2015. március 15., vasárnap

13. rész Segítség!

Hamarosan Castiel visszatért egy pohár vízzel és az ágyamról leszedett nagy,vastag takaróval.A vizet letette az asztalra majd betakart a paplannal.
-Még megfázol!-simította meg az arcom.
Csak néztem magam elé és nem törődtem a külvilággal.Megszorította a kezem és felemelte a fejem.Belenéztem köd szürke szemekbe.Az arcomat simogatta miközben odaült mellém.Remegve a vállára hajtottam a fejem,lehunytam a szemem és sóhajtottam.Átölelt és úgy éreztem,mintha finoman ringatott volna egy kicsit,észrevétlenül.Kellemes és megnyugtató volt a jelenléte,biztonságban éreztem magam.Megöleltem Castielt,erősen belekapaszkodtam a pólójába és lassan elszundítottam.
Arra ébredtem,hogy a szobámban fekszem az ágyon,belebugyolálva a takaróba,mellettem Castiel szuszog halkan.Pislogtam párat,majd óvatosan végigsimítottam az arcán.Egyből felébredt.
-Jól vagy?-kérdezte suttogva.
-Igen.Mennyit aludtam?
-Nem tudom,félórát talán.Még most is olyan szomorú arcot vágsz.
-Ez most egy mély nyomot hagyott bennem.Zavar?
-Igen.Nem szeretem ha szomorú arcot vágsz!Ilyenkor olyan más vagy!-halvány mosoly jelent meg az arcomon.
Felültem az ágyon és takaróstul megindultam a szekrény felé,ahonnan kivettem egy melegítőszettet és bementem a fürdőbe.Alaposan lezuhanyoztam,felöltöztem és visszamentem a szobába,ahol Cast ugyan úgy csöndesen és békésen szundikált az ágyamon.Leültem mellé és néztem.Lassanként felkelt és magához húzott.
-Miért nem próbáltál ellenkezni?
-Próbáltam,de félek tőle.Te nem ismered úgy,mint én.Ha nem kapja mag amit akar,bármit megtesz azért,hogy megkaphassa.Tényleg bármit.Egy beteg állat.
-Az lehet,ha egy olyan ártatlan lányt bánt,mint te!Miért nem mész a rendőrséghez?
-Mondtam!Félek tőle!Egyszer fel akartam jelenteni,de a rendőrök valamiért nem hittek nekem.Amikor Trevor ezt megtudta nagyon elbánt velem....Szerintem megérted.
Csak hümmögött és bólogatott.Feküdtünk egymás mellett,majd a hasam jelzett,hogy ideje enni.Lementem,csináltam szendvicset magunknak és a kanapén ülve elfogyasztottuk.Estefelé ,amikor Castiel menni készült megragadtam a karját.
-Castiel!Itt maradnál estére?
-Persze,miért ne!Félsz?
-Igen.
Másnap reggel amikor beértem a suliba Minnie a nyakamba ugrott,úgy örült valaminek.
-Mi ez a full happy time?-kérdeztem tőle.
-Azt mondták osztálykirándulásra megyünk!Hát nem klassz?
-Nagyon...
-Te sose voltál oda az osztálykirándulásokért!-nyavalygott.
-Hé!Egy hétig őrültekkel összezárva nekem nem túl szórakoztató!
-Pedig szerintem buli!-mosolygott a vörös,akiről megfeledkeztünk.
-Nekem nem az!Sose szerettem!
-Candy,bár úgy tűnik,valójában nem egy szociális lény.Vagy legalább is nem annyira szociális.Inkább valahol az antiszoc határán van.-világosította fel Minnie.
-Köszönjük Doctor Who!-hűtöttem le a barátnőmet.
-Mi bajod van ma Can?Olyan rideg vagy ma!
-Mert fárad vagyok!Megyek,veszek magamnak egy kávét!-tűntem el a folyosó végi kanyarban.
Egséz nap mindenki fel volt pörögve a kirándulás végett.Engem az még csak jobban riasztott,hogy a másik osztály is velünk utazik egy többnapos hajóúton és pont az az osztály,amibe Trevor jár.
Lesznek itt még problémáim,úgy érzem....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése