36.rész Szilveszter...

Másnap hiába hívogattam Castielt.Nem volt mellettem akkor sem ,amikor felkeltem.Lebotorkáltam a konyhába,hátha ott van,de csak apát találtam ott.

-Apa,Castiel hol van?-kérdeztem,mire ő csak szótlanul felém nyújtotta az aznapi újságot.

-10. oldal.-szólt halkan,majd belekortyolt a kávéjába.

Először nem értettem,majd gyors át futottam a cikket.Kiejtettem a kezemből az újságot,megremegtem és térdre rogytam.A cikkben Castiel volt,Jessica mellett.Járnak.Szó nélkül ment el…

Apa felkapott és a kanapéra ültetett.Magához ölelt és engedte,hogy kisírjam magam a vállán.

-Bármennyire is szeretnék melletted maradni,mennem kell,de már szóltam a lányoknak,átjönnek.Jó?Sietek!

Elment.Ő is.De róla legalább tudom,hogy visszajön.Egész testemben remegtem.Kitöröltem a könnyeket a szememből és csak néztem a kezemen a karkötőmet.Azt,amit tőle kaptam.Nem is voltolyan rég.Megsimogattam a cicát magam mellett,aki hálásan dorombolt.

20 perc múlva valóban befutottak a többiek:Rosa és Lysander,Armin Minnievel és még Richi is jött.A lányok levágódta mellém és a karomat simogatták.Ekkor ismét elbőgtem magam.Végigdőltem a kanapén és arcomat a párnába fúrtam.Egy kicsit felemeltem a fejem,hogy levegőt kapjak,amikor észrevettem Richit,aki egy rongydarabbal törölte meg az arcom.Felültem és magamhoz öleltem az idegen fiút.Némán engedte,hogy eláztassam vállán az inget,s közben finoman simogatta a hátam.Most mellkasába fúrtam az arcom és meg sem mozdultam.Egész délelőtt csak ültem,miközben a többiek próbáltak nyugtatni  és felvidítani,de én még csak az arcomat sem emeltem fel.

-Felesleges,hagyjátok.Most ki kell ezt neki heverni.-szólt Richi.

Igaza van,de nem hiszem,hogy ezt hamar ki lehetne heverni.Amikor kicsit sikerült lenyugodnom félve,remegve felemeltem a fejem.Mintha attól féltem volna,hogy szörnyeket fogok látni.Akkor láttam csak mivel törölgették meg az arcom a többiek:Cast egyik pólójával,amit itt felejtett.Magamhoz öleltem a szürke pamutdarabot,amiben aludni szokott.A mellettem ülő fiú mosolyogva megsimogatta a hajam.

-Jobb,Candy?

-Egy kicsit.Köszönöm.

-Meg se kérdezed honnan tudom a neved?

-Nem és nem is érdekel.Nekem az a legfontosabb,hogy te is mellettem állsz.A többiek?

-Elmentek venni neked valamit,amitől jobb kedved lesz.Hiába,nem fog hatni.Jól gondolom?

-Ühüm.-bólogattam szomorúan.

-Hé!Ne szomorkodj!Túl leszel rajta,majd meglátod!-szorította meg a kezem-Majd én segítek!

Halványan elmosolyodtam.Jól esett a törődés.

-Köszönöm.-bújtam hozzá megint.

-Candyy!-futott be a szobába Minnie-Készülődj!

-Még is hova?

-Vidámparkba!Na,mit szólsz?-kérdezte izgatottan a lány.

-Nincs sok kedvem…ne nézz kiskutyaszemekkel,kedvem akkor sincs…Oké,elmegyek veletek!

-Kösziii!-ölelgetett meg.

Kint-hiába öltöztem föl melegen-csontig hatoló hideg volt.Busszal mentünk a vidámparkig.Sóhajtozva szálltam le a járműről és menet közben a talajt néztem.Richi látva,hogy lemaradtam megállt,bevárt és megfogta a kezem.Csodálkozva néztem a kék szempárba,de nem szóltam semmit…

Így sétálgattunk,kézen fogva.A többieket már rég nem láttuk,túl gyorsan mentek hozzánk képest.

-Neked mindig ilyen hideg a kezed?

-Nem…Vagy is nem hiszem.Eddig még senki sem mondta,hogy hideg lenne.Hogy-hogy nem mentél a többiekkel?Nem kérte senki,hogy velem legyél.

-Ezt értsem úgy,hogy zavar,ha veled vagyok?

-N-Nem,én nem bánom,hogy itt vagy velem,sőt!Örülök neki.Csak megkérdeztem.

-Nem tudom pontosan.Talán azért,mert segíteni akarok neked.Meg a többieket már jól ismerem,téged még annyira nem.Csak azt tudom,hogy te is olyan szoktál lenni,mint Min és Rosa.

-Általában.De nem akkor,amikor másodszor kell csalódnom abban,akit szeretek.

-Másodszor?Szerencsés.Tudnád hányszor csalódtam én már!

-Azért szerencsés én sem vagyok.Te még nem ismersz sem engem,sem a múltam…

Csöndben bólogatott.Halkan nézelődve sétáltunk a hóban.A sötét éjszakában a vidámpark fényei gyönyörűek voltak.

35.rész

Reggel a macska keltett fel,ahogy puha kis tappancsaival végigsétált a hátamon egészen az arcomig,ahol kis pofiját hozzám dörgölte.Megsimogattam buksi fejét,aztán át ment a mellettem békésen alvó Castiel arcához és orrát az övéhez nyomta.Kinyitotta a szemeit,de még kicsit hunyorognia kellett.Aztán a macskát él kézzel megfogta,a padlóra helyezte és visszadőlt aludni.Hagytam,hisz' biztos fáradt.

Egy fél óra múlva azonban eluntam magam és elkezdtem az egyik vörös tincsével játszadozni.Csavargattam és néha-néha végigsimítottam az arcán,mire megmozdult,de durmolt is tovább.
-Szivi,ezt hagyd abba,légyszíves!-kapta el a csuklóm egy ilyen "akcióban".
-Rendben,bocsi.Csak kicsit unatkozom.
-Miért nem mész le?Apukád a végén azt hiszi fogva tartalak.-mosolygott.
-Mert én veled akarok lenni!
-Akkor gyere,bújj ide!-nyújtotta ki a karját.
-De én nem vagyok már fáradt!
-De én igen.Naa,gyere ide piciim!
A kiskutya szemeknek nem tudtam ellenállni.
-Amúgy meg...Boldog karácsonyt,kis ördögöm!-suttogtam a fülébe.
-Neked is!-mosolygott-De látom nem hagysz,szóval csak neked fölkelek!
-Akkor,odaadhatom az ajándékod?
-Rendben,de előbb én!-nyújtott felém egy kis dobozt.
Kinyitottam a kis dobozkát.Egy ékszerszett (gyűrű,karkötő,nyaklánc) volt,benne kis fekete kövekkel.Mindegyiken kis,szív alakú medál volt,plusz a gyűrűbe még kér C betű is volt vésve.Egy-két könnycsepp lecsordult az arcomon,de mire észbe kaptam Cast már föl is csatolta rám az ékszereket.
-Na,tetszik?
-Igen,gyönyörűek!De..én nem vettem neked ilyen drága ajándékot...
-Nem is kell!Örülök,hogy ez tetszik!-nyomott csókot a számra.
Elővettem az ő ajándékát és szemlesütve adtam oda neki.
-Köszönöm!-ölelt magához.
-Tényleg örülsz neki?
-Még szép!Így nem kell attól félnem,hogy miközben alszol valami idegen bejön.Megnyugtat,hogy így biztonságban vagy..és..hogy bízol bennem...még a történtek után is...-sütötte le a szemét.
Ajkunk megint forró csókban forrt össze.
-Gyere,menjünk le enni!Legalább megmutatom apának az ékszereket!-nevettem és magammal húztam.
Lesiettünk és én apa nyakába ugrottam.
-Na,micsoda lelkesedés!Nahát,de csinos valaki?Eddig is megvolt ez az ékszer-szetted?
-Nem,most kaptam!-mosolyogtam és megfogtam szerelmem kezét.
-Gondoltam,mert én biztos nem vettem neked ilyen drága ékszereket!-nevetett.Úgy látom ma jó kedve van.
-Tegnap rendben hazaértél?-fordult vöröske felé.
-Igen,csak a nagy hó miatt elakadtunk.
-Akkor jó.
Az egész napot lustálkodással töltöttük.

