8.rész

Néma perceken keresztül néztünk egymásra.Szúrósan néztem a szürke szempárban,ő pedig mosolyogva nézett az enyémbe.Végül én törtem meg a csendet.
-Nem mennél a helyedre?Zavarsz a tanulásban?
-Én kérek elnézést,hogy a kis szöszi nem tud tanulni!-mondta megvető gúnnyal a hangjában,de még mindig mosolyogva.Egyszer letörlöm azt a hülye mosolyt az arcáról.-Tudod a tanuláson kívül is van élet!
-Ezt úgy mondod mintha nem tudnám!-morogtam és visszafordultam a táskám felé,hogy kivegyem a következő órai tankönyveket.
Castiel csak a szemét forgatva ment a helyére. Minnie bejött a terembe és úgy látszik érezte a feszültséget,mert először rám,majd a hátul ülő fiúra,majd ismét rám nézett és sóhajtozva leült mellém.
-Na mizu?-kérdezte az örök vidám barátnőm.
-Semmi.Tanulok.
-Tegnap is egész este tanultál!Elhiszem,hogy hétvégén ki szoktál mozdulni,de hétközbe is szórakozhatnál egy kicsit!
-Ezt mondtam neki én is!-hallottuk a vörös hangját.
-Te inkább csak maradj csöndben!-rivaltam rá.
-Nyugi hercegnő!Nem hozzád szóltam!
Csak morogva előrefordultam,de nem szóltam semmit.
-Úgy látom köztetek aztán izzik a levegő!-súgta oda Minnie,én pedig gyilkos tekintettel meredtem rá.
Szememet forgatva meredtem vissza a könyvembe.
Hazafele egyedül mentem,mert a barátosném talált magának egy új pasit.Épp elmerültem a gondolataimban,amikor hangos motorzúgás ütötte meg a fülem.A fekete Yamaha megállt mellettem,a sofőrje pedig felhajtotta a sisakot.
-Elvigyelek?-kérdezte a vörös srác.
-Nem,kösz!Mára elég volt belőled!
-Ugyan!Még a reggeli miatt haragszol?-tolta mellettem a motort.
-Nem haragszom,csak elegem van belőled!-mondtam,mire kis híjján elestem egy úthibában a magassarkúmban.
Szerencsémre,vagy sem,de Castiel elkapta a derekam és sorosan magához húzott.Rámosolygott és erősen szorította a derekam.A mellettünk elhaladó szingli emberek keserűen mosolyogtak.Hogy őszinte legyek egy kicsit elpirultam,akkor meg végképp amikor az arcunkat csak pár centi választotta el egymástól.A fiú óvatosan megpuszilta a szám sarkát és elengedett.
-Akkor biztosan ne vigyelek el?Úgy is egyfele megyünk!
-Na jó!Már sokkal tartozom neked!
-Maradjunk annyiban,hogy az előbbivel kifizettél mindent!-vigyorgott,majd kezembe nyomta a sisakot.-Kapaszkodj erősen belém!-szólt rám.
Szorosan átöleltem a derekát,mert egy ilyen gyors sebességnél igencsak féltem.Egy kicsit furcsa volt,mert ebben a percben nem utáltam annyira Castielt mint máskor.Sőt!Egy percre még egész helyesnek találtam,de ez elmúlt.
-Kösz a fuvart!-pattantam le a motorról és odaadtam neki a sisakot.
-Szívesen!-mondta,majd a házukra nézett és elkomorodott.
-Valami baj van?-kérdeztem a szomorú tekintetű fiútól.
-Nem,semmi!-sóhajtott.Az arca gondterheltnek látszott.
Ránézett a kormányon lévő kézfejére,majd megszorította a kezem.Észre se vettem,hogy megfogtam a kezét.Óvatosan elemeltem onnan a kezem.
-Biztos minden rendben?
-Igen.Ha bajom lesz neked mondom el elsőként,jó?
-Rendben!-mosolyogtam.Még az olyn szoknyavadászokkal is kedves vagyok ha kell,mint Castiel.