33.rész Kezdődik...

-Hé,várj már!-sietett utánam Castiel,amikor kiléptem a bejárati ajtón.
-Akkor gyere!Lekéssük a buszt!-mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.Erősen megszorította.
Minnie kicsit mérgesen nézett a vörös barátomra,amikor az iskola aulájában összefutottunk vele.Egy kicsit le is harapta a fejét.
-Hogy képzeled,hogy elszomorítod az én Candymet?Hol voltál?Miért voltál vele ilyen szemét?Ha,haaa?-kérdezte mérges tekintettel.
-Nyugi Min!-nyugtattam-Már megbeszéltük,higgadj le!
A nálam egy fejjel kisebb lány mérges tekintettel mérte végig a pasimat,majd elment.
-Majd lenyugszik!Ő már csak ilyen!-nevettem és puszit nyomtam a döbbent fiú arcára.
Az egyik szünetben épp reggeliztünk a csajokkal a fiúk társaságában,amikor bevágódik mellénk Jessica.Castiel ösztönösen magához szorított,én pedig nyomtam egy puszit a szájára.A lány vidám csevejbe elegyedett Arminnal a játékokról.Ha szemmel ölni lehetett volna,a lány már rég halott lett volna,nem csak Minnie,hanem az egész bandánk jóvoltából.
A lány mintha csak a fiú kedvéért öltözött volna ki.Fölsőjén játékok nevei és logóik voltak,nadrágján a Mario-ból a sárkány és Peache hercegnő virított.Kifejezetten idegesítő volt a vihogása,szürreálisan vékony hangjával.Szinte a hideg kirázott tőle.És ahogy a fiúkra nézett!

"Sajnos" a becsengetés megszakította a két kocka beszélgetését (már ha a kék hajú banyát lehet kockának nevezni).Visszamentünk az osztályba.Ott már javában zsongott a diáksereg,ökörködtek,leckét másoltak.Matekóra előtt ez nem is volt furcsa,inkább megszokott.Ennek a tanár megjelenése vetett véget.Az óra közepén,mikor Mr.Freeze a többiekkel üvöltött kicsit előrehajoltam és odasúgtam a barátnőmnek.
-Hé Min!Még mindig durcizol?
-Igen,de most amiatt a picsa miatt van!-súgta vissza-Megölöm!
-Segítek!-kacsintottam,majd visszaültem.
Amint visszaültem meleg kezek simogatták a combom.
-Én is beszállhatok?-súgta nekem Cast.
-Ha akarsz!De mi végezzük a piszkos munkát!
Perverz mosoly jelent meg az arcán és ezzel együtt kis gödröcskék is.Kicsengettek.
-Perverz!-boxoltam bele nevetve a karjába.
Ártatlan arccal megvonta a vállát.Nem volt sok időnk,mert át is kellett öltözni tesire.A fiúk már a teremben szórakoztak,amikor mi is befutottunk.A barátaink akaratunk ellenére a nyakukba vettek minket.Dajan odapasszolta nekem a labdát és a fiúk nyakában ülve kosaraztunk a lányokkal.Vicces volt,de aztán a tanárnő szólt,hogy tegyenek le minket,mert ez veszélyes.Ünneprontó...
Hazafele a lányokkal mentünk egy cukrászdába.A fiúk megint próbálni mentek.Még búcsú előtt odasuttogtam a vöröskémnek.
-Aztán ne hagyd magad!
-Majd csak neked,cica!-nevetett és elindultak.

-Én örülök,hogy a fiúk sikeresek,de egy kicsit aggódom!-jegyezte meg két falat krémes között Rosa.
-Ezt úgy mondod,mintha mi nem így lennénk!-jegyeztem meg.
-Főleg az a kék hajú...luvnya!-mérgelődött fekete hajú barátnőm.
-Tudod-szólt teli szájjal ezüsthajú barátnőm-Min olyan,mint egy kisgyerek,aki próbál káromkodni!
-Hé!-nézett rá is gonoszan a lány.

