15. rész Hajóút part 2

Felkeltem.Körülöttem sötétség és dobozok (vagy valami olyasfélék )voltak.Végignéztem magamon és már tudtam mi történt és hogy ki tette.Próbáltam feltápászkodni,de mivel ma nem sokat ettem gyenge voltam és mindig visszaestem.Amikor az oldalam elkezdett fájni abbahagytam és körbenéztem.Elsőnek a hatalmas lila foltot vettem észre a combomon.Úgy 4-5 nagyobb doboz vett körbe és az orromig is alig láttam.Minden poros volt,a hőmérséklet pedig igen alacsony (ami könnyű,nyárias ruhában eléggé rossz).Feküdtem és gondolkoztam.Hogyan juthatnék ki innen,amikor szinte fel sem bírok állni.Az elmélkedésemet a fájdalom szakította meg,ami végigfutott a testemen.Kiabálni akartam,de nem jött ki hang a torkomon.Végül még is csak valahogy felálltam.A dobozok fölött tökéletesen el láttam az ajtó felé,ahol épp belépett két alak.Belekapaszkodtam az egyik doboztoronyba,ami sikeresen eldőlt és vagy 2 rám is esett.Erre a két személy (akikről megállapíthattam,hogy az egyik bő másfél fejjel  magasabb az egyiknél,vagyis az az egyik csak Minnie lehet) odakapta a fejét és elindultak felém.Az egyik odalépett hozzám és leszedte rólam a dobozokat.Ismerős illat csapta meg az orrom.Castiel!Már annyiszor éreztem ezt az illatot,hogy ezer közül is felismerném.Hamarosan (mint az bebizonyosodott) Minnie lépett mellém.
-Candy?Candy,jól vagy?
Csak megráztam a fejem és lassan felemelkedtem fekvő helyzetemből.
Hirtelen eldőltem és belekapaszkodtam Casstiel vállába.
-Mindenki aggódott miattad,mert nem jöttél az esti "nagyszerű" programra.Mi történt?
Felemeltem rá könnyes kék szemeimet és megráztam a fejem.Minnie értetlenül nézett ránk,a fiú azonban értette a helyzetet.Felkísértek a fedélzetre mint kiderült a raktárban voltam) ahol a tanárnő kikérdezte,hogy hol voltam.Azt elmondtam,amire emlékeztem,de azt nem amit sejtettem.Attól féltem,főleg,hogy Trevor ott állt nem messze tőlem.Minnie bekísért a szobámba és leült az ágyra,mellém.
-Candy,mi történt?
-Semmi különös....
-Nem arra gondoltam,ami délután történt!Azt tudom,hogy úgy sem mondod el!Arra gondoltam ami közted és a vörös Casanova között történt.
-Miről beszélsz?Nem történt köztünk semmi!
-Ugyan,láttam ahogy egymásra néztetek!
-Csak beképzelted!Viszont,ha megbocsátasz én szerintem elmegyek aludni.
A lány bólintott és visszament a többiekhez.Már épp elaludtam volna,amikor valaki benyitott...

14.rész Hajóút part 1

Pár nap múlva indulnom kellett a bőröndömmel a kikötőbe ahonnan a hajó indul.Hamar elfoglaltam a kabinomat a hatalmas hajón.Már tudom,hogy miért kellett olyan sokat fizeti:igazi luxuscirkáló volt.Minden van azon a hajón:edzőterem,óriási kajálda,butik,medence,isten tudja hány kabin/szoba,több orvosi,lift,mosoda,stb..mint valami úszó szálloda.Átöltöztem,mentem ebédelni,ahol elmondták a szabályokat,házirendet,majd mehettem edzeni.Mostanában nagyon elsumákoltam az edzőterembe járást,így most bepótolhatom.

-Nem jössz a medencéhez?-suhant el mellettem Rosa.

-Most nem.Majd ha a futógépen leizzadtam utána talán.

-Te tudod!

Csak egyedül voltam a teremben.Beindítottam a futógépet és amikor már elfáradtam visszatértem a szobámba és átvettem a fürdőruhám.Kint jó meleg,már-már nyárias idő volt.Leültem egy szabad nyugágyra és lepihentem.

-Nem jössz?Nem hideg a víz!-üt le a mellettem lévő napozóágyra Cast.Megrázta a fejét és tiszta víz lettem.

-Már majdnem 3/4 (háromnegyed) órát futottam a gépen.Kösz,de most nem.

-Ahogy gondolod!-dőlt hátra.

Csak némán néztem,ahogy a többiek egymást dobálták a vízbe,vagy fröccskölték egymást.

-Candy!-lengette meg a kezét az orrom előtt a fiú.-Minden rendben?

-Mi?Ja,igen.Csak elgondolkoztam.

-Azt látom!Valami bajod van?

-Nincs semmi bajom.-néztem rá mérgesen,de arcom hirtelen riadttá változott,amikor a másik oldalon Trevort véltem felfedezni,aki láthatólag nagyon nézett.

-Látom az arcodon!Megint ő ijesztett meg?-mutatott a háta mögé a fiúra.

Bólintottam,majd Kim felhúzott és belökött a vízbe.
Este,vacsora után levittem a mosnivalómat a mosóhelyiségbe és elindítottam a gépet.Rossz előérzetem volt,mintha figyelne valaki,de akárhányszor néztem körbe,sehol senkit nem láttam.Épp a szárítóba raktam át a ruhákat,amikor erős ütés érte a fejem és minden elsötétült körülöttem....

13. rész Segítség!

Hamarosan Castiel visszatért egy pohár vízzel és az ágyamról leszedett nagy,vastag takaróval.A vizet letette az asztalra majd betakart a paplannal.
-Még megfázol!-simította meg az arcom.
Csak néztem magam elé és nem törődtem a külvilággal.Megszorította a kezem és felemelte a fejem.Belenéztem köd szürke szemekbe.Az arcomat simogatta miközben odaült mellém.Remegve a vállára hajtottam a fejem,lehunytam a szemem és sóhajtottam.Átölelt és úgy éreztem,mintha finoman ringatott volna egy kicsit,észrevétlenül.Kellemes és megnyugtató volt a jelenléte,biztonságban éreztem magam.Megöleltem Castielt,erősen belekapaszkodtam a pólójába és lassan elszundítottam.
Arra ébredtem,hogy a szobámban fekszem az ágyon,belebugyolálva a takaróba,mellettem Castiel szuszog halkan.Pislogtam párat,majd óvatosan végigsimítottam az arcán.Egyből felébredt.
-Jól vagy?-kérdezte suttogva.
-Igen.Mennyit aludtam?
-Nem tudom,félórát talán.Még most is olyan szomorú arcot vágsz.
-Ez most egy mély nyomot hagyott bennem.Zavar?
-Igen.Nem szeretem ha szomorú arcot vágsz!Ilyenkor olyan más vagy!-halvány mosoly jelent meg az arcomon.
Felültem az ágyon és takaróstul megindultam a szekrény felé,ahonnan kivettem egy melegítőszettet és bementem a fürdőbe.Alaposan lezuhanyoztam,felöltöztem és visszamentem a szobába,ahol Cast ugyan úgy csöndesen és békésen szundikált az ágyamon.Leültem mellé és néztem.Lassanként felkelt és magához húzott.
-Miért nem próbáltál ellenkezni?
-Próbáltam,de félek tőle.Te nem ismered úgy,mint én.Ha nem kapja mag amit akar,bármit megtesz azért,hogy megkaphassa.Tényleg bármit.Egy beteg állat.
-Az lehet,ha egy olyan ártatlan lányt bánt,mint te!Miért nem mész a rendőrséghez?
-Mondtam!Félek tőle!Egyszer fel akartam jelenteni,de a rendőrök valamiért nem hittek nekem.Amikor Trevor ezt megtudta nagyon elbánt velem....Szerintem megérted.
Csak hümmögött és bólogatott.Feküdtünk egymás mellett,majd a hasam jelzett,hogy ideje enni.Lementem,csináltam szendvicset magunknak és a kanapén ülve elfogyasztottuk.Estefelé ,amikor Castiel menni készült megragadtam a karját.
-Castiel!Itt maradnál estére?
-Persze,miért ne!Félsz?
-Igen.
Másnap reggel amikor beértem a suliba Minnie a nyakamba ugrott,úgy örült valaminek.
-Mi ez a full happy time?-kérdeztem tőle.
-Azt mondták osztálykirándulásra megyünk!Hát nem klassz?
-Nagyon...
-Te sose voltál oda az osztálykirándulásokért!-nyavalygott.
-Hé!Egy hétig őrültekkel összezárva nekem nem túl szórakoztató!
-Pedig szerintem buli!-mosolygott a vörös,akiről megfeledkeztünk.
-Nekem nem az!Sose szerettem!
-Candy,bár úgy tűnik,valójában nem egy szociális lény.Vagy legalább is nem annyira szociális.Inkább valahol az antiszoc határán van.-világosította fel Minnie.
-Köszönjük Doctor Who!-hűtöttem le a barátnőmet.
-Mi bajod van ma Can?Olyan rideg vagy ma!
-Mert fárad vagyok!Megyek,veszek magamnak egy kávét!-tűntem el a folyosó végi kanyarban.
Egséz nap mindenki fel volt pörögve a kirándulás végett.Engem az még csak jobban riasztott,hogy a másik osztály is velünk utazik egy többnapos hajóúton és pont az az osztály,amibe Trevor jár.
Lesznek itt még problémáim,úgy érzem....

12.rész Ó,ne,te!

Másnap a barátaimmal bolondozva mentünk be a suliba.A nagy röhögés közepette én megálltam.Megálltam és a folyosón lévő egyik srácot bámultam.Nem,nem szerettem bele első látásra.Pont ellenkezőleg...
-Mi van?-állt meg mellettem Minnie.
-Semmi,csak az a srác...
-Igen,a régi pasid.Mi van vele?Te szakítottál vele,nem mindegy?
-De,csak...ááá,mindegy hagyjuk is!
Ahogy felemeltem a fejem Castiel tekintetével találkoztam.Ő értette.Az osztályba menet Trevor elkapta a csuklóm.
-Szia Cany!Rég láttalak!
-Szia Trevor!Én is téged,de most mennem kell...
-Ugyan,ha már így összefutottunk beszélgethetnénk egy kicsit!-mosolyodott el.
-Nem hallottad?Azt mondta menni kell,engedd el!-szólalt meg Castiel a hátam mögött.
-Mi vagy te?A testőre?Akkor beszélgetek vele amikor akarok!
Ez idő alatt kiszabadítottam a csuklómat a tenyeréből és besurrantam az osztályba.
-Te komolyan vele voltál együtt?-kérdezte amikor hazafele mentünk.
-Igen.Ő is tette azt a sok szörnyűséget velem.
-Kinézem belőle.
Otthon ledobtam a táskám és ledőltem a kanapéra.Kopogtak én pedig "Nyitva van!" felkiáltással felültem,de azonnal vissza is löktek.Trevor sötétkék szemei néztek vissza rám amint kinyitottam a szemem.Megijedtem tőle és attól,hogy ilyen közel van hozzám.A kezemet a csuklómnál fogva leszorította az ülőalkalmatosságra az egyik lábamat felemelte és hatalmas mosollyal nézett rám.
-Olyan édes vagy,amikor szenvedsz!-mondta és megcsókolt.
Lassan kigombolta az ingemet és közben szorította a kezem,hogy ne tudjak mozogni.

Hamarosan az ő világoskék inge is a földön volt.Eszét vesztve szedte le rólam a ruhadarabokat.Lassan éreztem,ha nem lököm le magamról megfulladok a csókok között.Ellöktem magamtól,de ezzel csak azt értem el,hogy befogta a számat és a nyakamat csókolta és harapdálta.Ennek holnap nyoma lesz.Amikor már se rajta,se rajtam nem volt ruha levette a kezét a számról és így szólt:
-Most mondd amit akarsz,mert később nem fogok törődni vele.De hallgatni fogom,ahogy a fájdalomtól nyöszörögsz.
-Te egy beteg állat vagy!Mondd,orvos látott már?
-Ne nyelvelj cicám,mert rosszabb lesz!-mondta,majd a nyakamat kezdte egyre erősebben csókolni és harapni.A csuklómat kénytelen volt elengedni,hogy taperolhasson.
-Fejezd be!Szállj le rólam!Hagyd abba!-könyörögtem sírva-Nem akarom!-üvöltöttem.
Hallottam,ahogy halkan felnevet.Kegyetlen volt és durva.Könnyeztem és a kanapé huzatát szorongattam úgy,hogy az ujjaim egészen elfehéredtek.Amikor ő "végzett" leszállt rólam,felöltözött és elment.Betakaróztam egy pokróccal,majd ismét kopogtak.
-Kiabálást hallottam és csak most tudtam elszabadulni.-hallottam Castiel hangját az előszobából-Valami ba...-és ekkor meglátott engem,ahogy kuporogva remegve egy szál pokrócban fekszek a kanapén.Odaguggolt mellém és finoman megpuszilta az arcom.Összerezzentem és belenéztem az aggódó szürke szempárba.Megsimogatta az arcom és odadörgölte az arcát az enyémhez.
-Sejtem mi történt...Gondolom fáj...-bólintottam.-Hozok vizet,jó?-kiment a konyhába,de hallottam,ahogy egy jó nagyot ráüt a konyhapultra.

11.rész

Mi meg csak ott álltunk,mintha fejbe vertek volna minket.Elindultam a konyhába.
-Kérsz valamit?
-Ha van valami amit meg tudok inni akkor igen.
Levettem a polcról egy poharat,de a másikat nem értem el.Éreztem,ahogy Cast mögém lép és ahogy nyúl a pohárért szinte teljesen odaszorított a pult széléhez.Kirázott a hideg.Nem azért mert Castielhez voltam közel,hanem hogy közel voltam egy fiúhoz.
-Mi van,fázol?Vagy valami baj van?
-Nem,nincs semmi csak....
-Csak?
-Ááá,hagyjuk is!Nem rád tartozik!Nem is fontos...
-Az arcodból ítélve hazudsz!-fürkészett szürke szemeivel.
-Lehet,de ez most nem fontos!-vettem elő egy üveg ásványvizet és próbáltam kibontani.
Castiel kikapta a kezemből és simán kinyitotta.Egy halk 'Kösz!'-t mondtam neki majd kitöltöttem a poharakba a vizet.Az egyik poharat felé nyújtottam.
-Látom,hogy bajod van!Mondd nyugodtan,bennem megbízhatsz!
-Nem azért nem mondom el,mert nem bízom benned,hanem mert nekem nem könnyű erről beszélnem.Neked se könnyű a múltad sötét feléről beszélni!
Közelebb lépett hozzám és megsimogatta az arcom.Volt valami benne,ami bizalmat adott iránta és (hiába nem ismertem sem őt,sem a múltját) egy kicsit csodáltam is.A szürke szempár kedvesen,barátságosan csillogott.Hogy képes valaki páróra/perc alatt ennyire megváltozni?
-Régen volt egy barátom,aki..nagyon erőszakosan bánt velem...Gyakran ütött meg,nem egyszer leitatott és kényszerített,hogy lefeküdjek vele....-kezdtem a mondókámat lehajtott fejjel,mint aki szégyenkezik.-....Apánál akkor telt be a pohár,amikor kis híján belehaltam abba,hogy leitatott,bedrogozott és megerőszakolt....-a végén a hangom elcsuklott és elbőgtem magam-Azóta egy fiúban sem bízok meg teljes mértékben!-zokogtam.
A fiú csak állt,majd egy hirtelen rántással magához ölelt.Abbahagytam a sírást és elcsodálkoztam.Fejét hosszú,szőke fürtjeimbe fúrta és mélyet sóhajtott.Valami bocsánatkérés félét mormogott,de nem hallottam tisztán.Mindenesetre jólesett,hogy kiadhattam magamból azt,amiről még Minnie sem tudott és ami már 1 éve nyomja a lelkem.
-Ugye nem mondod el senkinek?
-Nem fogom,ne aggódj!-simogatta meg a hajam.
-Szerintem menjünk a nappaliba tanulni!Úgy is nemsokára dolgozatot írunk!

-Rendben!-töröltem le a könnyeimet.
Leültünk,bár nem nagyon tanultunk.Inkább csak csöndben ültünk miközben öleltük egymást.
Alig ismertem ezt a fiút,de teljes mértékben megbíztam benne.