Szilveszter.Castiel koncertezik,így mi azt nézzük a többiekkel,s közben várjuk az éjfélt.
Már hajnal 3 és a koncertnek is vége lett 1 óra felé.Most már lassan vissza kell érniük...

34.rész

A függöny ki volt húzva és a nyitott ablakon finom hűvös szellő jött be.Magamra húztam a vastag paplant és magam mögé pillantottam.Csodálkoztam,hogy Castiel hamarabb kelt fel,mint én,ugyanis nem volt ott.Halkan feltüsszentettem.Magamra csavartam a takarót és becsuktam az ablakot.Lebotorkáltam a földszintre,néha rá-rálépve a takaróra.
A barátom a konyhában főzte le a kávét,amikor megpillantott.Ő már felöltözött,de kicsit még fáradtnak tűnt.
-Csak nem fázol?
-Egy kicsit.Hűvös van.Ráadásul neked ki kellett nyitnod azt a rohadt ablakot!-csaptam meg a takaró szélével.
-Ha nem ilyen vékony pisziben aludnál,nem fáznál!-húzta meg játékosan a fölsőmet-S különben is,kell a friss levegő!
-Ez igaz,de nem akkor amikor szundizom.
Mosoly kíséretében közelebb lépett hozzám,fél kézzel átölelte a derekam és a fülemhez hajolt.
-Apukád itthon van.A nappaliban találod!
Csókot lehelt a számra,majd elővett egy csészét,mert lefőtt a kávé.
Átmentem a másik szobába.Épp a hírek mentek és egy üres tányér jelezte a kis asztalon,hogy a reggeli pirítós volt.Leültem a kanapéra apa mellé és összehúztam magam.Odabújtam hozzá,ő pedig kedvesen átkarolt és homlokon puszilt.

Áhh,végre téli szünet!Bár ezzel az is jár,hogy el kell kísérnem Minniet ajándékokat venni,annak ellenére,hogy én már megvettem őket.Nekem könnyű dolgom volt,mert már jó előre kiterveltem kinek mit veszek,de a barátnőm nem ilyen.
-És te mit vettél apukádnak?-kezdte a beszélgetést,amikor megvolt 1-2 ajándék.
-Régen véletlenül eladta anya egyik nyakláncát.Azt vettem,megtaláltam egy ékszerboltban.Ez nekem is különleges.
Mosolyogva bólintott és beleszürcsölt a forrócsokijába.
-És Castnak?Gondolom valami különlegeset!
-Hát,mondhatjuk annak.Bár az övé olcsóbb volt.Annyira talán nem is különleges,de biztos örülni fog neki.
-Muti,muti,mutii!
-Jól van na!-kotorásztam ki a táskámból egy kis dobozt.Majd otthon becsomagolom.
Min izgatottan vette le a dobozka tetejét.
-Egy kulcs?Minek a kulcsa?
-A bejárati ajtónké.Így ha hazajön nem kell mindig nyitva hagynom az ajtót,ő is be tud jönni.Nekem is sokkal biztonságosabb érzésem van.Meg,végül is nálunk lakik,neki is elkél a lakáskulcs!
-Hmm..ez igaz.Látod,neked könnyen megy az ajándék keresés!
-Ha nem az utolsó pillanatban jutna eszedbe,akkor neked is könnyebb lenne!
-Karácsonyig még 4 nap van,szóval ez még nem az utolsó pillanat!
Felnevettem,majd beráncigált egy másik üzletbe.Amíg ő vásárolt én megtaláltam számára az ajit.Egy kis üvegecske volt,benne pedig annyi kis műanyag vagy plüss macskával,hogy az üveg falához préselődtek.Sima dísznek árulták,nem is drágán.Tökéletes.
Estefelé hazakecmeregtem.Apa már biztos alszik.Már jó ideje szabin van,de nem is baj.Castielék pedig készülnek a karácsonyi koncertjükre.Szerintem nem igazság,hogy ünnepnapon is koncertezzen,de sajna,ebbe nem szólhatok bele.
A barátaimnak és apának is odaadtam az ajándékát,csak Castnak nem.Pedig már rég vége a koncertnek.Hol marad már?
Hajnal 2.Még mindig nincs itthon,a telefonja meg ki van kapcsolva.Talán elakadtak a hóban?Csúszósak az utak és messzire mentek,lehet csak lassan jönnek.
Már aludni készülődtem,amikor valaki benyitott a bejárati ajtón.Még a havat se topogta le a havat bakancsáról már is a vöröském nyakába ugrottam.Kabátján és haján fehér hópelyhek voltak,de a melegben el is olvadtak.Szorosan magához ölelt és egyszer megpörgetett a levegőben.Amikor hideg ajka az enyémhez ért végig futott rajtam a bizsergés.
-Ennyire hideg van kint?
-Még jó hogy!Főleg,hogy engem legalább 4 házzal arrébb tettek ki!
-Szegénykém!-cirógattam meg az arcát-Vedd le a kabátod,addig melegítek neked a vacsiból!
A mikrónál vártam,hogy megmelegedjen a kaja,amikor hirtelen valami hideget éreztem a nyakamban.
-Fel ne sikíts cica!Az arcodba is nyomhattam volna!-nevetett halkan mögöttem a szürke vastagpulcsis barátom.
-Mégis miért?
-A lányokat az első hóban meg kell fürdetni,hogy szépek legyenek!-ölelte át a derekam-Te csak még szebb lehetsz!
Nem volt időm válaszolni,mert a mikró hangos sípolással jelezte,hogy tessék,itt a rohadt forró tányérod a hideg kajáddal,ahogy szereted.Vagy legalább is ezt szokta.De most volt oly kegyes és karácsonykor nem csinálta ezt.
Látszott a fiún,hogy éhes volt.Haja egy kicsit vizes volt az olvadt hó miatt,arca még kicsit piroskás volt.Főleg az orra.Mint Rudolf,a rénszarvas.A nagyon későre nyúlt vacsora után egyszerűen csak bedőlt az ágyba.Hason feküdt,amit sose szokott és arcát párnába fúrta.
-Valami baj van édes?-feküdtem mellé.
-Csak fáradt vagyok.-ásítozott-Megharagudnál,ha holnap kapod meg az ajándékod?
-Nem,de ez azt jelenti,hogy te is holnap kapod csak meg!Hol voltál ilyen sokáig?
-Csúszós volt az út.És még szilveszterkor is lesz egy fellépés!-nyögte és megint párnába fúrta arcát.
Elvettem a párnát arca alól és megpuszilgattam.Most a mellkasomra hajtotta fejét és csak engem nézett.
-Ne bámulj,inkább aludj!Előbb is majdnem elaludtál evés közben!
-Csak várom mikor öltözöl pizsibe!
-Te még fáradtan is erre gondolsz?
-Ilyen vagyok.-vonta meg a vállát ártatlan arccal,de végül lehunyta a szemét és elaludt.
Valami még is aggaszt...