Ekkor megcsörrent a telefonom.
-A fiúk ma hamarabb végeztek,úgyhogy én megyek!Sziasztok!-köszöntem el a csajoktól,majd siettem is hazafele.
Kint sötét volt és a szél is rettenetesen fújt.Kicsit féltem,pedig már semmi félnivalóm nem volt.Ekkor lépteket hallottam magam mögül.Kirázott a hideg.Elkapta a karom és magához húzott.Ismerős illat csapta meg az orrom.
-Hülye!Ijesztegetsz itt engem!-néztem szúrósan a csillogó szürke szempárba.
-Sajnálom,csak gondoltam megleplek!
-Te is tudod,hogy mennyire félek egyedül az utcán!-indultunk el.
-Tudom.-nézett rám bűnbánó arccal.
Megálltam előtte és két kezembe fogtam az arcát.Szomorú tekintetének nem tudtam ellenállni.Az eső lassan elkezdett szemeregni,minket viszont ez nem zavart.Ajkaink forró csókban forrtak össze és erősen tartottuk egymást.Megremegtem,szerencsére a kedvesem erősen tartott.Amikor elengedtük egymást rám mosolygott és tovább mentünk.Kérdezgettem a próbáról,ő pedig vidáman,nevetve mesélt.
-Szombaton nem megyünk valahova?Most úgy is jöttek ki új filmek!
-Miért is ne?Remélem nem lesz valami zenekari izé!Jessica mindig kitalál valamit!
-Vettem észre!-duzzogtam.-Nagyon idegesítő!
-Ne aggódj!Majd megoldom,hogy legyen időnk egymásra!-kacsintott és kinyitotta a bejárati ajtót.
-Nem akarom tudni,hogy mire gondolsz!-feleltem elég rosszkedvűen.
-Előbb még jó kedved volt.Mi van veled cica?
-Semmi.Csak rossz nélküled!Annyira szoktál hiányozni!-bújtam hozzá és dzsekijébe rejtettem az arcom.
Megölelgetett és megpuszilgatott.Csöndben álltunk az előszoba ajtóban.Végül a barátom felvett és bevitt a szobámba.Ne engedtem el a nyakát,magammal húztam és puszit nyomtam a szájára.Mosolygott,de egy kicsit elhúzódott tőlem.Lehunyta a szemét én pedig elkezdtem cirógatni az arcát.
-Kicsim,ezt fejezd be..Így nem tudok aludni..
-Mer'?
-Mert elvonod a gondolataim az alvásról..-fordult oldalra és úgy próbált szundítani.
Attól még odabújtam hozzá és betakargattam.
-Szeretlek én kis zenészem!-súgtam még oda elalvás előtt.
-Én is cica!-mosolygott csukott szemmel.

Megbeszéltük,hogy hétvégén moziba megyünk,de ez meghiúsult.Megint koncert,egy másik városban.Így a csajokkal unatkozva ücsörögtünk a tv előtt,a fiúkat nézve.Beszélgettünk,eszegettünk,unatkoztunk,amikor csengettek.
-Armin?Nem a koncerten kéne lenned?
-Egy erősítő kicsikét ráesett a kezemre,ezért most Richi helyettesít.
-Richi?-kérdeztük egyszerre.

-A narancsos hajú srác.
-Rajtad kívül mindenki festi a haját?
-Ja,kb.Gondoltam unatkoztok,ezért átugrottam.Ja,és Candy!Emlékeztesd Castielt,hogy ne felejtse már el visszaadni a köcsön kért pénzt!Hajlamos erre!
-Persze,de minek neki pénz?Én is tudtam volna neki adni...
Csak a vállát vonogatta,majd az ölébe húzta Minniet és szeretgette.Nekem is ez kellene...
Hosszú óráknak tűnő fél óra telte el,amikor Rosalia vadul rángatni kezdte a karom.
-Mi van?
-Nem tudom,jó ötlet-e ezt megmutatnom...
Kivettem a kezéből a telefont,de azzal a lendülettel majdnem a földhöz is vágtam.A kép homályos volt,de így is láttam Castot és Jessicát.
-Csak jöjjön haza!-morgott mellettem barátnőm is.
-Majd elintézem,nyugi.

