Másnap reggel korán értem be a suliba,alig volt bent valaki.Vettem egy szendvicset a büfében és leültem az osztálytermünkbe.Épp zenét hallgattam és bámultam ki üveges tekintettel az ablakon amikor bevágódott Rosa és Viola a terembe.
-Szia!Mizujs?-pattant le elém Rosa,mellé meg Viola.
-Semmi különös.Veletek?-kérdeztem a zenét kikapcsolva,hogy tudjak rájuk is figyelni.
-Tudsz segíteni a algebra háziban?-kérdezte Viola.
-Bocs,de ez az egyetlen gyengém!Én is csak segítséggel oldottam meg.
-És ki segített?-kérdezték szinte egyszerre.
-Castiel.Mert?
A két lány összenézett.Az arcukon látszott az aggodalom.
-Mi van,miért néztek ilyen furán?-kérdeztem.
-Semmi,csak gondolom,hogy ismered a Castiel féle srácokat.-szólalt meg a szerény kis Viola.
-Persze,hogy ismerem!Ne aggódjatok értem!
A nap további része tanulással és egyéb unalmas dolgokkal telt.Hazafele egyedül mentem.
Elnézést,hogy ez ilyen rövid,de korlátozva van az időm! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése