-Semmi baj?Kis híján meghaltál!
-De te is látod,hogy semmi bajom.És ez a lényeg,nem?-szorította meg a kezem.
-De...
-Na látod!Na,mosolyogj már egy kicsit!A kedvemért!
Mosolyogtam,kicsit talán nevettem is.
-Szeretem a mosolyod!-szólt nevetve-Ilyenkor úgy érzem semmi baj nincs!
Elpirultam.Csak szorítottam a kezét.
-Szerintem menj haza és pihenj le!Biztos megviselt ami történt!
-Egy kicsit,de még mindig félek egyedül!
-Ne félj!Hamarosan én is hazamehetek!-mosolygott.
Így is lett.Boldogan ugrottam a nyakába,amikor belépett a bejárati ajtón.Szorosa öleltem a nyakát és mélyen beszívtam az illatát.
-Ennyire hiányoztam?-nevetett.
-Valaki nagyon jó hangulatban van!Még szép,hogy hiányoztál te barom!Az egyik legjobb haverom vagy!
-Ezt jó tudni!-szorított magához.
Én már lefeküdtem aludni,amikor felrángatott.Kezében egy tekercs géz volt.
-Mi az?
-Csak kicsit ledörzsöltem a vállamon a sebeket és kicsit véreznek.Bekötnéd?-kérdezte és mintha kicsit el is pirult volna.
Mosolyogva elvettem a textiltekercset és bekötöttem az egész hátát beborító sebeket.Ezek után bedőltünk az ágyba.Mielőtt elaludtam volna,Cast lágyan megcsókolt.Kezével átölelt,én pedig odabújtam hozzá.A macska a lábunknál aludt,az ágy végében.Kezével a hátamat simogatta.Nagyon szeretem őt.

-Nagyon aggódtál miattam?-kérdezte reggel,amikor még csak félálomban nyitottam ki a szemem.
-Igen,eléggé...
-És miért?
-Már tegnap mondtam,a haverom vagy.De most maradj,még aludni akarok!-morogtam és mellkasába rejtettem az arcom.
-Én meg éhes vagyok!Engedj el!
-Még mit nem!Nagyon jó párna vagy!
Felnevetett,de nyugton maradt,így pihenhettem még egy kicsit.Szívverése megnyugtatott,illatától álomba merültem.Szundikálásomat a macska zavarta meg,aki az arcomon sétálgatott.

*Castiel*
Kinyitotta kék szemeit és kómásan nézett rám.Leszedtem róla a macskát,majd föltápászkodtam.Morogva kelt fel ős is.Haja össze-vissza állt,de aranyos volt.Nem igazán volt magánál,így a reggeli ma az én feladatom volt.Alig mentem ki a szobából visszafeküdt.
-Hé,pocok!Ébresztő!-rángattam a vállát sikertelenül-Reggeli!
-Reggeli?Hol?-nézett körbe-Hazudsz!Itt nincs is reggeli!
-Persze,mert lent van!
-Nem hozod fel?-kérte könyörgős hangon.
-Feleségül ne vegyelek?-tréfálkoztam,majd felkaptam és levittem.
Örvendezve ugrált,amikor meglátta a palacsintát.Egy kicsit gyerekes volt,de hihetetlenül jól állt a kis szöszinek.Szeretem,amikor ilyen.Kis cuki.Reggeli után leült a kanapéra Tom és Jerryt nézni.
-Ma gyereknapot tartasz?
-Aha.A nyár utolsó előtti előtti napja van,ki kell használnom!Van baj?
-Nem,csak még nem láttalak ilyennek.Vicces vagy így!
-Kösz.Általában Minnivel közösen csináljuk ezt,de most elutaztak.Csak szeptemberben jönnek haza.
-Akkor nem kell félnem,hogy féltékenységében halálra ver engem egy tűsarkúval!-nevettem.
-Hát ha nem tudja meg,hogy az egész nyarat mellettem töltötted,akkor nincs is baj!
Egy darabig nézte a rajzfilmet,fel-fel kacagott a jeleneteken,majd egyszer csak szó nélkül odabújt hozzám.Ezt a napot én pihenéssel,ő pedig evéssel és TV nézéssel töltötte.Természetesen-mint mostanában mindent-ezt együtt csináltuk.Ölelkezve.Összebújva.És néha-néha egy-egy puszi is megengedett volt.