-Wow!Gyorsan terjednek a pletykák!-nyomkodta tovább a telefont a barátnőm.
Hamarosan nevetgélve haza is értek a srácok.Richi nem volt velük.
-Castiel,szívem!Gyere csak,beszélnünk kell!-húztam magam után,kabátostul.
-Ajjaj!Mit tettem?-kérdezte ártatlanul.
-Csak gyere!-húztam a konyhába.
-Ez mi?-nyomtam az orra alá a képet.
Szomorúan nézett rám.Egyik lábáról a másikra állt,ideges volt.Megfogtam az arcát és kényszerítettem,hogy a szemembe nézzen.Istenem,az a szomorú tekintet!
-Tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz édes!-cirógattam az arcát.
Sóhajtott és bár szóra nyitotta a száját,nem mondott semmit.Nem tudta mit mondjon.Idegesen még aranyosabb.
-Na?Hallgatlak.Te csókoltad meg őt vagy ő téged?Mondd nyugodtan,tudod,hogy nem eszlek meg!
10 perce állhattunk a konyhában,homlokunkat egymásnak támasztva,amikor halkan megszólalt.
-Utóbbi...-suttogta.
-Kis buta!Miért nem ezzel kezdted?Hát tudhatnád hogy ezért sosem haragudnék rád!
Mélyen a szemembe nézett.Könnyek csillogtak a köd szürke szemekben.
-Sajnálom...
-Nem is haragudtam rád!-nevettem,de ő korántsem volt boldog-Na,ne légy ilyen!Hallottam milyen voltál,ezért vagyok egy kicsit bizonytalan!
-Tudom...
Végül nem bírtam nézni szomorú pofikáját,ezért lassan megcsókoltam.Furcsa volt,mert Ő remegett bele,szinte összeesett.Ajkammal elkezdtem becézgetni az ő száját.Szorosan ölelt.Egymás szemébe néztünk.Végre mosolygott és kimentünk a barátainkhoz.Természetesen kézen fogva.

-Látom sikerült megbeszélnetek!-fogadott minket örömmel Lysander.
Mosolyogva bólogattunk.Cast beült a fotelbe én pedig az ölébe ültem,átkarolva a nyakát.Szorosan ölelgettük egymást.
-Tudod Castiel,egészen megváltoztál,amióta Candy ideköltözött!Ha nem ismernélek,azt mondanám,hogy papucs lettél!-jegyezte meg felemás szemű barátunk.
-Kösz haver!
-Nem azért mondom..
-Én szeretem ezt a szelídebb énedet!-puszilgattam meg.
-Te mit nem szeretsz rajtam?

Nevetve nyelvet öltöttem neki.
-Vigyázz,mert leharapom!-nevetett és homlokát az enyémhez támasztotta.
-Szerintem menjünk,ne zavarjuk őket!-mosolyogtak meg minket a többiek és hamarosan el is hagyták a lakást.
Egy kicsit még néztük a tv-t,majd félig-meddig bealudtam szerelmem mellkasán.Lekapcsolta a készüléket,megcsókolta a homlokom és felvitt.Odabújt mellém,gondosan betakargatott és megfogta a kezem.
-Jut eszembe...Armin megkért hogy majd add meg neki a pénzt...
-Majd megadom neki...-suttogta a nyakamba.
-Miért nem kértél?Én is tudtam volna adni.
-Mert a te ajándékodra kell!-kuncogott-A karácsonyi ajándékodat nem a te pénzedből szeretném megvenni.
-Így is-úgy is az enyém lesz,nem?
-Végül is,de,de akkor is!Meg akarom mutatni,hogy tényleg szeretlek!
-Már bizonyítottad ezerszer,ki butusom!
Finoman megpuszilta a nyakam és szerelmes szavakat duruzsolt a fülembe.Kezével lassan simogatta a derekam és a hátam végül heves csókcsatába kezdtünk.Kezével elkezdte felfedezni a testem,simogatott,cirógatott.Kacér mosollyal az arcomon simogattam izmos mellkasát a pólója alatt.
-Most már elég,jó?
-Most miért?Olyan jól elvagyunk!-nyomta halántékát az enyémnek.
-Most nem édes,jó?Most..most nem...-néztem a szemébe és lassan elfordultam tőle.
Megértette a célzást és derekamat átkarolva ölelt magához.Hátam mellkasához simult és éreztem,ahogy mélyen sóhajt.Megfogtam a kezét,tekintetemet felé fordítottam és belesúgtam a sötét estébe.
-Szeretlek!
Mosolyogva tarkón csókolt.
-Én is!-duruzsolta a fülembe,majd pár perc múlva csak a szuszogását hallottam.

32.rész

-Nyem akarok felkelni!-húztam fejemre a takarót hétfő reggel.
-Muszáj,elkésünk!-szedte rólam a takarót Castiel.
Végül csak kirángatott az ágyból és elindulhattunk.Gyalog.Az esőben.Nem értünk időben a buszhoz.A fiú fogta az esernyőt és pedig szorosan odabújtam hozzá,hogy ne ázzak el teljesen.Hideg volt,vastagpulcsit és bélelt bőrdzsekit vettem fel.
-Mondtam,hogy vegyél föl egy pulcsit.-mondtam a remegő fiúnak az iskolaudvaron.
-Máskor majd hallgatok rád!-mosolygott.
-Ne feledd,mindig hallgass a nőre!Persze,csak ha az a nő én vagyok!-tekertem meg az orrát.
Jó hangulatban érkeztünk be a termünkbe.Kész káosz volt.Hátul 2 pad is fel volt borítva,a zene hangosan üvöltött.És egy tanár sem figyelt fel rá!Én csak leültem és figyeltem hogyan játszik Armin és Minnie a fiú videó játékán.Vagy fene tudja min.Valami játék.Csak csöndben néztem őket.A tanár késett,de úgy az óra vége előtt 10 perccel rendbe zavart mindenkit.Mondanom sem kell,nem sokat tudtunk meg arról a novelláról amit olvastatni akart velünk.És ez a második órában sem volt másképp.Persze nem is zavart,hisz mi Casttal nevetve húztuk egymás agyát.Szünetben ő elment valahova a fiúkkal én pedig magamra maradtam Rosaval,Kimmel,Violával, a három gráciával és Jessicával,aki a 3 pláza cicához csapódott.Elásta magát a szememben.Valami nem stimmel ezzel a csajjal.Meg túl szép.Jobb lesz,ha figyelek rá.Csak eszegettem a briósomat és kortyolta a forrócsokim,amikor Kentin bevágódott az ajtón.Valami vicces történhetett,mert valamin nagyon röhögött.Nemsokára a többiek is bejöttek a terembe,majd őket a kémiatanárnő követte őket,kékes színezetű hajkoronával.A rövidre és féloldalasra vágott haja,így egészen érdekes volt.A fiúk próbálták visszatartani a röhögést.A tanerő nem vágott túl boldog arcot.
-Na,halljam ki tett kék festéket a kémiaszertár ajtaja fölé?-csapott dühösen az asztalra az igazgatónő.
Mindenki az első padsorban ülő Dakere nézett.Az meg persze elárulta magát azzal,hogy behúzta a nyakát.A tanárok elráncigálták az igazgatóiba,majd elkezdődött a kémia egy helyettes tanárral,aki egy kicsit se konyított a kémiához,de legalább vicces kísérleteket végezhettünk.Felvettük a védőfelszerelést és némi magyarázás után elkezdhettük a kísérletezést.
Mi Lyssel és Casttal valamennyire inkább csak ökörködtünk.A tanárt úgy se érdekli mi van velünk.Jessica biztos jeles volt kémiából,mert valami savat úgy öntött össze valami más cuccal,hogy hatalmas füst keletkezett és ki kellett menni az udvarra.

-A pára tönkreteszi a hajamat!-sopánkodott Amber.
-Annyi bajod legyen!-morogtam az orrom alatt két köhintés között.
-Minden oké?-hajolt hozzám a vöröském.
-Persze.Csak szerintem allergiás vagyok valami vegyszerre.De semmi komoly.-kócoltam össze a haját,mire felnevetett.
-Már aggódtam miattad!Mindig bajba kerülsz!
-Én már csak ilyen vagyok!Ez van,ezt kell szeretni!-fogtam meg a kezét.
-És ezt is szeretem!-nyomott puszit az arcomra,majd mehettünk vissza a terembe.
A nap további részében rengeteget esett az eső.Sehova se tudtunk menni,pedig jó lett volna,hogy ne mindig csak otthon üljünk.De ez ma így volt és ha az időjárás jelentéseknek hinni lehet ez a héten így is marad.
Mr.Mindnight dorombolva dörgölőzött a lábunkhoz amint hazaértünk.Felvettem és magamhoz ölelgettem.Olyan kis esetlenül néz ki,pedig valójában nagyon is 3 talpra esett macsek.Kicsit öregecske volt ugyan,de legalább nem sok vizet zavart.Castiel levágódott a kanapéra és engem is az ölébe húzott.Elengedtem az állatott,aki az ablakpárkányon foglalta el a helyét.Épp hogy csak elkezdtünk egymással foglalkozni megcsörrent a fiú telefonja.Morogva,szentségelve vette fel.
-Mi van,Lysander?
-Próba!Elfelejtetted?
-Aha.Tudod van más dolgom is!
-Elhiszem,hogy jobb a cukorkádat falni,de számítunk rád!Siess,mert Jessica lenyakaz!
-Jóvan!-morgott,majd felállt mellőlem.
-Miért akarna Jessica lenyakazni?
-Ő a menedzser lánya,őt bízták meg,hogy felügyeljen minket,úgymond.Elég idegesítő.
Egy gyors puszi után elviharzott.Egyedül maradtam.Végül felhívtam a csajokat,hogy ugorjanak át,mert gondolom ők is elunják magukat a pasijuk nélkül.Bár az eső esett,de így is átjöttek.Minnie piros fekete pöttyökkel tarkított esernyővel,Rosa egy lilás-átlátszó esőkabáttal.Csináltam mindenkinek forrócsokit és elkezdtünk beszélgetni.Valahogy szóba került Jessica is.
-Szerintem idegesítő.Valami nincs rendben vele!
-Candy,mindig is utáltad az embereket!Szerintem rendes!-kelt a lány védelmére Min.-Szerinted Rosalia?
-Nem tudom,nem beszéltem vele.Bár tényleg nem viselkedik túl normálisan.Túl sokat legyeskedik a fiúk körül.

-Mivel neki kell egyengeti őket.
-Te kicsit sem félsz,hogy rámászik Arminra?
-Nem,nem igazán.Ha meg így lesz,kikaparom a szemét és kész!
-Jaj,a kis pszichopata Minniem!-ölelgettem meg a lányt-Az én nevelésem!-nevettem.
Egy idő után elmentek,amikor a fiúk hívták őket,hogy vége a próbának.Castiel nem sokára be is toppant,amikor a lányok már elmentek.Boldogan ugrottam a nyakába és megpusziltam az arcát.Ő azonban egyáltalán nem tűnt boldognak.Összeráncolta a homlokát,majd szó nélkül bement a konyhába.Csodálkozva néztem rá,majd utána mentem.Egy pohárba töltött vizet.
-Minden rendben,Cast?Valami történt a próbán?
-Nem,semmi.Csak fáradt vagyok.-mondta morcosan.Tudtam,hogy komolyabb baja van,de inkább nem erőltetem.Nem akarok vele összeveszni.
Miután megitta a vizet fölment a szobába.Kicsit furcsa volt,hogy a vendégszobában feküdt le és nem az enyémben.Talán valami bántja vele kapcsolatban?
Bementem hozzá és megpusziltam,de elfordult.Ez kicsit bántott.Végül kimentem,magára hagytam és lefeküdtem aludni.Rossz volt,hogy nem bújhatok hozzá,alig tudtam elaludni.De mit tegyek,ha egyszer morcos és nem akarok vele összeveszni?
Reggel a konyhában volt egy cetli,hogy ő már elment korábban suliba.Szomorkásan készültem el,majd buszra szálltam és elindultam.Az osztályban a fiúk egy nagy csapatban beszélgettek,nevetgéltek.De Cast nem volt ott.
-Szia Lys!Castielt nem láttad?Azt mondta korábban jön be suliba.
-Nem nem láttam.Egy kicsit aggaszt a viselkedése.Próbán is morcos volt.Remélem nem azért,mert el hívta mellőled.
-Nem,amikor hazaért sem volt jó kedve.Este is külön aludtunk.Engem is aggaszt a viselkedése,hisz amikor elment még normálisan viselkedett.
Az első órában,amikor jelentették a hiányzókat nem csak az én vörös lovagom nem volt,hanem a kék hajú smiley sem.Az osztályon végigfutott a moraj.
-Vigyázz Candy!El ne vigyék a pasidat!-nevetett Dake.Ettől a kijelentéstől elbizonytalanodtam.
Hazafele próbáltam hívni,de nem vette fel.A házunk előtt szomorúan és kissé dühösen rugdostam a köveket.Végül csak bementem.
-Furcsa..-gondoltam magamban-Bezártam az ajtót.
Meglepetésemre Castiel ült a kanapén,látszólag nagyon elgondolkodva.Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Minden rendben szívem?-suttogtam.
-Nem.Semmi sincs rendben!-szólt először halkan,majd ingerülten.Azt hittem fel borítja az asztalt dühében.
-Mi a baj?Talán tudok segíteni!
Rám nézett,megrázta a fejét.
-Nekem ez nem megy!-ki akarta menni,de nem engedtem el.
Magamhoz húztam és megöleltem.
-Beszéljük meg!-kértem sírva-Ha velem baj van,mondd el kérlek,megváltozom,ha az kell!-szorítottam magamhoz szipogva.

