10.rész Bizalom

Valaki leült az ágyam mellé és homlokát az ágyam szélére tette.Kinyitottam a szemem és megérintettem Castiel arcát.Először összerezzent,majd felemelte a fejét.
-Felébresztettelek?
-Igen,de nem baj.Miért jöttél?
-Csak megszoktam,hogy ha nem tudok aludni a nővérem szobájába megyek és leülök az ágya mellé.Olyankor mindig megfogta a kezem és ez megnyugtatott.
-Van nővéred?
-Volt...Meghalt autóbalesetben.
-Sajnálom.-simítottam végig az arcán,mire megint összerezzent.Egy 5 perc kínos csend után megkérdeztem:-Castiel,téged bántanak otthon vagy máshol?-riadt szemmel és falfehér arccal nézett rám.
-Nem.Néha összekapunk a tesómmal,de nem szokott senki bántani.Miért?
-Csak mert úgy megijedtél,amikor megfogtam az arcod.
-,,Szegény!Milyen traumákat kellett átélnie!Annyira tudom sajnálni!Biztos,hogy nem színészkedik,ez ahhoz túl őszinte!"
Lassan megfogtam a kezét és megszorítottam.Most egészen más volt,mint a suliban.Ott játszotta az erős és törhetetlen szívtiprót,most meg mintha egy törékeny lelkű kisgyerek lett volna.Nem szeretem az olyanfajtákat,mint amilyennek adja magát,de nem megyek el mellette anélkül,hogy ne segítenék a baján.Megsimogattam a kezét.
-Castiel...Nem fekszel ide mellém?-a fiú döbbent arccal nézett rám.
-Candy,nem úgy volt,hogy éppenséggel utálsz engem?
-Csak akkor ha nyomulsz.Most megmutattad,hogy rendes is tudsz lenni.Na,jössz?-húzódtam félre.
Felállt,egy kicsit tétovázott,majd befeküdt mellém az ágyba.Óvatosan betakartam az egyébként tisztes távolságban maradó fiút.Ő csak nézett a bús szürke szemeivel.
-Ennyire bízol bennem?-törte meg a csendet.
-Igen,hisz' te is bízol bennem.
Fogtam a kezét és simogattam az arcát.Egy kicsit úgy éreztem,mintha a testvérem lenne.Csak figyelt és hagyta a nyugtató érintésemet.Lassan közelebb jött hozzám és megölelt.Egy kicsit meglepődtem,de hagytam.Castiel mint valami kisgyerek,úgy bújt oda hozzám.Reggel már nem volt a szobámban,de még a házban sem.Gondolom kora reggel hazament.A csípős,ködös reggelre való tekintettel egy koptatott farmert és egy garbót vettem fel.Mikor beértem egyből a büfé felé vettem az irányt,mert akkor esett le,hogy nem is reggeliztem.Castiel szokás szerint ott állt és két gólyát szédített.Először csak a szememet forgattam,de amikor odaértem rájöttem:már nem tudok rá olyan utálattal nézni,mint eddig.Elvettem a kávét és a szendvicset,majd elindultam a terem felé,ahol Violához és Rosához csatlakoztam.Főleg a divatról beszélgettünk.Úgy általánosságban telt el a nap.Dupla tesi előtt (ez volt az utolsó két óránk) a tanár bejelentette,hogy vigyünk pulcsit és innivalót,mert fölmegyünk a pályára futóversenyt rendezni.
-Ilyen időben?Normális ez a Mrs.White?-kérdeztem az öltözőben a lányoktól.
-Igazad van!Szörnyű idő van kint!
-Az már a te bajod,hogy ilyen rövid shortot hozol magaddal tesire!-nevetett gúnyosan a szőke Amber,aki térdig érő cicagatyát viselt.
-Ne is törődj vele!-tette kezét a vállamra Iris.-Legalább jobban be fosz jönni a fiúknak!-nevetett.
-Én is ettől félek!-nevettem a többiekkel együtt,majd kimentem az öltözőből.
A fiúk javában ökörködtek,mi meg néztük őket.A tanár bejött és kiterelt minket az udvarra,majd ráirányított minket arra az útra,ami a pályához vezet.Kifulladtunk amint felértünk, és ezek után még futóversenyezzünk is!Két csoportra oszlottunk és rajthoz álltunk.A fiúk szurkoltak nekünk.Végül Kim nyert,bár gondoltam,hiszen elég sportos.Szegény kis Minniem utolsó lett.Leültünk a fa tövébe és iszogattuk a maradék üdítőnket.Közben a fiúk is majd kifulladtak a nagy hajtásban.Min elment,hogy Alexyvel és Arminnal beszélgessen én pedig éppenséggel megfagytam a rövidnadrágomban.Amikor a tanárnő ki hírdette a verseny eredményeit csak bámultam magam elé.Hirtelen azt éreztem,ahogy meleg kezek simítják végig a fagyos,fedetlen combomat.Összerezzentem,majd felnéztem.Kentin terített be a pulcsijával.
-Meg fogsz fázni!-mosolygott rám.
Az őt közben Kentin végig nevetetett.Az öltözőben mindne lány kész volt,amikor én bementem,ugyanis Mrs.White-nak segítettem a szertárban pakolni.Épp a cipőmet vettem le,amikor valaki benyitott.Fel sem emeltem a fejem,már lehúzott a kispadról,ami a zuhanyzóban volt (mert mi lányok nem fértünk el az öltözőben,ezért én és néhány társam a zuhanyzóba szorultunk).Erősen megszorították a csuklóm és egy erős kéz ragadott meg.A testem egy másik testhez simult és elöntött a forróság.Pár pillanat volt ez az egész,de úgy éreztem,hogy órák hosszat ott ülök,amikor az a valaki megcsókolt.A szívem majd kiugrott a helyéről,a testem egyre többet akart abból a csókból,amit azt sem tudtam kitől kaptam.Azonban hiába akartam többet,szabadulni akartam,ezért négykézlábra álltam,de továbbra se engedtem el a vágytól forró ajkakat.De nem tudtam felállni,mert egy kéz tapadt a fenekemre és visszahúzott.A korábban gyengéd,de mámorító csókolózás elvadult.Eldőltem a csempézett padlón és az idegen pólóját markolásztam.Ahogy közelebb kerültünk egymáshoz,megéreztem egy ismerős illatot.Kinyitottam a szemem és megláttam a vörös hajú Castielt.Beletúrt a hajamba és mohón,követelőzően csókolt.Óvatosan felhúzott,de egy pillanatra sem engedett el engem.A kezemet szorította ,hogy ne tudjak elmenni.Levegőt szinte alig kaptam.Szorosan magához szorított,úgy,hogy testünk MINDEN EGYES porcikája összesimuljon.

Amikor egy percre leállt,hogy levegőt vegyen,gyorsan kiszabadultam.
-Castiel!-kiáltottam rá.
-Ugyan,ne mondd,hogy nem tetszett!Látom az arcodon,hogy élvezted!-huncut mosoly jelent meg a szája szélén.
-Nem mondtam,-pirultam el-de,most inkább menj ki!Ha a tanár itt talál ízekre szaggat!
-Azt hittem valami fejmosást találsz ki nekem!-nevetett.
Amikor kiment gyors átöltöztem és siettem haza.Tanulás után Minnie átjött,hogy együtt nézzük meg a kedvenc filmünket.
-Mi az Candy?Olyan furának tűnsz!Amióta hazaértél máshogy viselkedsz!-szólalt meg a reklámszünetben,amikor újabb adag nasit hoztam be.-Történt valami?
-Nem semmi.És veled?Úgy látom nagyon jól kijössz Arminnal!
-Igen,eléggé.Helyes srác,csak kicsit kocka.Meg kell tanulnom a kocka nyelvet!-nevetett.Min mindig egy örök vidám lány volt.A csengő dallamost jelzése szakította meg a beszélgetésünk.
-Hát te?-kérdeztem döbbent arccal Castieltől.
-Gondoltam átugrok!-közelebb hajolt a fülemhez-Folytathatnánk,amit a suliban elkezdtünk!
-Felőlem jöhetsz,Minnie biztos örülni fog!-mosolyogtam és hálát adtam magamban a barátnőmnek,hogy megmentett.Ha nem lenne itt,megint elveszteném a  fejem és egyszer emiatt már pórul jártam.
-Szia Cast!-köszönt Minnie amikor beléptünk a nappaliba.-Canyhez jöttél?
-Fogjuk rá...
-Akkor én lépek is!Anya hívott,hogy menjek vele bevásárolni.Sziasztok!-majd eltűnt a bejárati ajtón át.