27.rész

Reggel kis hunyorítás után felnyitottam a szemeimet.Mr.Mindnight Castiel hátán feküdt.A fiú arcába belelógott egy-két kósza vörös tincs.Arca közel volt az enyémhez,így hallottam halk szuszogását.A macska lassan a vállára mászott és megnyalogatta az arcát kis rózsaszín nyelvével.Cast felmordult.
-Candy,hagyj már!
-Nem én voltam!-kuncogtam.
Felnyitotta kómás,köd szürke szemeit.Csodálkozva nézett rám,majd leszedtem róla a macskát és kettőnk közé tettem.
-El is felejtettem,hogy őt idehoztam neked!-simogatta meg a macskát.
-Aranyos macska.Jó,hogy nem vagyok egyedül.Bár,mostanában mindig itt vagy mellettem.
-Baj?
-Nem,egyáltalán nem.-mosolyogtam.

*Castiel*
Mosolygott.Imádtam a mosolyát.És most is imádom.

-Minden rendben?-kérdezte,majd kezét az arcomra tette.Még a finom,gyengéd érintéstől is fájdalom nyílalt az arcom azon részébe.
-Persze,minden oké.Már,nem is nagyon fáj.
-Biztos?
-Biztos.Nem kell aggódnod miattam.De azért köszönöm.-fogtam meg a csuklóját.-De te miért sírtál tegnap?
Nyelt egyet.Lesütötte tengerkék szemét és kezét maga mellé fektette.Lassan megsimogattam.
-H-Honnan tudod,hogy tegnap sírtam?-emelte rám párás tekintetét.
-Nem tudom pontosan.Amolyan megérzés volt.De tudtam,hogy szükséged van rám,ezért jöttem vissza.Meg..tartoztam ennyivel...
-Köszönöm...-mosolygott ismét halványan.Imádni való.Csak némán simogattuk a macskát.
Közben néha-néha összeért a kezünk.Olyankor mindig elpirult.Fogtuk egymás kezét és észre se vettük,hogy a macska már rég elment.Kis tenyerét az enyémbe csúsztatta.
-Hideg a kezed...-mondta és megszorította.A szívem egyre gyorsabban vert.Pont úgy szeretem őt,mint régen.
-Az már nem az én problémám.
-Hogy tudsz ilyen sebekkel még mosolyogni?-suttogta komoly arccal.
-A barátaim.Ők segítenek nekem.Meg egy lány.Egy lány aki fontos nekem.
-Szereted?
-Szeretem.

*Candy*
Egy lány...egy lány akit szeret...Ki az?...Annak örülnék,ha én lennék....Mindig csak a lenne...Jó lenne egyszer elfelejteni...
Közelebb kúsztam hozzá és kisimítottam az arcából a tincseket.Szeme csillogott.Átölelt erős karjaival és gyengéden simogatni kezdte a hátamat.Mellkasába fúrtam az arcom és beszívtam az illatát.Kellemes illata volt.Jó volt reggel is erre kelni.Betakart és hajamba temette sebes arcát.Akkor hallottam,hogy valaki bejött és a szobám fel tart.Castiel nem figyelt és n is tetettem az alvást,amikor a  résnyire nyitott szemem sarkából megláttam aput az ajtóban.Mosolygott,bár egy kicsit ráncolta a homlokát.Persze,hisz ő nem ismeri Castielt,aki mindig vigyáz rám.Meséltem neki,de nem ismeri személyesen.Így persze,hogy bizonytalan volt vele szemben.Néhány perc múlva lehámoztam magamról a fiú kezeit s lementem apához.
-Hova mész?-hallottam a suttogást magam mögül,amikor már a kilincset fogtam.
-Apához.Most ért haza.Ugye nem baj?
-Menj csak.
Lassan leballagtam a lépcsőn.A parketta recsegett a talpam alatt.Apa felkapta a fejét az újság mögül.
-Látom megébredtél!-mosolygott-Minden rendben?
-Igen,minden oké!-mosolyogtam és a fotel karfájára ültem puszit kuncsorogva tőle.Meg is kaptam,mint mindig.
-Nem volt semmi baj mostanában?
-Hát...egyszer még összefutottam Trevorral,de Castiel kimentett...szerencsére..-feleltem,de éreztem,ahogy elpirulok.Ezt apa is észrevette,mert fülig húzódott a szája.
-Látom jól aludtál!És ki volt a párnád?
-Castiel,ő az akiről meséltem,hogy vigyáz rám és mindig mellettem áll.
-Addig értettem,hogy mellette nem fognak bántani,de ez azért erős túlzás,nem?
-Akár hiszed-akár nem gyakran alszunk együtt.Biztonságban érzem magam mellette.Ugye,ez azért nem zavar?
-Rendes veled?
-Persze.Különben a közelembe sem engedném.Épp elég volt a zaklatókból egy életre!-és ebben a pillanatban hálát adtam,hogy a hálóingem elrejti a vállam.
-Ahogy gondolod.De nem szeretném ha bármi rosszat tenne az én kicsi lányommal!
-Ne aggódjon,nem fogom bántani!-hallottam Castiel hangját az ajtó felől.
-Biztos te vagy Castiel!-mérte végig apám a fiút.-Remélem így is lesz!-mondta szigorúan,de a szeme mosolygott.-Mi történt az arcoddal?
-Csak...össze verekedtem valakivel.Pont Candy miatt.
Nem tudtam leolvasni az arcáról,hogy most csak fényezi magát apa előtt,vagy igazat mond.
-Örülök,hogy vigyázol rá.Rendes gyereknek tűnsz!
Ekkor fellélegeztem.Ha ezt mondja,akkor már rossz nem lehet.
-Elsőre egy szülő sem nézi ki belőlem ezt.-szólalt meg halkan magabiztos mosollyal.
-Mert nem úgy nézel ki,de én látom benned a jó embert.Remélem nem az lesz Candy,mint legutóbb.-fordult hozzám.
-Apa.Castiellel nem tervezek össze jönni!
-Ezt mondtad Trevorral kapcsolatban is!
Cast csak mosolygott magában a kanapén.Kíváncsi vagyok mi jár a fejében.Bár,nem tudom jó ötlet-e ezt tudnom.Amíg ők elbeszélgettek valamin elmentem magamnak kávét csinálni.Szerencsére jól kijöttek egymással.Ez egy számomra nagyon is megnyugtató tény.Csak vártam,hogy lefőjön (vagy nem tudom pontosan hogy kell mondani,elkészül,na) a kávé.Magamba feledkezve gondolkoztam.Hideg kezek szántották végig simogatva a karom.
-Minden oké?-kérdezte a vöröske.
-Igen,csak gondolkoztam.Apa?
-Elment valahova.Biztos minden rendben?
-Persze,tényleg semmi baj.Csak gondolkodtam.

*Castiel*
Hátratűrt egy tincset a füle mögé.Halkan felnevettem.
-Mi az?Min nevetsz annyira?
-Csak eszembe jutott egy régi ismerősöm....Egyszer úgy próbált csajozni,hogy azt mondta a lánynak,hogy cuki a füled!-nevettem.Ő is csilingelve felkacagott.
-És sikerült neki?
-Aha.Egy évig járt is a csajjal.De szerintem csak szerencséje volt.
-Ki tudja?Lehet tényleg tetszett a lánynak.Vannak véletlenek az életben,nem gondolod?-nézett rám kék szemeivel.
-Meglehet,bár én nem hiszek a véletlenben.Én úgy gondolom minden okkal történik,vagy ....
-Valaminek a céljából....Egyetértek,de azért a véletlen is előfordulhat néha-néha.
-Talán...-mondtam és beleittam a kávémba.Sose szerettem,csak mostanában szoktam rá.Mióta Candyvel vagyok mindennap.Mióta vele vagyok nagyon megváltoztam.És szerintem valami még változni is fog...
-Nem fáj az arcod?Most már tényleg nagyon csúnya...
-Nem,csak ha hozzáérek.De ha téged ez megnyugtat tegyünk rá jeget.
Előkotort egyet a fagyasztóból és finoman az arcomra tette.Megfogtam a kezét,ami a jégtasakon volt.
-Valami baj van?Sápadtnak tűnsz!
-Semmi...csak...mindegy!-mondta és elfordult tőlem.
-Mond csak!Tudod,hogy én mindig segítek neked!-tettem vállára a kezem.Elvette az asztalról a telefont és az orrom alá dugta.
Egy SMS volt.Trevortól.Már most féltem,pedig még el sem olvastam.Az SMS-ben ez állt: Tudom hol vagy,hol alszol és kivel.Ne félj,megtalállak és enyém leszel,még akkor is ha a sitten fogok ülni,vagy ha te meghalsz.Ne hidd,hogy a vörös kis lovagod meg tud védeni!
Ledöbbentem és magam felé fordítottam őt.Szemét eltakarta.Félt.Meg is értem.Letettem a jeges tasakot az asztalra és magamhoz öleltem.Elsírta magát a vállamon.
-Most mi lesz?-szipogta.
-Semmi.Majd vigyázok rád.Itt leszek melletted,oké?-támasztottam homlokom az övéhez.
-Oké.-törölgette könnyeit.
-Na,akkor fejezd be a sírást.Sokkal szebb a mosolyod!-biztattam én is egy mosollyal.
-Remélem nem zavarok!-hallottam a lány apjának a hangját az ajtóból.
40-es éveimben járhatott,rendes férfi volt.Sötét barna hajában volt egy-két ősz tincs.
-Baj van kicsim?-fordult a lányához.Neki is megmutatta az SMS-t.

*Candy*
-Legjobb lenne,ha most a rendőrségre mennénk!Azonnal!
-Nem tudom,hogy ez jó ötlet-e...-szóltam halkan.
-Ne félj!Nem lesz semmi baj!Legfeljebb többet kell rád figyelnem!-ölelt magához Cast.
Mélyen beszívtam az illatát.Valamennyire sikerült megnyugodnom.
-Jó,menjünk....-mondtam és felmentem készülődni.
Hamarosan már a rendőrségen voltunk,ahol én egy mukkot nem tudtam szólni,csak a fölsőm szélét babráltam.Amikor engem akartak megkérdezni,hogy mi történt riadtan felkaptam a fejem és azt hittem elájulok.Féltem.Nagyon féltem.Éreztem,ahogy a mellettem álló vörös fiú megszorítja a kezem.

Sóhajtozva elmakogtam,hogy mik történtek.Remegtem egész testemben.Castiel hagyta,hogy teljes erőmmel szoríthassam a kezét,apu pedig a hátamat simogatta.A tenyerem már izzadt,de csak mondtam,mondtam.Aztán a rendőrök megkérték,hogy csak én maradjak ott.El kellett engednem a fiú kezét és a simogatás is megszűnt a hátamon.Leültem,de azt hittem még most is elájulok.De végül ismét elmakogtam életem sztoriját.
Kint apa nem volt ott,kávéért ment.Castiel aggódó tekintettel nézett rám.Szomorú,sápadt arcomat látva mg jobban elkezdett aggódni.
-Ugye,semmi baj nincs?Nem vagy éhes?
-Nem,semmi komoly.Csak nem sűrűn járok a rendőrségen.
-Ne aggódj!Itt vagyok!-szorította meg a kezem.
-Hogy tudsz ilyen helyzetben is nyugodt maradni?
-Nem igazán vagyok nyugodt.Csak téged megnyugtat,ha nyugodt vagyok.-nevetett.
Mosolygott.Csak szorította a kezem és mosolygott.A vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem.Megnyugtatott az illata,a közelsége.Erős keze szorított és az sem zavart,hogy már fáj.
-Hát itt vagy Candy!Hoztam neked valamit!-nyújtott apa felém egy tábla csokit.
-Köszönöm..-mondtam erőltetett mosollyal.
Mi hazamehettünk,apuval még beszéltek.Az emberek mosolyogva néztek ránk az utcán.Persze,hisz' kézen fogva sétáltunk,azt hitték egy pár vagyunk.Otthon Mr.Mindnight jött elém.A kanapén az ölembe kuporodott és dorombolt.Egész nap nem ettem semmit s sorra jöttek a fenyegető üzenetek,amiket a rendőrök kérésére továbbítottam apu telefonjára.Valamiért Trevor nagyon gyorsan megtudta,hogy a rendőrségre mentünk.
-Ne félj már!-nyomott puszit a homlokomra Castiel-Mondtam,hogy bármi áron megvédelek!
-Köszönöm.De én addig félni fogok,ameddig ő szabadlábon van!
-Nagyon helyes!-hallottam egy hangot az előszoba felől......

26.rész

Reggel fel akartam kelni,de Castiel nem engedett.Erős karjával szorosan tartott.Végig nyúlt a kanapén,én pedig a mellkasán feküdtem.Mélyen beszívtam az illatát,majd rá emeltem a tekintetem.Arcán csúnya monokli és egy nagy véraláfutás volt.Egyből eszembe jutott minden.Az apja megverte őt.Ekkor még szorosabban bújtam hozzá.Ahogy tegnap is sírt...minden az eszembe jutott.
-Mi a baj Candy?-hallottam a fiú hangját.
-Semmi,csak...a tegnap történtek..meg az arcod is..nagyon csúnya..
-Ugye nem fogsz róla senkinek beszélni?Mármint,arról amit nálunk láttál...
-Castiel,egyszer te mondtad nekem,hogy ha nem szólok rosszabb lesz...
-És így is lett,nem?
-Had fejezzem be!Ha te sem szólsz és én sem szólok,neked csak rosszabb lesz.
-Mintha nem próbáltam volna meg évekkel ezelőtt!De senki nem hitt nekem.Egy lány hitt nekem,de vele sem tudtam beszélni.Pedig nagyon rendes és szép volt...Szerettem őt.
-Elhiszem.Akkor,nem mesélnél inkább róla?Ha neked az jobban esik...
-Nem tudok róla sokat.Hosszú,gesztenye barna haja volt és zöldeskék szeme.Alacsony volt és mindig körülvették a barátai.Ezért nem tudtam vele soha négyszemközt beszélni.Pedig mindig el akartam neki mondani,hogy tetszik és szeretem.Cuki lány volt.Imádtam.
-És te milyen voltál régen?
-Mi ez a nagy érdeklődés?-fordult felém.Most már az oldalunkon feküdtünk.
-Csak úgy.Soha nem mesélsz semmit magadról!
-Régen sem voltam sokkal másabb.Apa itt kapott állást,ezért költöztünk ide.Akkor festettem vörösre a hajam.Azelőtt fekete volt.
-Gondolom már akkor is nőcsábász voltál!-böktem meg a hasát.
-Nem,csak az az egy lány érdekelt.Valami C betűs volt,azt hiszem.
-Vicces.Az én első szerelmem neve is C betűs volt.Pont olyan volt a haja,mint neked,csak fek...Most esett le!-csaptam nevetve a homlokomra.
-Nekem még nem.Mond már el!
-Régen beléd voltam esve!-nevettem.-És van az a sejtésem,hogy te is belém voltál zúgva!
-Én?Beléd?Az ki van zárva!
-Tudod,régen én festettem ám a hajam!Még hozzá barnára!
-Az nem jelent semmit!-duzzogott.
-Az én nevem is és a te neved is C betűvel kezdődik,neked fekete hajad volt,ahogy az én régi szerelmemnek,nekem pedig barna,mint a tiédnek.Még most sem hiszed el.
-Talán igazad van.És mit csinálunk ma?Csak mert nincs jobb dolgom,mint hogy vigyázzak rád.
-Rendes vagy,de én ma itthon döglést szerveztem.Csatlakozol?
-Miért is ne?Jobb,mint otthon lenni....
Végül inkább a szobámba mentünk,mert ott jobban elfértünk az ágyon.A macska az ablakban aludt,Castiel teljesen nyugodtan nézett én pedig félig lelógva aludtam.Cast lassan visszahúzott az ágyra és a felkarjára tette a fejem.Fejemet lassan a mellkasához dörgöltem,lábamat keresztbe tettem az övén.Elcsodálkozott,majd közelebb húzta a derekamat az övéhez.Csak csukott szemmel feküdtem mellette.Finoman félresöpörte a hajam és meleg,puha ajkaival elkezdte csókolgatni a nyakam.Az ingemet lassan kigombolta és lecsúsztatta a vállamról,de csak az ujját.Szája a nyakamról a vállamra vándorolt,de a vállamat már nem csókolgatta,hanem már harapdálta.Kinyitottam a szemem,de ő ezt nem látta.Hideg kezei a fölsőm