Lassan,remegve átölelt.Szorosan.Arcát a hajamba fúrta és beleszagolt.
-Veled nincs baj!Velem...
Megijedtem.
-Nem érdekel mit csináltál,csak maradj velem!Tekintsd semmisnek az egészet!
-Nem tudom.-remegett meg-Túl nagy a bűntudatom.Azért sem tudok már a szemedbe nézni.
-Mi történt?Biztos meg tudjuk beszélni.
-Nem akarom.Nem merem.
Castiel félt?Valami komolyabb történhetett,ha fél elmondani.Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.Lesütötte a köd szürke szemeit.Letöröltem a könnycseppeket és megsimogattam az arcát.
-Hát akkor?Mi lesz?
-Nem tudom.
Megfogtam a kezét,megpusziltam,majd a kanapéhoz húztam.Leült én pedig az ölébe ültem és felhívtam Jessicát.Az életbe nem tettem volna meg ezt,de most szükségét éreztem.Biztos ez a nőszemély tett valamit az én drága Castielemmel.
-Szia Candy!Miért hívtál?
-Castielről lenne szó.Nem tudod mi van vele?-kérdeztem,amikor a fiú már elment zuhanyozni.
-Ja,ő!Nem tudom,de abban bizonyos vagyok,hogy a pletykák igazak!
-Milyen pletykák?
-Hát hogy tényleg jó a tudod...-kacagott a telefonba.
Ledermedtem.Castiel lefeküdt azzal a lánnyal?Pedig még csak a kapcsolatunk elején járunk...
-Bár egy kicsit szerény...Sokat kellett noszogatni és borral kínálgatni,mire belement!De ne aggódj,nem mondom el senkinek,hogy lefeküdtünk!
Ezzel letette.Arcom sápadt volt,remegtem.
-Sajnálom...nem akartam...-suttogta a fülembe a párom-Most biztos dühös vagy rám...
-Rád nem..Csak arra a luvnyára!Meg tudnám ölni!Te meg nem tehetsz arról!Csak kicsit elgyengültél.Nem haragszom rád!Szeretlek,még így is!-öleltem át a nyakát.Mellkasa a hátamnak feszült.
Lassan elindultunk lefeküdni.Szorosan hozzábújtam és a fejét simogattam.Ő csak azt hajtogatta,hogy mennyire sajnálja.Megesett rajta a szívem.Olyan kis aranyos volt,hogy szomorú kis arcával bújt hozzám.Pici puszikat nyomtam a homlokára és lassan elaludtam.