9.rész

Épp föcit tanultam,amikor kiabálás ütötte meg a fülem.A szomszédból jött.Kinéztem az ablakon.Castiel bement a szobájába,hangosan becsapta maga mögött az ajtót és bezárta.Leült az ágy szélére,tenyerébe temette az arcát és nem mozdult.Kinyitottam az ablakot és úgy figyeltem.Valahogy más volt.Küldtem neki egy SMS-t,hogy jöjjön át.A nyitott ablakon hamarosan nemes egyszerűséggel be is jött.
-Megint segíteni kell?
-Nem,csak kérdezni akartam,hogy mi történt.
-Ennyi?-indult az ablakom felé.-Semmi közöd hozzá!-megragadtam a karját és visszahúztam.
-Látom,hogy bajod van és segíteni akarok neked!
Amikor felém fordult elém lépett,megragadta a kezem és az arcához húzta.Óvatosan hátrébb simítottam az arcába lógó haját.Ledermedtem.Arán egy nagy,lila monokli díszelgett.Végig simítottam az arcát,döbbent arccal.Ő csak szomorkás arccal meredt rám,belenézett a kék szemeimbe.
-Mi történt?-kérdeztem halkan,szinte suttogva.
-Mondtam,hogy semmi közöd hozzá!-jelentette ki határozottan,de ugyanolyan halkan.
-Értem.Akkor hozok rá jeget,jó?Gyere!-mentem ki a szobából.
Castiel leült a nappaliban a kanapéra én pedig hamarosan mentem utána,kezemben egy zacskóval,ami tele volt jéggel.Óvatosan az arcára helyeztem.Csak sóhajtott egyet és megfogta a kezem,ami még mindig a tasakon volt.
-Tényleg akarod tudni mi történt?-bólogattam.-Összekaptunk a tesómmal.
-Ennyire?Nem akarok találkozni a tesóddal!
-Jobb is ha nem találkozol vele!Csak neked lenne rossz!-szorította meg a kezem.
-,,Talán a családi háttere miatt adja a rossz fiút?Lehet,hogy belülről törékenyebb,mint gondoltam?"-elmélkedtem magamban.
Megfordítottam a kezem és hideg,nyirkos tenyerem az övéhez ért.Kicsit kirázta a hideg,ami megmosolyogtatott.Elvettem a kezem.
-Nem kérsz valamit?
-Ha valamit kaphatnék enni,az jó lenne.
Csöndesen a konyhába mentem és elkezdtem felvágni a zöldségeket és mindenféle jóságot a melegszendvicsekhez.Amikor visszaértem a fiú már eldőlt a kanapén és csukott szemmel pihent.Le guggoltam a feje mellé.A szendvicseket az asztalra tettem és elvettem a fejéről az olvadt jeges tasakot.Erre felébredt és felült.
-Fáradt vagy?-nyújtottam felé az egyik tányért.
-Kösz.Egy kicsit,de semmi kedvem hazamenni!Főleg,hogy ilyen csúnyán összekaptunk!
-Miért nem mész valamelyik haverodhoz?
-Nincs kedvem!Semmihez sincs kedvem!Meg ők úgy se értenék meg!-fordította el az arcát.
-Ha annyira nem akarsz hazamenni,van egy vendégszobánk.
-Nem bánnád,ha itt maradnék?
-Nem.Lehet,más vagy,mint akinek első látásra gondoltam.Csak annyit kérek,hogy ezt a suliban ne tudja meg senki!
-Nem fogják!Köszönöm!-ölelt meg szorosan.
Egy kicsit elpirultam.Érdekes,hogy iskolán kívül Cast mennyire rendes és barátságos tud lenni.Előkotortam neki pár ruhát,majd ő a vendégszobába én pedig a saját szobámba mentünk aludni.
Éjfél körül azonban mocorgásra lettem figyelmes..

.

8.rész

Néma perceken keresztül néztünk egymásra.Szúrósan néztem a szürke szempárban,ő pedig mosolyogva nézett az enyémbe.Végül én törtem meg a csendet.
-Nem mennél a helyedre?Zavarsz a tanulásban?
-Én kérek elnézést,hogy a kis szöszi nem tud tanulni!-mondta megvető gúnnyal a hangjában,de még mindig mosolyogva.Egyszer letörlöm azt a hülye mosolyt az arcáról.-Tudod a tanuláson kívül is van élet!
-Ezt úgy mondod mintha nem tudnám!-morogtam és visszafordultam a táskám felé,hogy kivegyem a következő órai tankönyveket.
Castiel csak a szemét forgatva ment a helyére. Minnie bejött a terembe és úgy látszik érezte a feszültséget,mert először rám,majd a hátul ülő fiúra,majd ismét rám nézett és sóhajtozva leült mellém.
-Na mizu?-kérdezte az örök vidám barátnőm.
-Semmi.Tanulok.
-Tegnap is egész este tanultál!Elhiszem,hogy hétvégén ki szoktál mozdulni,de hétközbe is szórakozhatnál egy kicsit!
-Ezt mondtam neki én is!-hallottuk a vörös hangját.
-Te inkább csak maradj csöndben!-rivaltam rá.
-Nyugi hercegnő!Nem hozzád szóltam!
Csak morogva előrefordultam,de nem szóltam semmit.
-Úgy látom köztetek aztán izzik a levegő!-súgta oda Minnie,én pedig gyilkos tekintettel meredtem rá.
Szememet forgatva meredtem vissza a könyvembe.
Hazafele egyedül mentem,mert a barátosném talált magának egy új pasit.Épp elmerültem a gondolataimban,amikor hangos motorzúgás ütötte meg a fülem.A fekete Yamaha megállt mellettem,a sofőrje pedig felhajtotta a sisakot.
-Elvigyelek?-kérdezte a vörös srác.
-Nem,kösz!Mára elég volt belőled!
-Ugyan!Még a reggeli miatt haragszol?-tolta mellettem a motort.
-Nem haragszom,csak elegem van belőled!-mondtam,mire kis híjján elestem egy úthibában a magassarkúmban.
Szerencsémre,vagy sem,de Castiel elkapta a derekam és sorosan magához húzott.Rámosolygott és erősen szorította a derekam.A mellettünk elhaladó szingli emberek keserűen mosolyogtak.Hogy őszinte legyek egy kicsit elpirultam,akkor meg végképp amikor az arcunkat csak pár centi választotta el egymástól.A fiú óvatosan megpuszilta a szám sarkát és elengedett.
-Akkor biztosan ne vigyelek el?Úgy is egyfele megyünk!
-Na jó!Már sokkal tartozom neked!
-Maradjunk annyiban,hogy az előbbivel kifizettél mindent!-vigyorgott,majd kezembe nyomta a sisakot.-Kapaszkodj erősen belém!-szólt rám.
Szorosan átöleltem a derekát,mert egy ilyen gyors sebességnél igencsak féltem.Egy kicsit furcsa volt,mert ebben a percben nem utáltam annyira Castielt mint máskor.Sőt!Egy percre még egész helyesnek találtam,de ez elmúlt.
-Kösz a fuvart!-pattantam le a motorról és odaadtam neki a sisakot.
-Szívesen!-mondta,majd a házukra nézett és elkomorodott.
-Valami baj van?-kérdeztem a szomorú tekintetű fiútól.
-Nem,semmi!-sóhajtott.Az arca gondterheltnek látszott.
Ránézett a kormányon lévő kézfejére,majd megszorította a kezem.Észre se vettem,hogy megfogtam a kezét.Óvatosan elemeltem onnan a kezem.
-Biztos minden rendben?
-Igen.Ha bajom lesz neked mondom el elsőként,jó?
-Rendben!-mosolyogtam.Még az olyn szoknyavadászokkal is kedves vagyok ha kell,mint Castiel.