alatt a hátamat simogatták.Némán felsikoltottam.Szívem hevesen vert,légzésem egyre gyorsult.A fölsőm egyre lejjebb csúszott.Le kéne állítanom.De olyan jó.Ahogy a bőre az enyémhez ér,ahogy a forróság elönti a testünket.Libabőrös lettem.Szájával már erősebben harapott.Valami a vállamról indulva végigcsöpögött a mellkasomon.Egyszerre akartam,hogy folytassa és hogy leálljon.Kezemmel megfogtam a pólóját.Ujjaim elfehéredtek,arcom teljesen elvörösödött.Castiel visszatért a nyakamra.
-Castiel....kérlek...hagyd...hagyd abba...kérlek!Castiel...-suttogtam,de nem hallotta.-Castiel!Fejezd be!-könyörögtem.El akartam lökni magamtól,de nem tudtam.Lassan az oldalamról a hátamra fordított és felém emelkedett.De száját el sem vette a nyakamról.Megnéztem a vállam:vér csordogált róla.
-Sajnálom-suttogta-de már nem bírok magammal.
-Castiel...kérlek...fejezd be!-könyörögtem neki tovább.Teste az enyémhez simult.Már sírtam.A szoknyám felcsúszott,az ingem teljesen ki volt gombolva és pár csepp vér is volt rajta.-Castiel!-kiabáltam,de utána nyugodt hangon folytattam.-Fejezd be,kérlek!Nem akarom!Hagyj,kérlek!
Ekkor felszállt rólam és sajnáló tekintettel nézett rám.Elindult az ajtó felé.
-Hova mész?-ültem föl a vállamat fogva.Csak sajnálkozó tekintetett vetett felém és becsukta maga mögött az ajtót.Nem akarom,hogy elmenjen.
Tegyen bármit,csak ne menjen el.A tenyerembe temettem az arcom,majd az ablakhoz sétáltam.Castiel hazament.Amint belépett a bejárati ajtón csörömpölés,kiabálás hallatszódott.Istenem,szegény!
Visszazökkentem az ágyra és bőgtem.Castiel...inkább ne szóltam volna!Inkább tűrtem volna!Akkor mellettem lenne!Már csak szipogtam a hálóingemben,amikor Cast benyitott.Kezében kötszer volt.Szó nélkül odajött hozzám és bekötötte a vállam.Fejét lehajtotta.
-Sajnálom.Tényleg,nagyon sajnálom.
-S-Semmi baj.Mutasd az arcod.Hallottam kiabálás volt nálatok,tudni akarom,hogy nem esett-e bajod.
Mosolyogva felemelte fejét.Homlokát egy nagy seb díszítette.Végig simítottam az arcán,majd közelebb hajolva megcsókoltam.Kicsit csodálkozott,de hagyta magát.
Nyelve simogatta az enyémet.Bizseregtem,mikor a szánk összeért.Magamhoz öleltem és nemcsak szánk,hanem testünk is szorosan összetapadt.Castiel hátraesett és vele együtt lezuhantam az ágyról,de nem engedtük el egymást.Kezemet a vállára tettem,ő pedig egy hirtelen mozdulattal megfordított.Most ő van fölül.
-Most miért nem ellenkezel?-kérdezte mosolyogva két fullasztó csók között.
-Hülye lennék,nem gondolod?-mosolyogtam rá,majd karommal közel húztam magamhoz és folytattuk félbemaradt tevékenységünket.Egész testemben remegtem.Nyelvével körbejárta,simogatta a számat,majd körülfonódott az enyémen.Amikor elengedte,így szólt:
-Abba kéne hagynunk?
-Miért?-kérdeztem-Hisz' olyan jól szórakozunk,nem?
-Végül is...-mosolygott sejtelmesen.
-Na látod...-mondtam és résnyire kinyitottam a szám.Amikor "elgyengült" én fordítottam és én kerültem felülre.
Egymáshoz szorosan simulva,egymást falva fetrengtünk a szobám padlóján....Amikor a szánk elfáradt felkapaszkodtunk az ágyamra és egymást simogatva aludtunk el.